Miért nem működnek az EU által előírt korrupcióellenes intézkedések Magyarországon?

november 14.
gazdaság
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Ajándékozás

A cikkek megosztásához Qubit+ tagságra van szükséged.

Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be! Ha még nem, válassz a csomagjaink közül!

Martin József Péter, a Transparency International Magyarországi ügyvezető igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára és Hajnal Áron, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa októberben jelentetett meg egy tanulmányt (ingyen elérhető itt), ami azt vizsgálja, hogy az EU által elvárt korrupcióellenes intézkedések hatottak-e a magyarországi korrupcióra. A Public Integrity folyóiratban megjelent kutatás szerzői nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy tudományos alapon felmérjék, mire ment az EU az Orbán-rendszer korrupciójával.

A tanulmány abból a tényből indul ki, hogy Magyarországon a korrupció nem szórványos visszaélés, hanem a politikai-gazdasági rendszer szervező elve. Ez az, amit a szerzők „rendszerszintű korrupciónak” neveznek. Vagyis szerintük a korrupció nem a rendszer mellékterméke, hanem a hatalomgyakorlás és az erőforrások elosztásának és újraosztásának eszköze.

Ebben a modellben nem néhány „rossz ember” a baj forrása, hanem az intézményrendszer egésze úgy van kialakítva, hogy a hűséget jutalmazza és a függetlenséget büntesse. Az állam, a gazdaság és a média „foglyul ejtett” állapotban működik: a korrupció nemcsak tűrt, hanem rendszerszerűen használt eszköz a hatalom megtartására – vélik a kutatók. Ez egyébként egybevág Lánczi András konzervatív filozófus hírhedtté vált kijelentésével, miszerint amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.

De a korrupció ideológiai célt szolgál vajon, vagy az ideológia csak leplezi a korrupciót? – kérdeztük a kutatóktól. Szerintük az utóbbiról van szó. Azt mondják, hogy 2010-től, majd még inkább 2015-től egyre elterjedtebbé és centralizáltabbá vált a korrupció Magyarországon. Ahelyett azonban, hogy ezt leplezni próbálták volna, igyekeztek inkább elmosni a korrupció határait, és úgy keretezni a NER-esek meggazdagodását, mint egy patrióta üzleti elit kiépülését. Ez az a jelenség, ami luxizásként vált ismerté, és Martin szerint a Lánczi-idézet is beleillik ebbe a képbe.

Szerintük az ideológia, a nemzeti tőkés- és középosztály kiépítése kezdetben fontos szerepet játszott, de később a rendszer „degenerálódott”, az ideológia kiüresedett, instrumentalizálódott, és maradt a lopás.

A brüsszeli kísérlet: lassú víz partot mos?

A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető.
Csatlakozz, és olvass tovább!

Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!