A tudományág, kiváltképp a kvantumfizika, akár meg is maradhatott volna a szigorú matematika útján, ha épp nem jön a vietnámi háború, a drogok, a szexuális szabadosság és egy rakás hippi, aki akarva-akaratlanul Einstein, Planck és Heisenberg nyomdokaiba szegődött.
Elvárhatjuk-e, hogy az emberek higgyenek a tudománynak és bízzanak benne, ha maguk a tudósok a tőlük elvárható elvek ellenében cselekednek? Tuboly Ádám írása a tudománykommunikáció etikájáról.
„A közösség tagjai eldönthetik, hogy a tudomány által kínált igazságok közül melyekkel akarnak élni, és melyekkel nem” – mondta múlt heti beszédében a köztársasági elnök. De mit mond erre a tudomány?
Mit tudhat a tudományról egy filozófus, aki nem a laborban, hanem a karosszékben tölti a napjait? Na és képes-e kritikus módon szemlélni a tudományt és annak társadalmi szerepét egy biológus, aki reggeltől estig sejtekkel matat?
A tudománykommunikáció híd a tudósok és a nyilvánosság között. De hogyan érdemes ezt a hidat felépíteni, és mennyit számítanak a tartalomhoz képest a prezentáció külsőségei?
Miközben a társadalom mindinkább függ a tudománytól és annak eredményeitől, ezeket az eredményeket egyre többen és egyre többféleképpen kérdőjelezik meg. Mit tekinthetünk elfogadottnak, és mire jó a szkepszis?
Klenk-Sipos Rita és Szilvási Endre 90 nap a szcientológusok közt című könyve objektivitást ígér, de a legobjektívabb állításának az tűnik benne, hogy Tom Cruise élőben nem is olyan alacsony.
Ha a tudományt súlyos problémák rágják belülről, felmerül a kérdés, hogy nem a saját háza táján kellene-e rendet tennie, mielőtt az elefántcsonttoronyból alkalmanként kikacsintva megdorgálná az embereket, amiért nem bíznak benne kellőképpen – ez az egyik tanulsága a Pléh Csaba és Nyíri Kristóf szerkesztésében megjelent kötetnek, A tények utáni világ mítoszának.
Nemrég jelent meg az Athenaeum Kiadónál A sarlatánok kora – Miért dőlünk be az áltudományoknak? című kötet, ami a szentként tisztelt tudomány és az egyre népszerűbb áltudományok közötti különbségeket boncolgatja. A kötetben szereplő írásokról, azok szemléletmódjáról és állításairól Bárdos Dániel és Tuboly Ádám, az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoport tagjai vitáznak.
Közel öt éve, hogy áthaladt a Naprendszeren egy különös objektum, az 'Oumuamua, amely a kezdetektől megosztotta a tudósokat: furcsa kisbolygóról, csillagközi üstökösről vagy egy földöntúli civilizáció építményéről van szó? Utóbbi elméletet a Harvard világhírű asztrofizikusa, Avi Loeb képviselte a leghangosabban, erről írt könyve nemrég magyarul is megjelent.
Naomi Oreskes legújabb kötete, a Science on a Mission meggyőző esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogyan segítette és hátráltatta az amerikai haditengerészet az oceanográfia fejlődését a második világháború és a hidegháborús időszak alatt.
Az árnyékban is emberek élnek. Kezeljük kritikusan és következetesen azokat a mozgalmakat, amik tényleg kárt okoznak, a többit pedig fogadjuk a kortárs kulturális élet élénk, de többnyire nem fenyegető jelenségeként – írja Michael D. Gordin, a Princeton professzora legújabb könyvében.
Mi lesz abból, ha a német egyeteme és osztrák kiadója által száműzött nyugalmazott professzor, Dr. Sucharit Bhakdi és felesége, Dr. Karina Reiss egy kötetben találkozik a tisztánlátó magyar orvosokkal, Dr. Gődénnyel, Dr. Póccsal és Dr. Tamasival? Sztárparádé!
A tudósok munkájának demokratikus átláthatósága egyelőre nem feltétlenül vált a tudomány hasznára. Noha a laikusok belelátnak a kutatók bizonytalanságaiba, mindennapi kudarcaiba, vívódásaiba és szakterületük ellentmondásaiba, kevés segítséget kaptak ahhoz, hogy megértsék, miért mondanak a tudósok hétfőn á-t, kedden b-t.
A tudományellenesség, az álhírek és az összeesküvés-elméletek ellen nem a még több tudományos tény a gyógyír, hanem az, ha a tudományra úgy tekintünk, mint egy hihetetlenül komplex világban túlságosan is emberi lények által végzett sajátos tevékenységre, a maga korlátaival, hibáival és gyarlóságaival egyetemben.