Nagy Ádám vs. Tudóslány: a tudománytalan vallásellenesség a tudománykommunikáció csődje

Október 6-án, vasárnap a több százezer követővel rendelkező Fókuszcsoport közzétett a YouTube-on egy videót, amelyben a csatorna egyik készítője, Nagy Ádám hosszasan és részletesen elemzi a tudomány, a vallás és a hit kapcsolatát.

A videó apropóját az adta, hogy az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem keretei között működő Líceum TV YouTube-csatornáján nemrégiben elindult egy új műsor A Tudóslány címen. Abból, hogy a műsor – melyben egy tudós lány beszél a tudományról – a katolikus egyetem csatornáján jelenik meg, könnyen sejthetővé válik, hogy miről és hogyan lesz szó: a tudomány és vallás egymáshoz való pozitív viszonyáról. Nagy Ádám, aki korábban többször is explicite azt állította magáról, hogy egyház-, vallás- és spiritualitásellenes, nyilvánvaló módon tagadja ezt a pozitív viszonyt; mi több, a videóban többször meg is lepődik azon, hogy hogy jön ide a vallás, ha a műsor címében azt ígérik, hogy a tudomány a téma. Mint mondja, „érdekes dolgokról beszél [a tudóslány], ahhoz képest, hogy tudóslánynak nevezi magát.” Ha ugyanis valaki tudósnak nevezi magát, állítja Nagy, akkor definíció szerint nem lehet köze a valláshoz.

link Forrás

A Fókuszcsoport nem elhanyagolható mértékű közismertnek és közkedveltségnek örvend, társadalmi ereje jól mérhető például a részben a csatorna által is szervezett év eleji gyermekvédelmi tüntetés sikerén, de ez a videó sokkal problematikusabb, mint elsőre tűnik.

A tudománynak nincs szüksége ilyen védelemre

Le kell szögeznünk, hogy mi magunk nem vagyok vallásosak, és nincs semmilyen érdekeltségünk spirituális, alternatív vagy áltudományos bizniszben. Ha bármilyen érdekünk is van, az intellektuális és morális jellegű.

Az is fontos, hogy nem a vallást szeretnénk megmenteni Nagy kritikáitól, sőt egy részükkel egyet is értünk. Sokkal inkább a tudományt szeretnénk megmenteni ettől a fajta védelemtől, ugyanis úgy véljük, hogy sokkal nagyobb kárt okoznak az ilyen a videók – amelyekben ennyire reflektálatlanul érvelnek a tudomány mellett –, mint amennyi hasznot termelnek, és sokkal többet ártanak a tudománynak, mint amennyivel megrogyasztanák az emberek hitét a vallásban (már ha az lehetséges). A dolog pikantériája, hogy Nagy a videóban vázolt és egyébként helyesen magasztalt tudománykommunikáció egy nagyon elavult formáját prezentálja, és szélsőséges dichotómiákba gyömöszköli bele a tudomány és vallás komplex viszonyát, alapvetően ellenséges nyelvezettel és reflektálatlan előfeltevésekkel.

Harmadrészt egyáltalán nem érdekel minket, hogy a Fókuszcsoport által vizsgált csatorna és műsor, A Tudóslány milyen minőséget képvisel a közösségi média, a marketing, a tartalomgyártás szempontjából. Ahogyan az sem, hogy ténylegesen hatással lesz-e majd a célcsoportra, elég fiatalos-e a műsor, jók-e a vágások és az operatőri munka. Ebben a Fókuszcsoport feltehetően jártasabb nálunk, és megbízhatóbb szakértője a témának. Ám megjegyeznénk, hogy amikor Nagy azzal kritizál egy interjút a A Tudóslány műsorában, ahol egy pappal készítenek interjút a tudományról, hogy „ez az interjú formátum, hogy leülünk az ilyen nagyon céges, nagyon ilyen corporate, hogy leülünk, van egy kamera, kettő, meg gondolom egy totál [...], ez már nem annyira működik szerintem. Főleg nem egy ilyen fiataloknak szóló csatornán”, akkor komoly fenntartásokkal kell kezelnünk a Fókuszcsoport videóját. Ha innen nézzük a dolgokat, nem különösebben ajánljuk Nagynak a tudományt, annak alapformátuma ugyanis az, hogy leülünk és beszélgetünk: a témavezetőnkkel, a szerzőtársunkkal, az opponenseinkkel, a kollégáinkkal. Unalmasan, részletesen, és minden logikai eshetőségre kitérve.

Felmerül a kérdés, hogy miért gondoljuk azt, hogy a vallásos fiatalok képtelenek végignézni egy tudományos beszélgetést, amiben csak ülnek a felek egymással szemben, miközben rosszak a fények és unalmasak a vágások. Minimális empirikus tapasztalatunk szerint a vallásos fiatalok jelentős része sokkal inkább alkalmas és kapható az elmélyült, üldögélős – más néven „unalmas” – beszélgetésre, képes koncentrálni és egy helyben maradva vitázni, mint az alapvetően közösségi médiában vagy médián szocializálódott fiatalok, akik a gyors vágáshoz, a jó fényekhez, az izgalmakhoz, a színes-szagos műsorokhoz vannak szokva. Közhelyes állítás lenne, hogy a tudományra azért nem figyelnek az emberek, és azért nem mennek az egyetemre tudományt tanulni, vagy épp azért lesznek vallásosak, mert a tudomány és a vallás nem képes lépést tartani a közösségi média elveivel és tartalomgyártási formáival. Arról pedig, hogy kinek vannak kifinomultabb analitikus készségei (a vallásos fiataloknak, bizonyos áltudományok védelmezőinek vagy a friss BA-diplomás értelmiségieknek), nagyon eltérő a tapasztalatunk, és ez nem Nagy javára billenti a mérleget.