„Minden grönlandinak sok szerencsét kívánok a függetlenségükért folytatott küzdelmükhöz!” – írta ki a Facebookra a világszerte ismert izlandi énekesnő, Björk. Majd így folytatta: „Az izlandiaknak rendkívüli nagy megkönnyebbülés volt, hogy 1944-ben sikerült elszakadniuk Dániától – nem vesztettük el a nyelvünket (máskülönben a gyerekeim most dánul beszélnének). Többször is elöntött a grönlandiak iránti együttérzés, különösen akkor, amikor felmerült a kényszerű fogamzásgátlás ügye, amelynek során 1966 és 1970 között 4500 kislányt, akár 12 éveseket is, tudtuk nélkül, méhen belüli fogamzásgátló eszközökkel láttak el...”

Ellentmondásos viszony Dániával

A Dán Királyság részeként létező, de sok tekintetben önálló Grönland népét Björk szerint még mindig „másodosztályú emberi lényekként" kezelik Dániában. Posztja mellé egy Grönlandot ábrázoló térképet is kitett, a sziget piros-fehér zászlajával, valamint belinkelte a Guardian két cikkét az elmúlt, valamivel több mint egy évből, amelyek az általa hivatkozottakat támasztják alá.

Az egyik írás 2024 márciusában arról tudósít, hogy 143 grönlandi nő ötmillió eurós kártérítési pert indított a dán állam ellen a hatvanas években történt esetek miatt, amelyek során – állításuk szerint – beleegyezésük nélkül alkalmaztak rajtuk méhen belüli fogamzásgátló eszközöket. A pert elindító nők tizenévesek voltak, amikor egy, a sziget népességének csökkentésére irányuló kísérlet részeként, dán orvosok ezeket az eszközöket alkalmazták náluk. Feltételezések szerint 1966 és 1970 között mintegy 4500 nőt, illetve lányt érintett ilyenfajta szervezett sterilizáció.

Sokuknál súlyos egészségügyi következmények is jelentkeztek, mondja el a cikkben Naja Lyberth, aki elsőként állt elő a 12 éves korában vele történtekkel, és nőjogi aktivistaként az érintettek képviseletében többfelé is megszólalt. Noha neki 35 éves korában végül lett gyereke, sok nő számára lehetetlenné vált a gyerekvállalás, volt, aki csak tíz év elteltével tudta meg, hogy fogamzásgátló eszköz van a szervezetében. „Ez olyan, mintha eleve sterilizálták volna a lányokat” – mondja.

Akkor a dán kormány bel- és egészségügyi minisztere, Sophie Løhde úgy reagált, hogy kötelességük feltárni ezeket a „tragikus eseteket” és független, pártatlan vizsgálatot ígért. A másik cikk 2025 novemberében azonban arról számolt be, hogy a dán állam nem hagyott fel a grönlandi családok életébe történő beavatkozásokkal, és az őket érő diszkrimináció folytatódik. A dán hatóságok úgynevezett „szülői alkalmasságot” vizsgáló teszteket alkalmaznak velük szemben, amit a jogvédők súlyosan diszkriminatívnak tartanak.

Egy Dániában élő, grönlandi őslakos inuit nő, Keira Alexandra Kronvold esetét részletezi a cikk, akitől a hatóság elvette a gyerekét, mindössze két órával megszületése után, mert egy szülői teszten alkalmatlannak találták. A jogvédők, de a grönlandi családügyi miniszter szerint is, a Dániában élő, grönlandi szülők gyerekeit lényegesen nagyobb arányban emelik ki családjukból, mint a dán szülők gyerekeit. Az ötvenes évek óta létező diszkriminatív gyakorlat nem szűnt meg, sőt, egy 2022-es jelentés szerint a Dániában élő, grönlandi hátterű gyerekek 5,6 százalékát helyezik állami gondozásba, míg a dán hátterűek esetében ez 1 százalék. Jogvédők arra hívják fel a figyelmet, hogy a szülői alkalmassági tesztek (forældrekompetenceundersøgelse, FKU) nem veszik figyelembe a nyelvi, kulturális különbségeket, és grönlandiakkal szemben nem volna szabad ezeket alkalmazni. Kronvold, akinek azt mondták, a teszt arra való, hogy megállapítsák „elég civilizált-e”, dánul nem beszél folyékonyan, és kalaallisut anyanyelvű. A cikk megjelenése idején hetente összesen egy órát tölthetett gyermekével, ezt is csak egy szociális munkás szoros felügyelete mellett.

„Az az eshetőség, hogy grönlandi embertársaim egyik kegyetlen gyarmatosítótól a másikhoz kerülhetnek, túl brutális ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam képzelni” – írja Björk a posztjában arra utalva, ha netán Dánia után majd az Egyesült Államok zsákmányolná ki a szigetet. Egy izlandi mondást idéz („úr öskunni í eldinn”), amely szerint csöbörből vödörbe jutna az ország.

