„Az, hogy mit egyen a gyerek, hogyan készítsük el az ételét vagy hánykor kell lefeküdnie, tehát olyan hétköznapi dolgok, mint az evés vagy az alvás, mára erkölcsi és politikai kérdésekké váltak a gyereknevelésben, miközben a szülők jó része még így is úgy érzi, hogy soha nem lesz elég jó” – mondta Raquel Herrero-Arias, a norvég Bergeni Egyetem Egészségfejlesztési és Fejlődéslélektani Tanszékének egyetemi docense egy 2024-es interjúban.

A szülőség ma már valóban politikai kérdés, amiben az állam, a szakértők és a társadalmi normák együtt alakítják, hogy hogyan kell „jó” szülőnek lenni – írja Signe Bregnbæk, Nicolai Matthiesen és Anna Marshall, akik az intenzív szülőség jelenségét elemzik a Qualitative Studies nemzetközi folyóirat szerkesztőségi cikkében. Azok a szülők, akik úgy érzik, hogy a gyerekeiket állandóan programoztatni és szórakoztatniuk kell, mindig készenlétben kell állniuk, és a tanárt hibáztatják, ha a gyerekük nem kap elég figyelmet, ez annak az iparosodott társadalmak közép- és felső-középosztálybeli köreiben elterjedt új gyereknevelési módszernek három tipikus jellemzője, amit intenzív szülőségnek (intensive parenting) neveznek. A fő cél, hogy az egzisztenciális és politikai bizonytalanságok közepette is sikeres és kiegyensúlyozott gyerekeket neveljünk fel. A mai szülők aközött zsonglőrködnek, hogy miként teremtsenek egyensúlyt a gondoskodás és a kontroll, az iskolai sikerek és a lelki jóllét, a lojalitás és az önállóság, az engedelmesség és a szabadság, a fegyelem és a játék, az önérdek és az önzetlenség vagy a méltányosság és az érdem között, és a sor még hosszan folytatható – írják Bregnbækék.

Minden kornak megvolt a maga politikai elvárása a gyerekek felé

Ugyanakkor a szerzők szerint abban semmi új nincs, hogy a szülőség és a politika között kapcsolat van. Kínában például már több mint kétezer éve is igyekeztek a gyerekkort szabályozni, és a konfuciánus gondolkodók úgy vélték, hogy az erkölcsi nevelés hatékonyabb eszköz a bűnözés megelőzésére, mint a szigorú törvények és büntetések. A kínai guan kifejezés – ami fegyelmezést, irányítást és igazgatást jelent – egyszerre vonatkozik az államnak a gyereknevelésbe való beavatkozására és gyerekek szeretetére és fegyelmezésére.