Szabadság egy belvárosi kapualjban – a nyolcvanas évek kultikus ruhaboltja, a New Art Stúdió titkos története

A New Art Stúdiót sokan punknak gondolták, pedig new wave volt. Butiknak tartották, noha stúdió volt, művészetnek, pedig ruhabolt volt, üzletnek, miközben életforma volt. Egy pezsgő, új kulturális színtér része 1981 és 88 között, ami most a fiatal generációnak lett újra érdekes – a New Art Stúdió közösségével és tevékenységével foglalkozik egy július 6-ig látogatható kiállítás Budapesten, a K11 Laborban.

A nyolcvanas évek addig nem látott pezsgést, kulturális változást hozott Magyarországon, legelőször és leginkább Budapesten. Alter zenék, féllegális művészeti műhelyek, klubok, egyre színesebb szubkultúrák, poszt-punk és new wave, határozott intellektuális karakterrel, ugyanakkor szubverzív erővel. A zene, a képzőművészet, az irodalom, a mozgókép, a divat termékeny összeütközései és egymásra ható figurái olyan köröket hoztak létre, amelyekben a jelenlét létmóddá vált, és mindez észrevétlenül egy teljesen új kulturális közeget alakított ki – a hivatalos rendszereken kívül. Mondhatjuk ugyan, hogy egy szűk buborékban zajló folyamat volt mindez, csak pár ezer emberre hatott, érintettje – kezdetben – pár száz, főszereplője pedig pár tucat volt, de hosszú távon mégis megtermékenyítette a hazai kultúrát.

A beszivárgó nyugati hatásokra fogékony, de karanténba zárt kreatív emberek teret és kiutat kerestek. A hiánygazdaság a vákuumot is megnövelte: kreálni, újrahasznosítani, létrehozni. Új attitűd, új megszólalásmód született, részben a hetvenes évek ellenkultúrájából, neoavantgárd művészetéből, részben a relatíve szabad egyetemi klubok és városszéli művházak közegéből, az URH, az Európa Kiadó és a Kontroll Csoport radikális szövegvilágából (no meg a Balaton melankóliájából), a magánlakásokban zajló, házibulinak látszó aktivitásokból. „Írok, festek, zenélek” – szól a K11-beli kiállítás egyik állítása, amely a korszakot jellemzi. A nyolcvanas évek tele van olyan zenekarokkal, amelyek tagjai sok mindenben benne vannak: a Bizottság, a 2.Műsor, a Balkán Tourist szinte összművészeti projektek és produkciók. Akárcsak a Déja Vu Revue című alkalmi műsorsorozat, vagy El Kazovszkij festőművész Dzsan-Panoptikumai.

Váratlan kultúra, ahogyan Tábor Ádám költő, író nevezi 1997-es könyvének címében a szocializmusban létrejövő ellenkulturális mozgásokat, utalva hirtelenségükre, reaktív képességükre és izgalmas változékonyságukra. Meg arra is, hogy az új kultúra a hatalom számára nem kalkulálható módon, nem várt helyeken üti fel a fejét.

A nyolcvanas évek eleje kilátástalan pillanat. A lengyel munkáslázadásra, amely megrengeti a rendszer alapjait, 1981 decemberében katonai hatalomátvétel a válasz. A magyar ‘56 huszonötödik évfordulója felé az MSZMP paranoiásabb, mint valaha. A kezdődő szamizdat aktivistáira kegyetlenül lecsapnak – mégis elindul 1981-ben, illegalitásban a Beszélő, az évtized legfontosabb folyóirata. Tábor Ádám említett könyvében az 1978-ban emigráló Molnár Gergelyt, a SPIONS zenekar egyik alapítóját idézi, aki azt jósolta, hogy a nyolcvanas évek a politika évtizede lesz. Így is történik, az évtized végére felbomlik a szocialista világrend. De ebből az évtized elején még semmi sem érződik, ez még a besúgók és provokátorok ideje és az agyakban kopasz cenzor ül.

A K11 Labor nevű önkormányzati galéria kiállítása most ennek az időnek az egyik legizgalmasabb és legkevésbé feldolgozott színterével foglalkozik, a New Art Stúdióval. Ruhabolt és műhely keveréke a belváros szívében, a Petőfi Sándor utca 11-ben. Találkozóhely és információs központ, trendformáló kultusztér, miközben a széles közönség számára ismeretlen. Alapítói Koppány Gizella, Kováts Nóra és Király Tamás – ez utóbbi alkotó mára bőven a kánon része, és mindaz, ami megkerülhetetlen művésszé tette, az itt, a New Art-ban kezdődik. A MOME Designelmélet szakán, a Designkurátori specializáció keretében megvalósult kiállítást a hallgatók hozták össze, Földi Eszter projektvezetővel, aki két szemeszteren át tartott kurzust a New Art Stúdióról, annak koráról és kontextusáról.

„Hogy ezt a kurzust vonzóvá tegyem a hallgatóknak, akiknek nyilván fogalmuk sincs arról hogy mi a New Art Stúdió, úgy hirdettem meg, hogy egy punk butik története” – mondja a Qubitnek Földi Eszter. „Sok helyen így is hivatkoznak rá, hogy punk butik. Jöttek is a hallgatók szép számmal, de egyszer csak fölmerült bennem, hogy honnan veszem én ezt a definíciót? Valóban olvastam, de miért is lett volna ez punk butik?”

A Berlinben élő jelmeztervező, Koppány Gizella így emlékszik vissza a stúdióra: „Ha a kezemet kinyújtottam, volt mondjuk egy méter hatvan-két méter, nem több. Hátrafelé pedig maximum három méter. És az egész a lépcső alatt volt. Szóval, ott dolgozni nem lehetett. Arról volt szó, hogy miután én iparművész vagyok, és jelmeztervező, nekem szükségem van egy stúdióra és kész. Végül is itt be tudom mutatni a munkáimat. Nehéz volt megszerezni, de megkaptam.”

Koppány Gizella, aki többek között Bódy Gábor Nárcisz és Psyché (1980) című filmjének jelmeztervezője is volt, éppen a Megáll az idő (1982, r.: Gothár Péter) ruháin dolgozott, amikor eszébe jutott egy kollekció ötlete az ötvenes évek újragondolt darabjaival. Ebből jött aztán a közös műhely gondolata. „Az ötvenes éveket nem lehetett megcsináltatni, mert ahhoz nem volt pénz. Viszont meg lehetett találni különböző levetett holmik között. Tehát kijártunk rendszeresen az Ecseri piacra.