Az alkotmányosság helyreállítása és az alkotmányos rendszer megerősítése nagyszabású társadalmi és politikai feladat. Miközben a gyakorlati kérdések (kit, hogy lehet elmozdítani, mihez milyen többség kell, stb.) sürgetők lehetnek, átfogó és világos gondolkodási keret nélkül az ezekre adott válaszok könnyen esetlegesek, ellentmondásosak vagy rövidlátók maradhatnak. Az ELTE Alkotmányjogi Tanszék oktatóinak célja, hogy áthatóvá és megvitathatóvá tegyék ezt a gondolkodási keretet. Csak így dönthető el felelősen, hogy egyáltalán milyen kérdéseket érdemes feltenni, milyen szempontokat kell mérlegelni, és hogyan függnek össze egymással az egyes döntések. Szeretnénk megmutatni, hogy az alkotmányosság nem csupán közjogi technika, és nem is csak alkotmányjogi kérdés. Nem elég jó jogszabályszövegeket írni vagy jó intézményi megoldásokat kitalálni. Számít a demokratikus nyilvánosság, a társadalmi részvétel, a bizalom, és az is, hogy az emberek mennyire érzik a sajátjuknak az alkotmányos rendet. Az alkotmányosság csak ezekkel együtt válhat tartóssá. Közös alapunk az európai alkotmányos hagyomány, a jogállamiság és a plurális demokrácia tisztelete. Fontosnak tartjuk ugyanakkor azt is, hogy e közös alapok mellett helye van a szakmai vitának. Az írások ezért közös értékekből indulnak ki, de eltérő, akár egymással versengő álláspontokat is megjeleníthetnek. Az esszésorozat első része, Somody Bernadette írása itt olvasható.

Magyar Péter miniszterelnök többször egyértelművé tette: a Tisza-kormány elvárása, hogy a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, a Kúria elnöke és más alkotmányos tisztségviselők távozzanak hivatalukból. Ha nem mondanak le, akkor eltávolítják őket. Mivel pedig az eltávolítás csak valamilyen közjogi intézkedéssel történhet, meg is indult a kérdésről az alkotmányjogi vita. Ez a vita két fő kérdés körül forog: egyrészt, hogy milyen jogi-technikai megoldással valósítható meg az eltávolítás. Másrészt, hogy milyen magyarázat teheti ezt alkotmányosan indokolttá és elfogadhatóvá.

Viszont így a közjogi vitákban a gombhoz varrjuk a kabátot: a kérdések helyes sorrendje pont fordított. Először a kormányzatnak kell világossá tennie, hogy milyen célból és milyen felhatalmazás alapján készül ezekre az intézkedésekre, mi az elmozdítás indoka. Alkotmányjogi oldalról arról tudunk állást foglalni, hogy ez a cél és indokolás milyen tartalmi és eljárási garanciák mellett valósítható meg, vagy akár azt kimondani, hogy az adott cél alkotmányos eszközökkel nem teljesíthető.

Az alkotmányos igazolhatóság kérdése jogosan merül fel. Mégpedig azért, mert az alkotmányosan függetlennek tételezett tisztségviselők (köztársasági elnök, főbírók stb.) mandátumának idő előtti megszüntetése mindenképpen feszültségbe kerül egyes klasszikus alkotmányos elvekkel. Az ilyen tisztségek betöltői jogállamban ugyanis elmozdíthatatlanok: megbízatásuk csak törvényben előre meghatározott, szűken megszabott feltételek mellett szűnhet meg. De semmiképp nem a kormányzat – vagy akár a társadalom – elégedetlensége miatt. Ez természetesen nem a tisztségeket betöltő személyek érinthetetlenségét szolgálja, hanem az intézmények függetlenségének egyik alapvető garanciája.

Az elmozdíthatatlanságot garantáló szabályok ma hatályban vannak. Formálisan persze alkotmánymódosítással – amihez a kétharmados többség megvan – teremthető kivétel. A formális jogszerűség azonban nem semlegesíti az egypárti alkotmánymódosítással szembeni alapvető kritikát, ami a Fidesz által keresztülvitt alaptörvény-módosítások kapcsán már annyiszor megfogalmazódott. Hiszen ez éppen abból fakad, hogy az alkotmány a kormánypárt politikai szándékának végrehajtási eszközévé válik.

1. A bizonyítás terhe a kormányon van