Jókora hullámokat kavart az elmúlt hetekben a hír, hogy egy magyar kiadó, a Pioneer Books a mesterséges intelligenciával fordíttatta le egy brit szerző, Lucy Mitchell Karácsonyi kutyulás (The Christmas Dog Sitters) című romantikus regényét. Ráadásul a kiadó nem is titkolja, hogy a fordításhoz az AI-t vette igénybe: a könyv kolofonjába beleírta, hogy „a fordítás mesterséges intelligencia felhasználásával készült”, és humán fordítót nem is tüntetett fel.

Habkönnyű műről van szó: az ötkötetes szerző regényének (nevezhető zsánerműnek, romantikus lektűrnek vagy ponyvának is) nincsenek olyan regiszterei, olyan összetett nyelvi, kompozíciós megoldásai, amelyek különösebb próba elé állítanának akár egy emberi, akár egy gépi fordítót. Lineáris elbeszélés, egyes szám első személy, múlt idő, egyszerű mondatok, szerkezetek, direkt párbeszédek, így nem kell különösebb kreativitás ahhoz, hogy magyarítani lehessen a karácsonyi kutyavigyázós sztorit. De a szöveg mégsem egy kenyérpirító használati utasítása, és az itt-ott megjelenő szelíd humor azért olyanfajta stíluselem, ami feladatot jelent – ezt pedig az AI, úgy tűnik, megugrotta. A szöveg jól olvasható, és aki nem tudja, hogy gép fordította, valószínűleg nem gyanakszik mesterséges intelligenciára:

„Egy kis időre elfeledkeztem Maddie boldogtalanságáról, Frank viselt dolgairól, a házasságukról, papa eljegyzéséről, anyámról és Karen néniről Tenerifén. Bev néni megígértette velem, hogy csak kitalált hírekkel jelentkezem a családi WhatsApp-csoportban. – Mondd, amit hallani akarnak – tanácsolta. – Írd azt, hogy papa egy pokróccal a térdén ül a fotelban, és egy kortyot sem ivott. – Elvigyorodott. – Azt is írd, hogy egész nap csendben voltam, és halál unalmas volt. Megfogadtam a tanácsát, és jót derültünk a beérkező lájkok számán.
Karen néni a következőt írta papával kapcsolatban:
Örülök, hogy lenyugodtak a kedélyek és apu rendes ellátást kap.
Ha tudnák az igazat – gondoltam, miközben a részeg papámra néztem, aki villogó rénszarvasos sapkában táncolt a szintén nem szomjas Tommal és a kacarászó Rosie-val.”

A könyv és az ügy a romantikus lektűrökkel foglalkozó Book Of Hails Instagram-sztorijában bukkant fel először, és egy két héttel ezelőtt indított Reddit-thread már a kiadó bojkottját emlegette: „Újabb kiadó, amit teljesen AI fordítás kiadása miatt lehet bojkottálni: Alexandra/Pioneer Books”.

A hozzászólók véleménye erősen megoszlik: van, aki közölte, hogy hátat fordít a kiadónak, de vannak, akik jóval elnézőbbek az AI-os fordításokkal szemben, sőt a sokak által elviselhetetlennek tartott, AI-tervezte könyvborítók ügyében is megengedőnek mutatkoznak. A PanCake Troll nevű felhasználó arra is felhívta a figyelmet, hogy a gép ritkán dolgozik magában, általában ember ellenőrzi az AI által fordított szöveget, bár kérdés, hogy ez az ellenőrzés milyen hibák javítására terjed ki:

„A fordítóiparban egyre gyakoribb a gépi fordítás utólagos szerkesztése (MTPE) névre hallgató dolog, ami valójában a gép által fordított szöveg fordító szakember általi, kétnyelvű ellenőrzését (azaz a célnyelvi szöveg forrásnyelvi szöveggel való összevetését) és javítását jelenti. Ez rövidebb és nyilvánvalóan olcsóbb is, mint a hagyományos fordító + lektor munkafolyamat, két humán fordító által kivitelezve. Azonban a minősége is gyengébb általában, mert tartalmilag ugyan megtörténik a fordítás javítása (azaz ne legyen benne félrefordítás, kihagyás, helyesírási hiba, nevek, számok egyezzenek stb.), stilisztikailag viszont alighanem már nem…”