Míg a nyugati politikusok gondosan kerülik az atomháborúval való fenyegetőzést, az orosz elnöknek az utóbbi időkben szinte már nincs olyan beszéde, amiben ne hozná szóba a nukleáris háború lehetőségét és az orosz atomfegyverek erejét.
Igaza van az orosz elnöknek? Milyen szerződések és egyéb dokumentumok szabályozzák Oroszország és Ukrajna kapcsolatát? Mennyiben tekinthetők legitimnek Moszkva december közepén megfogalmazott igényei, és mennyiben felelnek meg a történelmi tényeknek a Putyin által felhozott érvek?
Az Oroszországi Kommunista Párt szavazótábora mostanra az idősek és kevésbé képzettek pártjából nyitott, kifejezetten inkluzív párttá vált, amelynek támogatói között egyre több a fiatal, a jól képzett és a társadalmi hierarchiában magas pozíciókat betöltő választópolgár. Az orosz menedzserek csaknem harmada már a KPRF-et támogatja.
Szergej Spilkin választási matematikus számításai szerint az Egységes Oroszországra idén leadott hamis szavazatok aránya megközelítette az 50 százalékot. Ám az orosz dumaválasztások már a rendszerváltás utáni időkben sem kínálták fel annak lehetőségét, hogy a hatalmon lévőket le lehessen váltani. Az 1993-as alaptörvény olyan politikai rendszert alakított ki, amiben a végső szó mindig az elnököt illeti meg.
Az orosz elnök legutóbbi írásával valószínűleg semmi mást nem akart elérni, mint történelmi megalapozást szolgáltatni ahhoz, amit 2014 óta Ukrajnával szemben tett, beleértve a Krím annektálását, és mindenki számára világossá tenni, hogy amíg ő Oroszország elnöke, Ukrajnát nem engedi el.
A Szovjetunió összeomlása, az egymással szembenálló tagköztársaságok, Azerbajdzsán és Örményország szuverén állammá válása nemcsak nemzetközivé változtatta a véres csatákkal és leszámolásokkal terhes konfliktust, de annak megoldását is kilátástalanabbá tette.
Akad olyan megye Oroszországban, ahol a kórházi ágyak mindössze 0,5 százaléka alkalmas az intenzív ápolásra, és lélegezetőgépből sincs elég. Kérdés, tudják-e kezelni a járványt.
Az oroszok többsége nem akar szövetségre lépni Belarusszal, és azt sem szeretné, ha Vlagyimir Putyin második ciklusának lejártával, 2024 után is elnök maradna, derül ki a Levada Központ felméréseiből.
A bírák szoros kapcsolatot tartanak fenn a vádhatóság és a végrehajtó hatalom képviselőivel; a büntetőügyek kétharmada „különleges eljárásrendben” zajlik, ahol a vádlottat idejekorán meggyőzik, hogy vallja magát bűnösnek. Az elnök mellett szolgáló emberi jogi bizottságot Vlagyimir Putyin elnök nemrég lefejezte, az ombudsman pedig egy rendőrtábornok.
Bár a putyini rendszer még sokáig és sokféleképpen korlátozhatja a sajtószabadságot, jelentősen csökkent az orosz társadalom érdeklődése a rezsim legfőbb propagandaeszköze, a tévék iránt. Még fontosabb, hogy az oroszok többsége ma már nem az államtól várja sorsa jobbra fordulását.
Május végén Moszkvában először publikálták az Európa felosztásáról rendelkező egyezmény és az ahhoz tartozó titkos kiegészítő jegyzőkönyv szovjet oldalon megőrzött változatának eredeti példányait. A szovjet-német megnemtámadási szerződés nyilvános és titkos részeinek kalandos utóéletét Sz. Bíró Zoltán történész idézi fel.
Putyin szavazóinak 42 százaléka tisztelettel gondol a nagy szovjet vezérre. Sz. Bíró Zoltán szerint a Krím-félsziget elszakítása és Oroszországhoz csatolása a lakosság nagy többségének körében azt a meggyőződést keltette, hogy országa újra tekintélyt parancsoló nagyhatalommá vált.