Na de mit adtak nekünk az evolúcióbiológusok?

1859 a biológiatörténet kiemelkedően fontos éve volt, hiszen ebben az évben jelent meg Charles Darwin korszakalkotó műve, A fajok eredete. A könyv és a benne nagy gonddal alátámasztott elmélet természetesen nem előzmény nélküli: számos korábbi tudós és Darwin kortársai is próbálták megfejteni, milyen mechanizmusok hozzák létre és tüntetik el a fajokat a Földön. Ma már a milliónyi tudományos bizonyíték birtokában bizton állíthatjuk, hogy Darwin alapvetően helyes választ adott a kérdésre, és munkája mérföldkő volt a biológiai sokféleség és komplexitás, sőt az egész biológia alapjainak megértéséhez. A könyv a maga idejében nagy vihart kavart a tudósok és az érdeklődő laikusok körében, de az emberek mindennapi életére, az életkörülményekre vagy a gazdasági környezetre semmilyen hatással nem volt. Jól érzékeltethetjük ezt az állítást, ha felsorolunk néhányat a jelentős innovációk közül a 19. század második feléből. Ilyen jelentős innováció volt a varrógép (Singer, 1851) vagy a giroszkóp, ami a navigációt segítette (Foucault 1852), a pasztörizáció (Pasteur, 1856), az első műanyag előállítása (Parkes, 1862) vagy az első írógép prototípusának megalkotása (Scholes, 1867). Evolúcióbiológiai, sőt még biológia alapú újítást sem lehet nagyon felsorolni ebből az időszakból.

Ha abban az időben lett volna olyan pályázati és bírálati rendszer a tudományban, mint amilyen manapság van, akkor Darwin 1835 körül beadott kutatási pályázatára a bíráló ilyesmit írt volna: „Hatalmas munkát vállal a pályázó, melyet a négyéves pályázati időszak alatt véleményem szerint nem lehet elvégezni. Alaphipotézise, hogy a fajok és a változatok a természetes szelekcióval jöttek létre, ami érdekes felvetés. Számos helyen erősen hipotetikus a kutatási terv, bár állítása szerint igyekszik majd sok tapasztalati ténnyel alátámasztani érvelését. Nagy a kockázata, hogy kutatása nem jár sikerrel, ráadásul semmilyen innovációs potenciálja nincs. Nem támogatandó”. De nem volt pályázati rendszer, és Darwin nem is szorult anyagi támogatásra. Nem kellett folyamatosan publikálnia, nem kellett négyéves támogatási ciklusokban gondolkodnia, így megengedhette magának, hogy évtizedekig érlelje elméletét, gyűjtse a bizonyítékokat egy „innovációs szempontból értéktelen” elmélethez.

A jelenlegi kutatástámogatási rendszerek szerte a világon erős hangsúlyt fektetnek a pályázatok innovációs tartalmára, azaz olyan kutatásokat támogatnak, amelyek révén társadalmilag értékes, új ötletek, módszerek, megoldások és szolgáltatások születnek. Azon túl, hogy sok esetben igazán nem könnyű megmondani, hogy mi a társadalmilag értékes felfedezés, bennünk, kutatókban (vagy legalábbis bennem) erős a gyanú, hogy a tudománypolitikusok valójában azt tekintik innovációnak, amiből nagy eséllyel rövid időn belül eladható termékhez és így adóbevételhez jutnak. Egy tudományos felfedezés vagy tevékenység innovációs értékének becsléséhez azonban lényegesen több szempontot érdemes megvizsgálni, így például a társadalmi hatás időkésleltetését, a hatás valószínűségét, annak társadalmi jelentőségét és kiegyenlítettségét. E legutóbbinál arra gondolok, hogy ez a társadalmi haszon mennyire egyenlően oszlik el a Föld összes lakója között, illetve mennyire csak egy szűkebb csoport profitál belőle. A tudományos tevékenységek megszokott besorolását követve van alap- és alkalmazott kutatás, valamint tisztán innováció – ezek innovációs értéke az imént felsorolt szempontok alapján az alábbi táblázatban foglalható össze.

Egy ilyen táblázat természetesen elnagyolt, és egyes esetekben jelentősen eltérhet egy kutatás vagy innovációs tevékenység jellemzője attól, amit itt felsoroltunk. Például, ha egy tejtermékeket előállító nagyvállalat új logisztikai rendszert fejleszt ki, és ezzel növeli a hatékonyságot, annak a társadalmi hatása nem túl jelentős, ráadásul elsősorban a cég számára hoz gyorsan hasznot, összhangban azzal, amit a táblázat sugall. Ezzel ellentétben egy olyan molekula felfedezése, mely vírusfertőzések ellen bevethetőnek tűnik, hasonlóan viszonylag rövid időn belül emberek százezreinek mentheti meg az életét szerte a világon, azaz ilyenkor az innováció időkésleltetése inkább közepes vagy kicsi, minden más hatás nagy.

De térjünk vissza eredeti témánkhoz, és nézzük meg, hogy mit is adtak nekünk az evolúcióbiológusok vagy pontosabban az evolúcióbiológiai és a hozzá kapcsolódó genetikai, ökológiai és neurobiológiai, stb. alapvető ismeretek, és milyen hatalmas társadalmi jelentőségű felismerések alapjául szolgáltak; mely területeken tette az életünket biztonságosabbá, kényelmesebbé, egészségesebbé. Darwin könyvének megjelenése óta eltelt több mint 120 év, tehát megfelelő időtávlatból tudjuk vizsgálni ennek az azóta is rengeteg új ismeretet hozó alapkutatásnak a társadalmi értékét.