A múlt hét végén nyilvánosságra került egy, az orosz-ukrán háborút rendezni szándékozó, 28 pontból álló béketerv. A nemzetközi sajtó amerikai tervezetként mutatta a javaslatot, sőt azt az értesülést is megszellőztette, hogy Donald Trump amerikai elnök ultimátumot adott Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek: vagy elfogadja a béketervet november 24-ig, vagy azt kockáztatja, hogy elveszíti az USA hírszerzői és katonai támogatását.

Nem sokkal később Marco Rubio amerikai külügyminiszter republikánus szenátorok egy csoportjának állítólag már azt mondta, hogy a 28 pontból álló tervezet valójában nem Trump kezdeményezésére született, hanem olyan dokumentum, ami az orosz oldal elvárásait foglalja össze. „Ez nem a mi ajánlatunk. Ez nem a mi béketervünk” – foglalta össze a Rubióval folytatott beszélgetés tartalmát egy republikánus szenátor, Michael Rounds. Mindeközben a Fehér Ház azt állította, hogy a tervet két üzletember, az amerikai Steve Witkoff és az orosz Kirill Dmitrijev dolgozta ki, amit később – korábbi kijelentésére rácáfolva – a külügyminiszter is megerősített. Ennek azonban ellentmondani látszik két körülmény is. Egyfelől a dokumentum tartalma, ami nagyon úgy fest, mintha Moszkvában diktálták volna le. Ez még annak ellenére is állítható, hogy akadnak benne a Kreml számára aligha elfogadható elemek is. Legalább lesz miről alkudozni. Másfelől a tervezet orosz eredetére utal az is, hogy annak angol változata – ahogyan erre a Guardian rámutatott – nem egy olyan fordulattal él, ami nyilvánvaló russzicizmus. Ha a dokumentum angol anyanyelvi közegben született volna, ezek a nyelvi megoldások nem kerültek volna bele a szövegbe. Mindezeken túl az is látszik, hogy a tervezet nagyon gyorsan készülhetett. Ellenkező esetben nem maradtak volna benne olyan hibák, mint a hatályának meghosszabbítására váró START-1 szerződés. Az ugyanis már rég lejárt, sőt aláírása óta már a START-2 is hatályát vesztette; aminek érvényességét valóban meg lehetne hosszabbítani, az a 2010-ben aláírt és jövő februárban hatályát vesztő START-3. Nemcsak az ilyen kirívó pontatlanságok utalnak arra, hogy a dokumentum gyorsan született, és azt nem diplomaták, hanem üzletemberek készítették, de a tervezet helyenként kifejezetten dilettáns nyelvezete is.

Ha egyelőre nem is világos a béketerv eredete, annak tartalma annál inkább az. Ha Ukrajna változtatás nélküli elfogadná a javaslatot, az felérne a kapitulációval, hiszen arra kényszerítené Kijevet, hogy jelentősen csökkentse hadseregének létszámát és fegyverzetét. Ezen túl arra is kötelezné Ukrajnát, hogy olyan területeket is átadjon Oroszországnak, amiket a megszálló erőknek máig nem sikerült megszerezniük. De a dokumentum arra is rákényszerítené az országot, hogy alkotmányában rögzítse: lemond a NATO-hoz történő csatlakozási tervéről. Ezzel párhuzamosan a NATO-nak is egy, az alapszabályába bekerülő külön pontban kellene garantálnia, hogy Ukrajna felvételére nem kerül sor. A nyugati katonai szövetségnek arra is ígéretet kellene tennie, hogy Ukrajna területére még békefenntartóként sem telepít katonai erőt. Mindezekhez képest eltörpül annak a követelésnek a jelentősége, ami elvárja, hogy Ukrajna örökre mondjon le a nukleáris fegyverekről. Ennek az elvárásnak már csak azért sincs különösebb jelentősége, mert Ukrajnának jelenleg nincsenek nukleáris fegyverei, és nem is készül azok beszerzésére. Zelenszkij egy korábbi nyilatkozatában ugyan utalt arra, hogy miután a Budapesti Memorandumban vállalt kötelezettségét az egyik garantáló hatalom durván megszegte, Ukrajna immár nem tartja magára nézve kötelezőnek a dokumentumban foglaltak betartását. Ebből azonban máig nem következett, hogy Ukrajna bármit is tett volna nukleáris státuszának helyreállításáért.