Ott tartunk, hogy az ember virtuálisan akárkivel le tud feküdni

Ma nem annyira a normalitás hajszolása a jellemző, hanem a szexuális öröm és teljesítmény végletekig való kimaxolása és persze a szexuális önreprezentáció – mondja Csányi Gergely szociológus, A szex politikai gazdaságtana. Szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák a tőkés világrendszerben című kötet szerzője, akivel azután beszélgettünk, hogy december elején előadást tartott az ELTE Társadalomelmélet Tanszékén rendezett Michel Foucault emlékkonferencián.

Barta Judit: Könyvében különféle régiókban és korszakokban járja körül a szexuális hegemónia kifejezést az észak-itáliai városállamoktól a francia forradalmon és az amerikai rabszolgatartáson át egészen a fordista pornóiparig, Magyarországon pedig a Tanácsköztársaságtól a Horthy-korszakon át a NER-ig. Kezdjük egy korai példával. Hogyan működött a szexuális hegemónia a 14-15. századi Firenzében?

Csányi Gergely: A 14-15. századi firenzei szexuális hegemónia azért érdekes, mert a meleg vagy queer történetkutatás sokáig úgy tartotta – többek között Foucault-ra építve –, hogy a meleg identitás a 18-19. században kezdett kialakulni, ám a 14-15. századi firenzei szexuális hegemónia története azt bizonyítja, hogy úgynevezett „szodomita szubkultúrák” már jóval előbb kialakultak. Az észak-itáliai városállamokban a kapitalizmus első csíráinak időszakában hatalmas nőtlen férfi munkástömeg kezdett együtt élni, a saját családi kapcsolataiktól elszakítva. Több városállamban hoztak létre kifejezetten a prostitúciót és a „férfiszodómiát” üldöző intézményeket. Firenze azért volt különleges, mert az Éjjeli csendőrök elnevezésű hivatal, ami kifejezetten a városban „elkövetett” férfi homoszexuális gyakorlatok üldözése céljából jött létre, viszonylag liberális hozzáállással viseltetett a homoszexuális gyakorlatokat folytatókkal szemben. Ritka volt a súlyos büntetés, inkább pénzbírságokat róttak ki, kis túlzással azt is lehet mondani, hogy inkább megadóztatták mint büntették a homoszexualitást. Összességében az Éjjeli csendőrök tevékenysége inkább konszolidálta a „szodomita” hálózatokat a városban, mint megszüntette azokat. A konszenzusnak az is fontos része volt, hogy az Éjjeli csendőröket a Mediciek előszeretettel használták politikai célokra – egyrészt arra, hogy szodómiával vádolják meg az ellenlábasaikat, másrészt arra, hogy kegyelemet gyakoroljanak azokkal a szodómiával megvádoltakkal szemben, akiket le akartak kenyerezni.

A mostani Foucault-emlékkonferencián a 18-19. században uralkodó maszturbációs pánikról tartott előadást. Foucault amellett érvelt, hogy a gyermekkori maszturbáció elleni kampány arra szolgált, hogy a családok életét bevonják az orvosi ellenőrzési rendszerbe, míg Thomas Laqueur a kapitalizmus miatti szorongással és piac terjedésével hozta összefüggésbe a maszturbációs pánikot. Hogyan lett a maszturbáció a közbeszéd tárgya?

A 18-19. században a szexualitásról szóló közbeszédnek valóban a középpontjává vált a maszturbáció, illetve kialakult egy részben mesterségesen keltett maszturbációs pánik az erre épülő piaccal együtt, ahol a „maszturbációs betegség” elleni gyógymódokat lehetett beszerezni. A 19. század második felétől aztán elindult egy folyamat, amellyel a maszturbáció belesimult a szexualitás általánosabb diskurzusába, és végül már csak egy lett a nagyon sokféle szexuális rendellenesség közül. Ez az a korszak, amikor különböző karaktereket talál fel a kortárs pszichiátria, szexológia. Már nem rendellenes gyakorlatokról, hanem olyan rendellenes karakterekről kezdenek beszélni, mint a homoszexuális, az exhibicionista, a voyeur és persze az automonoszexuális, akinek a szexuális vágya saját magára irányul. Aztán a századfordulótól lassan elindul a maszturbációnak valamiféle sajátos emancipációja. Bár a második világháború után a szexuális normák egyébként is gyors változáson mennek keresztül a világ nagy részén, a maszturbáció lassan kikerül a „különleges” szexualitások köréből. Az antropológiai kutatások vagy később a Kinsey-jelentés nyilvánvalóvá tette, hogy a maszturbáció általános emberi tevékenység. A pszichoanalízis népszerűsége szintén bizonyos értelemben felszabadító erővel bír, főleg a késői Freud elmélete, miszerint a nárcizmus, a libidónak, tehát a szexuális energiának a saját testre való irányultsága bizonyos fokig természetes jelenség.

A szocializmusban volt szó a maszturbációról?

Nagyon érdekes, hogy Magyarországon 1956 után egy a korszakban nagyon progresszívnek számító szexuális diskurzus indult el, főleg a felvilágosító könyveken keresztül. Ez amellett, hogy hangsúlyozta a női szempontokat a szexualitásban, nagyon megengedő volt a gyermeki maszturbációval szemben. A Horthy-korszakban a rezsim által propagált könyvben, a Tóth Tihamér által írt Tiszta férfiúságban a maszturbáció egyenes út volt a kárhozatba. Ezzel a Horthy-kori klerikális maszturbációs diskurzussal állították szembe magukat a szocialista szerzők, mondván, hogy a gyermeki maszturbáció csak akkor baj, ha a szülők bűntudatot keltenek miatta, illetve ha valamilyen okból felnőtt korban is helyettesíti az „érett” szexualitást. Mondhatni, hogy a gyermeki maszturbáció emancipációja és megszabadítása a teológiai szempontoktól a szocializmus egyik vívmányának számított.

Egy mai netflixes sorozatban egy női főszereplő bőröndjéből a fogkefe ugyanolyan természetesen kerül elő, mint a vibrátor. A munka elvégeztetett?

A klitorisz szerepét és női orgazmust a 18-19. században elrejtették, letagadták. Ez változott meg a 19. század végétől a 20. század végéig tartó, közel százéves folyamatban. Nagyon sok feminista eredmény, köztük a nők szexuális felszabadulása is, két folyamatnak köszönhető. Az egyik az, hogy a fordizmusnak folyamatosan új piacokra volt szüksége. Az, hogy a nőket bevonták a fogyasztásba, eleve felszabadító erővel bírt, de alapvetően egy piaci logika mentén történő felszabadulás ment végbe. A másik a két világháború, amelyek következtében olyan osztályokból is nagy számban álltak be a munkaerőpiacra a nők, amelyek tagjai korábban nem dolgoztak.Tehát alapvetően megváltozott a nők helyzete. Ezzel párhuzamosan következett be a maszturbáció emancipációja. Ennek egy ikonikus, sokat idézett fordulópontja a Kinsey-jelentés, amit szokás a klitorisz felszabadításának is hívni. [Alfred Kinsley amerikai szexológus két, a múlt század közepén kiadott kötetéről van szó.] Ezek a tendenciák vezettek oda, hogy a 1970-es évektől elindult a vibrátorok tömeggyártása, és a a fordizmus logikája mentén létrejöttek a különböző szexuális piacok. Érvényes kijelentés, hogy megtörtént a női szexualitás és maszturbáció emancipációja, de mindez egy piaci logika mentén ment végbe.

Tehát a kapitalizmus vezetett a női szexualitás felszabadításához?