Ha valaki azt állítja, hogy „a tudomány célja egy: mégpedig az igazság, semmi más nem érdekes”, jelentős mértékben leegyszerűsített és beszűkült képet mutat a tudományról, történeti távlatból nézve pedig egészen egyszerűen hamisat.
A dietetika évezredeken át átfogó elmélet volt, ami legalább annyira szólt az ember testéről, mint a társadalomban betöltött szerepéről. A 20. század elejére a holisztikus szemléletet teljesen kiszorították a kalóriatáblázatok mérhető paraméterei, de manapság egyre több teret nyer az újfajta, egyéni különbségekre érzékeny szemlélet.
Bár a modern tudomány nem ismeri el a médiumokat, a telepátiát és a gondolatolvasást, ezeknek a módszereknek a 20. századi megjelenése és elterjedése sok mindent megmagyaráz a tudomány működéséről és az áltudományos eszmék terjedéséről.
Száz éve, 1924-ben született a tudományfilozófus, aki előszeretettel jellemezte magát az áltudományok védelmezőjeként, a tudományos módszer ellenségeként, miközben visszafordíthatatlanul átalakította a tudományfilozófia történetét és módszerét.
A Fókuszcsoport YouTube-csatorna egyik készítője a tudomány védelmére kelt a vallással szemben, de a tudománynak nincs szüksége ilyen védelemre, sőt az ilyen videók sokkal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.
Hogyan szülte meg Zeusz Pallasz Athénét, hogyan szül egy nő a Bibliában, és hogyan változtak meg radikálisan a szülőszékek a 19. századra a bábák kiszorulásával és a férfi orvosok megjelenésével?
A tudományág, kiváltképp a kvantumfizika, akár meg is maradhatott volna a szigorú matematika útján, ha épp nem jön a vietnámi háború, a drogok, a szexuális szabadosság és egy rakás hippi, aki akarva-akaratlanul Einstein, Planck és Heisenberg nyomdokaiba szegődött.
Elvárhatjuk-e, hogy az emberek higgyenek a tudománynak és bízzanak benne, ha maguk a tudósok a tőlük elvárható elvek ellenében cselekednek? Tuboly Ádám írása a tudománykommunikáció etikájáról.
„A közösség tagjai eldönthetik, hogy a tudomány által kínált igazságok közül melyekkel akarnak élni, és melyekkel nem” – mondta múlt heti beszédében a köztársasági elnök. De mit mond erre a tudomány?
Mit tudhat a tudományról egy filozófus, aki nem a laborban, hanem a karosszékben tölti a napjait? Na és képes-e kritikus módon szemlélni a tudományt és annak társadalmi szerepét egy biológus, aki reggeltől estig sejtekkel matat?
A tudománykommunikáció híd a tudósok és a nyilvánosság között. De hogyan érdemes ezt a hidat felépíteni, és mennyit számítanak a tartalomhoz képest a prezentáció külsőségei?
Miközben a társadalom mindinkább függ a tudománytól és annak eredményeitől, ezeket az eredményeket egyre többen és egyre többféleképpen kérdőjelezik meg. Mit tekinthetünk elfogadottnak, és mire jó a szkepszis?
Klenk-Sipos Rita és Szilvási Endre 90 nap a szcientológusok közt című könyve objektivitást ígér, de a legobjektívabb állításának az tűnik benne, hogy Tom Cruise élőben nem is olyan alacsony.
Ha a tudományt súlyos problémák rágják belülről, felmerül a kérdés, hogy nem a saját háza táján kellene-e rendet tennie, mielőtt az elefántcsonttoronyból alkalmanként kikacsintva megdorgálná az embereket, amiért nem bíznak benne kellőképpen – ez az egyik tanulsága a Pléh Csaba és Nyíri Kristóf szerkesztésében megjelent kötetnek, A tények utáni világ mítoszának.
Nemrég jelent meg az Athenaeum Kiadónál A sarlatánok kora – Miért dőlünk be az áltudományoknak? című kötet, ami a szentként tisztelt tudomány és az egyre népszerűbb áltudományok közötti különbségeket boncolgatja. A kötetben szereplő írásokról, azok szemléletmódjáról és állításairól Bárdos Dániel és Tuboly Ádám, az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport tagjai vitáznak.