Az első kampány véget ért, de a kulturális felkelés folytatódik Szlovákiában

Meglehetősen ambiciózus vállalásnak tűnik „kulturális felkelésnek” nevezni egy tiltakozó akciót, de a szlovák szerveződés, az OK! (Otvorená Kultúra, vagyis Nyitott kultúra) mégis így nevezte el azt a tüntetéssorozatot, amelyet a miniszterelnök, Robert Fico kormánya és annak kulturális tisztségviselői ellen indítottak az elmúlt hetekben, és amelynek első szakasza augusztus 29-én fejeződött be.

Ezzel nincs vége magának a OK!-nak és annak az alulról szerveződő kampánynak, amely a Fico vezette hárompárti Smer-Hlas-SNS kormánykoalíció a kultúra szabadságát, a szólás- és médiaszabadságot sértő intézkedései miatt indult.

link Forrás

Az OK! napi rendszerességgel tüntetett a kulturális minisztérium épülete előtt Pozsonyban; a demonstrációk videóit a közösségi platformokon terjesztették, és közben aláírásgyűjtést, petíciót indítottak, nyílt leveleket tettek közzé. A Nemzeti Színház előtti 125 órás folyamatos demonstrációban 250-en vettek részt, zömmel a kultúra, a művészet közegéből. A zárás pedig a szlovák himnusz kortárs értelmezése volt, énekesekkel és szaxofonnal. Mi volt ez, performansz? Politikai fricska? Élő felkiáltójel? Vagy a kulturális dolgozók elkeseredett akciója?

Magyarországon elszoktunk már az ilyen tiltakozási formáktól, pedig az MTVA székháza előtt Nagy Navarro Balázs és más elbocsátott közmédiások több mint ezer napig tüntettek 2011 és 2014 között. A fekete ruhás nővér, Sándor Mária is rendre demonstrált, hallatta a hangját a magyar egészségügy nyomasztó gondjai miatt, de már nyolc éve feladta személyes harcát. A botrányos Szabadság téri német megszállási emlékműnél az Eleven Emlékmű csoport több éven keresztül demonstrált és szervezett napi szinten (egyébként rendkívül izgalmas) párbeszéd-sorozatot. Minden heroizmusa ellenére mégsem tudott kiszélesedni egyetlen efféle demonstráció-sorozat sem.

A szlovák OK! más stratégiát követ: vonzó brandet épített. Laza, fiatalos startupcég arculatát idéző vizualitása radikális hanggal, technózenével és partihangulattal párosul. Az egyértelmű és hangos tiltakozás és a kulturális miniszter, Martina Šimkovičová azonnali távozásának követelése arra a helyzetre hívja fel a szlovákok figyelmét, hogy kormányuk frontális támadást indított a nemzeti kultúra autonóm intézményei ellen. Az akciósorozat elnevezését pedig az magyarázza, hogy annak kifutását a szlovák nemzeti felkelés évfordulójára időzítették.

„Nyolcvan évvel ezelőtt a szlovák lakosság fegyverrel a kézben kelt fel a fasiszta szlovák állam ellen, amely lehetővé tette saját állampolgárainak deportálását és meggyilkolását – írta kérdésünkre Koronczi Dávid pozsonyi képzőművész-tervezőgrafikus, a Kapitál folyóirat munkatársa, az OK! aktivistája. – A szlovák kulturális közösség ma kiáll az erőszakmentes polgári ellenállás mellett a kulturális minisztériummal szemben, amely rombolja a kultúrát Szlovákiában. A Szlovák Kulturális Felkelés egy staféta-tüntetés volt, hogy kifejezzük egyet nem értésünket Martina Šimkovičová kulturális miniszter pusztító gyakorlatával, ideológiai alapú tisztogatásaival.”

Frontális támadás a nemzeti intézmények ellen

Amikor a szlovák kormány tavasszal bezáratta a pozsonyi Kunsthallét és kirúgta a kortárs művészeti intézmény összes munkatársát, már egyértelmű volt, hogy a folyamat nem áll meg itt. Így is történt. Augusztusban Šimkovičová, a szélsőjobboldali és magyarellenes SNS (Szlovák Nemzeti Párt) embere, a dezinformációs médiaszíntérről érkező, műsorvezetőből lett kulturális miniszter menesztette a Szlovák Nemzeti Galéria (SNG) igazgatóját, Alexandra Kusát, valamint a Nemzeti Színház (SND) igazgatóját, Matej Drličkát. Koronczi szerint a tiltakozások erre válaszul erősödtek fel: „Augusztus 19-től, hétfőtől a művészeti és kulturális közösség első képviselői álltak a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma előtt, a város közepén, a Szlovák nemzeti felkelés terén. Ezt a tiltakozó stafétát óránként mások és mások vették át, a következő napokban reggel 8-tól este 8-ig folytatódott a tiltakozás. Erőszakmentes, békés és kulturált volt, ugyanakkor határozott és kitartó. Két fő követelése: Martina Šimkovičová kulturális miniszter, valamint Lukáš Machala államtitkár azonnali menesztése”.

A követelések sorában ott volt a médiát és a kultúrát érintő több jogszabály visszavonása is, a kulturális dolgozók helyzetének javítása, a minimális pénzből működő intézmények korrekt finanszírozása, valamint egy világos, legalább 2030-ig tartó kulturális stratégia kidolgozása az érintett szereplők bevonásával. Ezek mögé pedig sikerült felsorakoztatni többszáz szakmai szervezetet és több ezer kulturális szereplőt.