Mondhatnánk, hogy a technológia olyan dolog, ami egyértelműen kizárja az imposztorok megjelenését. De ha így van, akkor mi a helyzet Jakob Degen csapkodó szárnyű repülőjével, a vízzel hajtott autóval vagy Egely György találmányával, az „életenergiát” mérő kerékkel?
Nemrég jelent meg az Athenaeum Kiadónál A sarlatánok kora – Miért dőlünk be az áltudományoknak? című kötet, ami a szentként tisztelt tudomány és az egyre népszerűbb áltudományok közötti különbségeket boncolgatja. A kötetben szereplő írásokról, azok szemléletmódjáról és állításairól Bárdos Dániel és Tuboly Ádám, az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport tagjai vitáznak.
A tudományellenesség, az álhírek és az összeesküvés-elméletek ellen nem a még több tudományos tény a gyógyír, hanem az, ha a tudományra úgy tekintünk, mint egy hihetetlenül komplex világban túlságosan is emberi lények által végzett sajátos tevékenységre, a maga korlátaival, hibáival és gyarlóságaival egyetemben.
A polip meglepően okos állat, és nincs okunk azt gondolni, hogy ne lenne tudatos, sőt, ne rendelkezne a tudatosság egy meglehetősen komplex szintjével. Kérdés azonban, hogy vajon a polipok tudatossága mennyiben hasonlít a mindannyiunk által oly jól ismert emberi tudatossághoz.
Vajon mennyire képesek a fosszíliák megbízható információkat nyújtani a földi élet történetének pontos alakulásáról és az evolúció mechanizmusairól? Attól függ, honnan nézzük, és melyik tudóst kérdezzük, írja Bárdos Dániel, akinek kutatási területe a paleontológia filozófiája.
A fizikával vagy a biológiával szemben a történeti tudományok, a paleontológia vagy a geológia olyan folyamatokat és eseményeket vizsgálnak, amik a mély múlthoz tartoznak. Mi a helyzet a múltnak azzal a részével, amire nemhogy csak én nem emlékszem, de még mások közvetett emlékei, írásos beszámolók sem állnak rendelkezésre, mert az írásbeliséggel rendelkező ember megjelenése előtt történt?