Bár a válságot elismeri, semmi nem utal arra, hogy a kormány megkönnyítené a lakáshoz jutást

Egy átlagos magyar egy 1945 és 2000 között épült, 3-4 szobás, 80 négyzetméteres, saját tulajdonú családi házban lakik, kicsit több mint kettedmagával, amivel egyébként még elégedett is. Így lehetne tömören összefoglalni a Habitat for Humanity éves lakhatási szegénységről szóló 2024-es jelentés számait, amelyek mögött persze jókora egyenlőtlenségek, sőt, elsőre nem is evidens diszkrepanciák állnak.

A lakhatási szegénység nemcsak azokat érinti, akik a jövedelmük alapján is szegények

Ma kicsit több mint négymillió háztartás van Magyarországon, aminek az egyharmada egyszemélyes háztartás. Bár ez elsőre akár sokkolóan hangozhat, ezzel abszolút nem lógunk ki az uniós országok közül. „Jellemzően az idős nők azok, akik ottmaradnak 3-4 szobás lakásokban, ahol korábban egy egész család élt, de a lakás fenntartási költségei simán elérhetik a nyugdíjuk 40 százalékát. Így ők már a lakhatás szempontjából szegénynek számítanak, míg a jövedelmük alapján még nem feltétlenül” – világít rá Lukács György szociológus, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa és a jelentés egyik készítője arra, hogy a lakhatási szegénység korántsem csak azokat érinti, akik a jövedelmük alapján is szegények. A jelentés a megfelelő lakhatási infrastruktúra hiánya, a nem megfelelő fűtési lehetőségek, a túlzsúfoltság, illetve a 40 százalék feletti lakásfenntartási költségek alapján számolja a lakhatási szegénységet.

Ez alapján, ha tovább böngésszük a jelentés számait, 104 ezer olyan háztartást találunk, akik a jövedelmük alapján a társadalom legfelső ötödébe tartoznak, de legalább egy mutatójuk alapján a lakhatási szegénységben is érintettek. A leggyakoribb okok között Lukács a lakások rossz állapotát, beázó tetőket és penészes falakat említette, ilyenekről 475 ezer magyar háztartásban panaszkodtak, ezek közül azonban 85 ezer háztartás jövedelem szempontjából a legmagasabb kategóriába esik. De van 22 ezer olyan háztartás is, ahol hiába magas a lakók jövedelme, mégis túlzsúfolt lakásokban élnek.

De átlagos jövedelemmel rendelkező fiatalok és családok is küzdenek a lakhatási szegénységgel, akik a hiteltörlesztések és lakásfenntartási költségek miatt boldogulnak nehezen – mondta Lukács arra, hogy a lakhatási szegénység nem kizárólag csak az időseket érinti. A probléma különösen súlyos ott, ahol még a háztartásfő sincs 25 éves. „Ezek a huszonéves fiatalok kisgyerekekkel azok a családok, akik jellemzően peremterületeken vagy szegregátumokban élnek, szinte nulla bevétellel, és ők azok, akik minden szempontból szegénynek számítanak.”

Komfortosabb lakásokban élünk mint 15 éve

Ahol tényleg komoly javulás látszik, az a lakások komfortfokozata. Míg 2011-ben körülbelül 660 ezren éltek WC nélküli, 440 ezren pedig zuhany és fürdő nélküli lakásokban, ma már „csak” 230-250 ezer ember él komfort nélküli lakásokban. „De akik nagyon lent vannak, azoknak semmit nem javult a lakhatási helyzetük, és a peremterületeken vagy a gettófalvakban élőknél én ezt esélytelennek is látom. Ahol most sincs víz, ott nagy valószínűséggel öt év múlva sem lesz. Azt, hogy egy vályogházba bevezessék a vizet, odavigyék a csatornát, kiássanak egy lyukat a vízórának, a házba kialakítsanak egy vizes helységet, az többe kerül, mint amennyit maga az ingatlan ér” – mondta Lukács.

Bár a lakhatási válságot elismeri, továbbra sem akar rászorultság alapján célozni a kormány

Noha évitizedek óta lakhatási válság van, a kormány kitart amellett, hogy a költségvetési intézkedésekkel inkább a középosztályt támogassa. A Habitat jelentése szerint a magyar lakáspolitikai intézkedésekből továbbra is hiányzik a hosszú távú gondolkodás, és bár a 2023–2024-es változások – úgy mint az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások, a SZÉP-kártyára érkező béren kívüli juttatások lakáscélú felhasználása, vagy a részleteiben még ismeretlen, fiataloknak szóló lakásprogram és a budapesti felsőoktatási kollégiumi férőhelybővítés – hatásáról még nem tudni semmit, de a számok alapján a lakhatási szegénység tekintetében egyelőre minden látható, csak javulás nem.