Kizsákmányolt, ember utáni táj – most kell szembenézni a kolonizáció évszázadaival

A fotográfiával foglalkozó kiállítóterem, a C/O Berlin szeptember közepétől az idei After Nature Prize díjazottainak munkáit mutatja be. A díjat minden évben olyan fotográfusok kapják, akik ráirányítják a figyelmet az emberi tevékenység nyomán megváltozó vagy akár eltűnő tájra, és a környezeti, geológiai változások mögötti társadalmi folyamatokra, azaz a lokális problémák globális összefüggéseire.

Az emberi beavatkozás nyomán radikálisan megváltozó táj mindig gazdasági és társadalmi folyamatok eredménye és egyben tükre is. Az ásványi kincsek bányászata, az ipar terjedése, az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra megépítése és működtetése, az ember és a természet számára is változó létfeltételeket jelent. Az idei After Nature Prize egy olyan alkotóra hívja fel a figyelmet, aki a kolonizáció folyamatait éri tetten hazája és a környékbeli országok tájain. Sarker Protick bangladesi fotográfus 1986-ban született Dhakában. Fotóval, videóval és hanggal is foglalkozik, tanít egy médiaintézetben és egy bangladesi nemzetközi fotófesztivál szervezője is. Képeivel a világsajtóban is találkozhatunk, hiszen sajtófotósként számos politikai, közéleti témával foglalkozik. Legutóbb a Time magazinban tűntek fel portréi az augusztusi bangladesi tömegtüntetések nyomán menekülni kényszerült Sejk Haszina miniszterelnökről.

Saját alkotói praxisában azonban leginkább az idő és az emberi tevékenység nyomán beálló változás érdekli. A képek készítését többnyire kutatás és anyaggyűjtés előzi meg: Protick egy-egy térség társadalomtörténetében is mikrotörténelmében is elmerül.

Holdbéli tájai nagyon is jelenvaló, haldoklásukban is élő helyszínek. Banglades és India olyan elfeledett, magára hagyott vagy éppen eltitkolt területei ezek, amelyeket a Brit Birodalom gazdasági hátországaként évtizedeken át, akár évszázados távlatban kizsákmányoltak. A kolonizáció örökségével azonban most kell szembenézni. Részben a bányászat, a nyersanyag-kitermelés által örökre megváltoztatott tájjal, részben azzal az ipari és közlekedési infrastruktúrával, amely itt-ott még mindig funkcionál, még mindig az alapját képezi errefelé a gazdasági tevékenységeknek és ezáltal sok ember mindennapi életének része.