Modern kori gerontokrácia: miért nem érdekli a fiatalokat a politika?

Az USA és a világ közvéleményét mostanában az foglalkoztatja, hogy alkalmas-e amerikai elnöknek a 81 éves demokrata jelölt, Joe Biden (78 éves, republikánus színekben induló ellenfelével, Donald Trumppal szemben). Az amerikai politikatörténet legidősebb vezetői közötti versengés nem teljesen példátlan: a Wall Street Journal összesítése szerint a világ 10 legnépesebb országa közül az összesben 70 év feletti a politikai csúcsvezető. A politikai elit öregedése mellett megfigyelhető a fiatalok érdektelensége is: a világ szinte összes országában alacsonyabb arányban vesznek részt a választáson a fiatalok, mint az idősebbek (ez Magyarországra különösen igaz), és a politikai részvétel más formájában is megnyilvánul a huszonévesek közömbössége.

Ennek okai részben ismertek: a politikai pártok a fiatalokat éppen a kisebb részvételi hajlandóságuk miatt nem is célozzák kellő mértékben; nem az ő nyelvükön beszélnek, nem az őket érdeklő kérdéseket tematizálják, és nem hozzájuk intézik üzeneteik többségét. Az is magától értetődő, hogy az idősebb politikusok kevésbé tudják elhitetni azt, hogy a fiatalokat képviselik. Ami kevésbé ismert, az az, hogy a fiatalok közül kik azok, akik mégis hajlandók részt venni a politikában, és hogy mi motiválja az aktív fiatalok politikai involváltságát.

Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni a 21 Kutatóközpont kutatása, ami a tüntetésen való részvételt vizsgálja. A kutatás eredményei szerint a fiatalok között is, és a teljes népességben is a magasabban képzettek, a férfiak és azok mutatnak jelentősebb hajlandóságot a tüntetésen való részvételre, akiknél a politika már eleve gyakoribb beszédtéma. Az, hogy a tüntetést pártok vagy civilek szervezik, önmagában kevésbé számít, az viszont jobban, hogy mennyire hiteles a szervező. A fiatalok körében még a közösségi élmény lehetősége növeli markánsan a részvétel esélyét: a barátok részvétele nagy hatással van a válaszadók hajlandóságára.

Ahhoz, hogy felmérésünkben vizsgálni tudjuk a tüntetési hajlandóságra ható tényezőket, végeztünk egy kísérletet, amelyben a variált tényezők a tüntetés szervezője (párt vagy civil szervezet), a tüntetés témája (környezetvédelem, oktatás, nyugdíj), és a barátok részvétele (ott lesznek vagy sem) voltak. Ezen faktorok kombinációi mentén különböző alminták jöttek létre. Adatainkat bináris logisztikus regresszióval elemeztük, aminek segítségével a három tényező lehetséges hatását külön, a többi változót kontroll alatt tartva vizsgálhatjuk. Ezzel a módszerrel kizárható az olyan demográfiai tényezők befolyásoló hatása, mint a nem, az iskolai végzettség és a kor, amelyek önmagukban is mind hatással vannak a tüntetési hajlandóságra.