Képzeljünk el egy Magyarországhoz hasonló méretű és gazdaságú fiktív országot, ahol különböző, egymással összefonódott gazdasági-politikai rendszerek versenyeznek a hatalomért. A gazdasági szereplők pénzzel támogatják a pártokat, például vásárolnak nekik részrehajló médiát, függetlennek látszó megmondóembereket, vesznek óriásplakátokat, pénzelnek az ellenfelet megosztó kamupártokat, és mindent, amivel támogatottságot és választási sikert tudnak kovácsolni. A megszerzett hatalmat pedig arra használják, hogy megjutalmazzák a hozzájuk tartozó gazdasági szereplőket, például rájuk szabott törvényi szabályozásokkal és állami pályázatokkal, elfogult adóhatósággal, vagy bármivel. Aki a pénz -> véleményformálás -> politikai hatalom -> pénz körforgást a leghatékonyabban működteti, az marad fenn a politikai versenyben. Hogy mindez hasonlítható-e a bármilyen mértékben a mi valódi Magyarországunk bármelyik múltbeli vagy jövőbeli időszakához, annak eldöntését az olvasóra bízzuk. Ehelyett most azt kérjük az olvasótól, hogy becsülje meg, hogy egy ilyen fiktív helyzetben mennyi pénzt érne meg a szavazata egy pártnak egy szoros választáson.

Erre teljesen pontos választ nem lehet adni, de a nagyságrendet jól meg lehet közelíteni. Ehhez először megbecsüljük, hogy mekkora a győzelem pénzben mérhető tétje, utána pedig megbecsüljük, hogy a győzelem hány szavazaton múlik, pontosabban mennyi az esélye egy-egy szavazatnak arra, hogy azon forduljon meg a végeredmény.

Kezdjük azzal, hogy mennyit lehet, mennyit érdemes korrupt kézzel belenyúlni a gazdaságba. Erre többféle támpontot is találunk.