Miért aggasztó a gyerekek nemváltó kezelése?

„Brüsszel nagyobb sebességre kapcsolta a szélsőliberális LMBTQ-befolyásolást” – november közepén a Tűzfalcsoport bejegyzésére hivatkozva sorra jelentek meg a cikkek a kormánypropagandista médiabirodalom legismertebb lapjaiban, az Origón, a Demokratában, a Magyar Nemzetben, valamint számos kevésbé jelentős kormánylapban.

A tucatnyi újságban azonos címmel és többnyire betűről betűre megegyező tartalommal közölt cikkek fő üzenete az a vád, hogy „Brüsszel tulajdonképpen az óvodai, iskolai LMBTQ-propagandán keresztül akarja »befogadóvá« tenni a fiatalokat, rajtuk keresztül politikai változást kikényszeríteni a társadalmakban”. A propagandalapok egy olyan uniós dokumentummal igyekeznek ezt megalapozni, amelyben az óvodát egyetlen szóval sem említik, az iskolát is csak három helyen, például amikor arról írnak, hogy szakértői csoportok felállítását szorgalmazzák, amelyek „az alulteljesítés kockázatával érintett csoportokat támogató tanulási környezet létrehozását és az iskolai jóllét támogatását célzó stratégiákra irányuló javaslatok kidolgozásával (...) foglalkozni fog az oktatásban megjelenő nemi sztereotípiákkal, a megfélemlítéssel és a szexuális zaklatással”.

Miközben a hazai propagandalapok szerint Brüsszel „genderideológiával” fertőzi a gyerekeket, a példák lajstromozása közben szembetűnő következetességgel mossák össze az eredetileg a társadalmi nemek tanulmányozására, vagyis a biológiai adottságaik szerint férfinak vagy nőnek született állampolgároknak a társadalom által szánt (hagyományos) szerepek feltérképezésére, elemzésére és megvitatására irányuló társadalomtudományi diszciplínát, a 2018-ban a magyar kormány által a hazai felsőoktatási képzésből száműzött gendertudományt és az elsősorban a transznemű közösségek és támogatóik által képviselt nézeteket és társadalmi igényeket.

Vajon igaz-e, hogy csak az Orbán Viktoréhoz hasonló, keresztény-konzervatívként tálalt, sok társadalomtudós szerint viszont inkább (szélső)jobboldali populista kormányok állnak a biológiai nemükkel esetenként hadilábon álló óvodás és iskolás gyerekek és a szike vagy a hormonkészítmények között? A Brüsszellel fémjelzett Nyugat-Európában valóban senki nem akad, aki óva int attól, hogy az úgynevezett nemi diszfóriával, vagyis a saját testük és biológiai nemük elutasításával orvoshoz forduló fiatalokat hormongyógyszerekkel és átalakító műtétekkel szabják át? Milyen potenciális veszélyekkel jár, ha a gyerekek nemi átalakító terápiákat kapnak? És mi köze van mindennek a genderhez?