Négy embernek köszönhetjük a 20. század egyik legfontosabb tudományos felfedezését, a földi sejtes élet örökítőanyagául szolgáló DNS szerkezetének megfejtését: Francis Crick angol és James Watson amerikai molekuláris biológusnak, Maurice Wilkins brit biofizikusnak, valamint Rosalind Franklin angol kémikusnak.

Watson november eleji halálával újra fellángoltak a viták a közösségi médiában arról, hogy ki áll valójában az 1953-as felfedezés mögött, amely utat nyitott az elmúlt évtizedekben kibontakozó, betegségek gyógyítását és saját eredetünk megértését lehetővé tevő genetikai forradalomnak. Egy népszerű narratíva szerint a Cambridge-ben dolgozó Watson és Crick a molekuláról döntő fontosságú röntgenfelvételt készítő Franklintől lopták el a kettős spirál modelljükhöz szükséges információt – amiért aztán 1962-ben Cricknek, Watsonnak és Wilkinsnek adták az orvosi-élettani Nobel-díjat, megfosztva a röntgenkrisztallográfus kutatónőt a legnagyobb tudományos elismeréstől.

Csakhogy nem ez történt, amint azt Crick életrajzírója, Matthew Cobb brit zoológus és Watson életrajzírója, Nathaniel Comfort tudománytörténész a Nature-ben 2023-ban megjelent véleménycikkükben világossá teszik. Az általuk feltárt dokumentumok szerint egyszerűen nem igaz, hogy a King’s College London briliáns kémikusa hónapokig ne tudta volna a neves 51-es felvételét értelmezni, aminek a jelentőségét viszont Watson – ahogy azt a felfedezés történetét eltorzító, 1968-as bestsellerében írja – pillanatok alatt megértette, megállapítva belőle, hogy a DNS spirálszerkezetű.

Ehelyett az időközben női példaképpé vált Franklin egyenrangú résztvevője volt annak a kutatói négyesnek, amely feltárta a dezoxiribonukleinsav szerkezetét, és a genetikai információ öröklődéséhez nélkülözhetetlen másolási folyamat alapjait. A karrierje során nyílt és rejtett szexizmussal is szembenéző, egyes informális beszélgetésekből kizárt Franklin szerepét korabeli kollégái késve és nem kellő mértékben ismerték el. És nem tudni, hogy megítélték volna-e a kémikusnak a felfedezésért 1962-ben járó, maximum három embernek adható Nobel-díjat, ha nem veszíti életét négy évvel korábban petefészekrákban, mindössze 37 évesen.

A hírhedt 51-es felvétel

A Watson által a Kettős spirál című könyvében felállított narratívának köszönhetően az 51-es felvétel mára a Franklinnel szembeni méltánytalan bánásmód szimbólumává vált.