Cory Doctorow kanadai science-fiction-írót az utóbbi években nem annyira regényei, mint inkább az internettel kapcsolatos gondolatai tették híressé. Amit kimondott, világszerte sokakból váltott ki helyeslő és támogató reakciókat. Úgy tűnik, nagyon jól ráérzett, hogyan változik meg az általános közhangulat — vagy legalábbis annak egy szignifikáns része — az internettel kapcsolatban. Doctorow 2023-ban jelentetett meg egy cikket a Wired magazinban, amiben azt fejtette ki, hogy a platformok, mint például a videomegosztó TikTok, életciklusában három fázis különböztethető meg. Ahogy fogalmazott, „először jól bánnak a felhasználókkal; majd elkezdik bántalmazni őket, hogy az üzleti partnereiknek kedvezzenek; végül az üzleti partnereket bántalmazzák, hogy mindent maguknak kaparintsanak meg. Ekkor pedig meghalnak.” Doctorow ezt a folyamatot egyetlen szóban foglalta össze: enshittification, avagy magyar műfordításban elszaródás, ahogy az már Doctorow cikkének címében is szerepelt: The Enshittification of TikTok – Or how, exactly, platforms die. Maga a szó és az általa közvetített gondolat is hatalmas karriert futott be azóta: a szót 2023-ban az American Dialect Society az év szavának választotta, 2025-ben pedig Doctorow könyvvé bővítve jelentette meg gondolatmenetét, még jobban megerősítve azt a diskurzust, miszerint az internet „elromlott”, és úgy általánosságban „rossz hely lett”. [Az internet „elszaródásáról” tavaly novemberben Horváth Bence írt a 444-en”.]

Elromlott az internet?

Miért gondolhatja mostanában annyi felhasználó és elemző, hogy az internet elromlott? És mik azok a gondolatok, amelyek az utóbbi évtizedben egyre erősödő és bővülő, az „internet rossz hely lett” diskurzus legfontosabb elemei? Az egyik ilyen fontos szempont a digitális eszközökhöz kapcsolódó függőség problémája, amelynek kiterjedt tudományos szakirodalma is van, de a közbeszédbe ironikus módon éppen a Netflix által készített The Social Dilemma című féldokumentumfilm hozta be 2020-ban. A film központi üzenete az volt, hogy az egyes social media platformok architektúrája és működése vezet el a felhasználók függőségben tartásához, a személyre szabott algoritmikus ajánlórendszerek által folyamatosan erőltetett tartalomfolyam és a hozzá kapcsolódó állandó értesítés-áradat által.

Az okostelefon- és internetfüggőség mellett, és azzal összefüggő módon, egy másik gyakran említett válságtünet az úgynevezett filterbuborék-jelenség. Ezt a buzzwordöt szintén meglehetősen ironikus módon az egyik első, kimondottan social médiában elért viralitásra optimalizált tartalomgyártó médiafelület, az Upworthy alapítója, Eli Pariser hozta be a köztudatba még 2011-ben. Az elmélet szerint azáltal, hogy a közösségi média algoritmusai próbálják kikövetkeztetni a felhasználók ízlését és preferenciáit, és mindig annak megfelelőnek gondolt tartalmat ajánlanak nekik, bezárják őket egy olyan visszacsatolási körbe, amelyben csak ugyanazok a hasonló jellegű tartalmak ismétlődnek, kizárva az új, ismeretlen, más típusú tartalmakat. Ez a jelenség pedig érintkezik és összekapcsolódik további, jellemzően az internethez kötött és ijesztőnek gondolt fejleményekkel. Az egyik ilyen a polarizáció, azaz a különböző értékrendeket, véleményeket képviselő közösségek elválásának, eltávolodásának, egymástól való elszigetelődésének folyamata.