A Fidesz-szavazók Európa legnagyobb trumpistái, de a sorkatonaság visszaállításáról hallani sem akarnak a magyarok

Donald Trump elnök január 20-i beiktatásával nemcsak az Egyesült Államok politikája vett 180 fokos fordulatot, de az egész geopolitikai viszonyrendszer beleremegett a változásba: a háborúhoz, békéhez, Kínához, Oroszországhoz vagy Ukrajnához való hozzáállás olyannyira átalakult, hogy az Európát is minden korábbinál erőteljesebb cselekvésre késztette. De vajon milyen hatást gyakorol a „trumpi forradalom” Európára, az egyes országok közvélekedésére, politikai vezetésére és pártjaira? Erre kereste a választ az a közvélemény-kutatás, amelyet Ivan Krastev és Mark Leonard vezetésével az Európai Külkapcsolati Tanács megrendelésére május második felében végeztek 12 európai országban, köztük Magyarországon is. Több mint 16 ezer embert kérdeztek meg, nálunk a minta valamivel több mint ezer fő volt.

A kutatási eredményeket értékelő tanulmányban Krastev és Leonard azt a határozott álláspontot képviseli, hogy Donald Trump fellépése nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is jelentősen átalakítja a politikai és geopolitikai identitásokat. Ennek egyik leginkább feltűnő eleme az, ahogyan az amerikai elnök magatartása az európai szélsőjobboldalt mindinkább egy „transznacionális forradalmi projekt kontinentális élcsapatává teszi”, míg a mainstream pártokat az új európai szuverenitás elkötelezettjeivé formálja át. Ezek a változások módosítják a geopolitikai attitűdöket is, mert egyre inkább felgyorsul az átállás az európai békeprojektről a háborús projektre. Mindez – többek között – abban fejeződik ki, hogy egyre több európai támogatja országa katonai költségvetésének növelését, a sorkatonai szolgálat visszaállítását, az Egyesült Államoktól független nukleáris elrettentő erő létrehozását, ahogyan azt is, hogy Washington döntésétől függetlenül továbbra is segíteni kell Ukrajnát honvédő háborújában.

A felmérés eredményeiből az is jól látszik, hogy az európaiak nagy része kételkedik abban, hogy az öreg kontinens rövid időn belül képes lesz stratégiai autonómiáját megteremteni. Ehhez – méri fel helyesen az európaiak többsége – időre van szükség, és mindaddig, amíg ezt nem sikerül elérni, lehetőség szerint kerülni kell a trumpi Amerikával a konfliktusokat. Az is kiderült a válaszokból, hogy a sorkatonaság visszaállítása nem mindenütt népszerű, és általában – nem meglepő módon – a fiatalok támogatják a legkevésbé. Ukrajna további támogatása pedig ott a legerősebb, ahol az adott ország Oroszországhoz való közelsége miatt a leginkább tartanak egy lehetséges közvetlen konfliktustól. Ukrajna határozott támogatása ugyanakkor összefügghet azzal is, hogy ezeknek az Oroszországhoz közeli országoknak a társadalmai nem szívesen keverednének Moszkvával közvetlen harcba. Vagyis azért gondolják fontosnak a ma is háborúban álló ország támogatását, hogy ne nekik kelljen Oroszországgal háborúzniuk. Ezt inkább az ukránokra hagynák, de ehhez készek a korábbiaknál jóval nagyobb segítséget nyújtani. Feltűnő az is, hogy Európa-szerte milyen sokan vannak azok, akik abban bíznak, hogy Trump távozása után az Egyesült Államok visszatér korábbi önmagához és helyreállnak a transzatlanti kapcsolatok.

A „trumpi forradalom” azért gyakorolhat olyan jelentős és sokrétű hatást Európára – állapítja meg Krasztev és Leonard –, mert nem egyszerűen a politikák és intézmények átalakításáról van szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államok identitása is megváltozik. Amerika félév alatt a liberális demokrácia támogatójából az illiberalizmus és a gazdasági potekcionizmus előmozdítójává vált. Ez a forradalmi átalakulás messze túlmutat az ország határain és Európát is átalakítja. Mások mellett abban a tekintetben is, hogy összeomlani látszik az a korábbi, az európai biztonság alapját képző feltételezés, hogy Amerika, amennyiben ez szükségessé válik, megvédi az öreg kontinenst. Mára az ezzel kapcsolatos garanciák megingani látszódnak. Egyre több kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a NATO tekinthető-e továbbra is a liberális demokráciák szövetségének, ha annak meghatározó hatalma illiberálissá válik. Az új valóság maga a szövetség válsága. Egy olyan új helyzet van kialakulóban, amikor Európának a globális kereskedelmi háború veszélyével és annak lehetőségével kell szembenéznie, hogy területéről kivonhatják az amerikai csapatokat.

A felmérés további tanulsága, hogy Magyarország – és ez éppúgy vonatkozik a társadalom jelentős részére, mint a kormánypártra – számos vonatkozásban épp az ellenkező utat járja, mint Európa legtöbb országa. Kicsit olyanok vagyunk, mint az az autósztrádán eltévedt autós, aki csodálkozva veszi észre, hogy mennyien jönnek szembe vele.

A közvélemény-kutatás első nagy kérdésköre azzal foglalkozik, hogy az európaiak miként ítélik meg Trumpot, milyenek a várakozásaik, illetve hogyan értékelik a beiktatása óta eltelt időszakban nyújtott politikai teljesítményét. A válaszokból egyértelműen az derült ki, hogy az európaiak nagy részének nincsenek különösebb illúziói Trumppal kapcsolatban. A kutatásba bevont országokban – Magyarország és Románia kivételével – az az uralkodó vélemény, hogy Trump elnöki visszatérése se az amerikai állampolgároknak, se saját országuknak, se a világbékének nem ígér semmi jót.

Az országok felében – Dániában, Németországban, Portugáliában, Spanyolországban, Svájcban és némi meglepetésre még Nagy-Britanniában is – a megkérdezettek abszolút többsége mindhárom kérdésben negatívan ítéli meg az amerikai elnök szerepét. A britek mindössze 18,5 százaléka gondolja azt, hogy Trump ismételt megválasztása jót tesz az Egyesült Államoknak. Ezzel szemben a magyarok azok, akik a legnagyobb arányban látják úgy, hogy Trump megválasztása jól jön az amerikaiaknak.

A magyarok jelentős része abban is biztos – egyedül a románok gondolják még nálunk is nagyobb arányban –, hogy az elnök tevékenysége nekünk is hasznunkra válik. A képet ugyanakkor némiképp árnyalja, hogy még a magyarok között is többen vannak azok, akik ezzel ellentétes véleményt képviselnek, vagyis azt gondolják, hogy nincs okunk semmi jóra számítani. Feltűnő, ám egyáltalán nem meglepő, hogy a dánok vélekednek a legelutasítóbban Trumpról. Láthatóan nem jött be nekik a Grönlanddal kapcsolatos újkeletű amerikai retorika.

De nemcsak a jövőre vonatkozó várakozások tekintetében látszik felettébb kritikusnak Trump megítélése. Semmivel sem jobb a helyzet az eddigi teljesítményét illetően is. A kutatásba bevont országok között egy sem akadt, ahol a megkérdezettek többsége sikeresnek ítélte volna Trump Kínával vívott vámháborúját vagy az ukrajnai háború lezárása érdekében tett erőfeszítéseit. Az utóbbi esetében azonban akadt egy ország, mégpedig Magyarország.