Mintha Moszkvában diktálták volna az új „amerikai” béketervet
Ha Ukrajna változtatás nélküli elfogadná a javaslatot, az felérne Kijev kapitulációjával.
Ha Ukrajna változtatás nélküli elfogadná a javaslatot, az felérne Kijev kapitulációjával.
Ígéretei ellenére 24 óra helyett már több mint 8 hónapja nem tudta lezárni az orosz–ukrán háborút az Egyesült Államok elnöke. Ennek okait és következményeit mutatja be Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő.
A három béketerv összevetése jól mutatja, hogy nem lesz egyszerű feladat megállapodásra jutni. Az is biztos, hogy a magyar kormány önfeledt azonosulása Trump gyors békekötésre vonatkozó ígéretével minden alapot nélkülözött.
Egy friss kutatásban arra keresték a választ, hogy a „trumpi forradalom” milyen hatást gyakorol Európára, az egyes országok közvélekedésére, politikai vezetésére és pártjaira. Mint kiderült, Magyarország szinte minden kérdésben másképp vélekedik Trumpról, háborúról, békéről vagy gazdaságról, mint a többi európai állam.
Az orosz vezetés húsz éve építgeti a győzelem kultuszát, és Sztálin rehabilitálása mellett elérte, hogy az emberek jobban emlékezzenek a világháborús ellenségekre, mint a szövetségesekre. Május 9-e a legfontosabb ünneppé vált, ami az Ukrajna elleni háború igazolására is alkalmasnak bizonyult.
Oroszország elnöke több lépésben hajtotta végre ellenfeleinek bedarálását: a civil szervezetek, a független sajtó és a politikai ellenzék ellehetetlenítése a törvényhozás eszközeivel zajlott, de az egyre vérmesebbb ellenségkeresésnek még nincs vége.
Donald Trumpot csak az ukrajnai háború gyors lezárása érdekli, és az, hogy miként húzhatná Amerika ebből a helyzetből a legnagyobb hasznot. Mindez nagyon távol áll attól, ahogyan az USA korábban, de különösképpen a 2. világháború idején viselkedett.
A nyugati társadalmak kezdenek belefáradni Ukrajna támogatásába, miközben egyre terjed az a populista nézet, hogy a gyors béke emberéleteket ment. Csakhogy a gyors béke könnyen alakulhat át elhamarkodott békévé, sőt olyan látszatbékévé, amit könnyű lesz felrúgni, főleg akkor, ha a megállapodást nem védik érdemi garanciák.
Az USA azt szeretné, hogy európai szövetségesei hatékonyan fel tudják venni a harcot egy agresszorral szemben mindaddig, amíg megérkeznek az amerikai erők. Ám Európa ettől még nagyon messze van.
A propaganda szerint a „kollektív Nyugat” Oroszország megsemmisítésére tör, és azon töri a fejét, hogy miként darabolhatná fel az országot, hogy hozzájusson természeti kincseihez, de az évek óta tartó kampány csak részben járt sikerrel.
Elkezdődött a korábban hozott rehabilitálási határozatok felülvizsgálata. Abban az országban, ahol 110, Sztálinnak emléket állító köztéri szobor és dombormű áll, talán már azt sem lesz nehéz elhitetni, hogy a terror és a kiterjedt politikai repressziók nem is voltak teljesen alaptalanok.
Mit művelt Orbán Viktor Ukrajnában és Oroszországban „békemisszió” címén, miért nehezen elképzelhető az idő előtti fegyverszünet, és mire lehet számítani, ha novemberben Donald Trumpot választják az USA elnökének? Sz. Bíró Zoltán elemez.
A csecsenek tiltakoztak amiatt, hogy az új tankönyvek méltánytalanul kezelik a kitelepések borzalmait, és sikerült kiharcolniuk a változtatást. Ami az 1956-os események fals bemutatását illeti, a nemzeti önbecsülésre oly sokat adó magyar kormánynak jó lesz úgy, ahogy van.
Az oroszok egyre nagyobb számban válnak nyugatellenessé, és tekintenek a szovjet korszakot idéző módon Izraelre Washington bábjaként. Alappal feltételezhető, hogy a változások hátterében az az új realitás áll, amit az Ukrajna elleni háború teremtett.
Az Orosz Tudományos Akadémia szociológusai idén is elkészítették a „Hogyan élsz, Oroszország?” című felmérést a társadalom közérzetéről, ami alapján az elmúlt két évben gyökeresen megváltozott az oroszok gondolkodása.