A gyónásról sok szó esik mostanában, de mi a helyzet a pszichológusokra bízott titkokkal?

Az elmúlt hetekben jókora vihart kavart az a Dunai Mónika fideszes képviselő által benyújtott törvénymódosító javaslat, amelynek értelmében a katolikus papoknak nem kellene bejelenteniük, ha a gyónás során pedofil cselekményekről értesülnek. A vitában megszólalt több ellenzéki és kormánypárti képviselő és közéleti személyiség, és bár a népjóléti bizottságon átment az indítvány, később a Fidesz-frakció elzárkózott tőle.

Ebben a vitában ugyanakkor nem esett szó a pszichológusok, pszichiáterek titoktartási kötelezettségéről, pedig munkájuk során ők is birtokába juthatnak olyan információnak, ami arra utal, hogy páciensük törvénysértést követett el, esetleg arra készül.

Mikor szegheti meg egy pszichológus a titoktartási kötelezettségét?

Az orvosi titoktartáshoz való jog meglehetősen szigorúan védi a páciensek magánéletét és személyes adatait. Az egyes esetekről a szakemberek még az úgynevezett esetmegbeszélőkön és szupervízióban is csak úgy beszélhetnek, hogy páciensük ne legyen azonosítható az elmondottak alapján. A jegyzeteiket is elzárva kell tartaniuk, ha pedig kikotyognak valamit, az súlyos etikai vétségnek számít, és ezt nemigen kockáztatják meg sem a pszichológusok, sem a pszichiáterek, sem a társszakmák képviselői, a coachok vagy a szervezetfejlesztők.

Egy pszichológusnak két esetben kell külső személyt bevonnia a terápiás folyamatba. Az egyik az, amikor a páciens arról oszt meg információt, hogy bűncselekményt követett el, amivel másokat veszélyeztet vagy veszélyeztetett. A másik eset az, amikor nem másokat veszélyeztet, hanem önmagát, például beszámol konkrét öngyilkossági szándékáról.

A bűncselekmények felismerése és az események feltárása kifejezetten érzékeny terület, és a legtapasztaltabb terapeuták számára sem feltétlenül egyértelmű, hogy hogyan és milyen technikákkal tartsák meg a pácienst addig, amíg elindul az ügy kivizsgálása. Olyankor, amikor a páciens arról számol be, hogy ő maga szenvedett el valamilyen jogsértést, bűncselekményt, a pszichológus nem tehet önállóan feljelentést, nem adhat tanácsot és nem vonhatja be a rendőrséget vagy például egy jogvédő szervezetet a kliens kifejezett kérése és hozzájárulása nélkül. Ez a szabály épp az erőszak áldozatait védi, nekik ugyanis előbb a tabut és az önhibáztatást kell feldolgozniuk, csak utána tudnak hatékonyan fellépni a büntetőeljárásban. Már ha egyáltalán eljut odáig az ügy: ami a bántalmazási ügyeket illeti, Magyarországon óriási a látencia, aminek egyik nyilvánvaló oka, hogy a jogrendszer és az igazságszolgáltatási gyakorlat kifejezetten cudarul bánik az áldozatokkal.