A függetlenség felé

Most, hogy Donald Trump már nem először töpreng nyilvánosan Grönland megvásárlásán (bekebelezésén, esetleg elfoglalásán), nem árt felidézni, hogy Grönland nem olyan régen, 1979-ben nyerte el autonómiáját Dániától.

Az Észak-Amerikából érkező inuitok (egész pontosan az inuitok elődei) a 12. században telepedtek meg először Grönlandon, a sziget gyarmatosítása az 1700-as években kezdődött. Grönland 1775-ben vált Dánia gyarmatává, és 1953-ig az is maradt, amikor is Dánia alkotmányt módosított, és a sziget tartományi státuszba lépett. Az 1979-es önkormányzati törvény nyomán kaphatott Grönland saját parlamentet és kormányt, valamint önrendelkezést az egészségügy, az iskolarendszer és a szociális rendszer terén. A külügyek és a katonai ügyek azonban továbbra is Koppenhágától függtek, mint ahogy az államfő is a mindenkori dán uralkodó – jelenleg tehát X. Frigyes. A grönlandi autonómia 2008-ban bővült ki, ennek keretében a grönlandiakat népként, nyelvüket pedig hivatalosnak ismerték el, és hozzájuk tartozhatott innentől kezdve a helyi rendőrség, a parti őrség és a bíróságok is. Valamint ellenőrzést kaptak az ásványkincseik fölött.

Grönland a Föld legnagyobb szigete, de kétmillió négyzetkilométerén mindössze 56 ezres népesség él. Minthogy a sziget 80 százalékát jég borítja, ez a kevés számú ember is zömmel a délnyugati partvidéken, a főváros, Nuuk környékén összpontosul. A sziget gazdasága elsősorban a halászatra épül, és a mai napig jelentős támogatásokat juttat ide a dán kormányzat.

Björk hazája, Izland 1874-ben kapott saját alkotmányt és korlátozott önkormányzatiságot, 1918-ban a dán–izlandi uniós törvény szuverenitást is biztosított neki, de a perszonálunió maradt. A Dániával való kapcsolatrendszert csak a köztársaság 1944-es kikiáltása szakította meg.

Egyelőre szócsata

Donald Trump régóta beszél arról, hogy kell neki Grönland, és szokásához híven váltogatja a regisztereket ezzel kapcsolatban, az odavetett megjegyzésektől a magabiztos üzengetésen át egészen a nyíltan fenyegető hangnemig. Grönland miniszterelnöke, Jens-Frederik Nielsen a napokban párbeszédet szorgalmazott az Egyesült Államokkal: a már meglévő egyezmények szellemében „kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédre” hívta a washingtoni kormányt. Ezt megelőzően számos európai ország kormánya állt ki Dánia, valamint Grönland mellett, Keir Starmer brit miniszterelnök például a Politicónak kijelentette, hogy Grönland sorsáról csak Grönland és Dánia dönthet.

Nielsen a Facebookon azt írta: „Egy olyan helyzetben, amikor az amerikai elnök újból elmondja, hogy az Egyesült Államok nagyon komolyan gondolja a Grönlanddal kapcsolatos kijelentéseit, a NATO-tagállamok ezen támogatása különösen sokat jelent.” Ugyanakkor óvott a pániktól, szerinte nem olyan a helyzet, hogy az USA katonai eszközökkel szerezze meg Grönlandot, másrészt elutasította a Venezuela és Grönland közti párhuzamokat. „Nem kell pánikba esni; vissza kell állítani a pozitív együttműködést, amely korábban is működött” – mondta, kiemelve, hogy szeretné „mélyíteni és erősíteni” a NATO-val fenntartott kapcsolatokat.

Mette Frederiksen dán miniszterelnök ugyanakkor azt mondta, komolyan kell venni az amerikai elnököt, amikor arról beszél, hogy el akarja foglalni Grönlandot. „De azt is világossá teszem, hogy ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy megtámad egy másik NATO-tagországot, akkor mindennek vége. Beleértve a NATO-t és a második világháború vége óta létrehozott biztonsági rendszert is” – mondta.

Mit rejt a sziget?

Az elmúlt időszakban egyre fokozódik az érdeklődés Grönland természeti erőforrásai iránt, köztük a ritkaföldfémek, az urán és a vasérc kitermelését. A tudósok szerint a sziget jelentős kőolaj- és földgázkészletekkel is rendelkezhet, ezek az erőforrások pedig egyre inkább hozzáférhetővé kezdenek válni, mivel a globális felmelegedés következtében a szigetet borító jégtakaró olvadásnak indult. Grönland azonban 2021-ben leállította az új olaj- és gázkutatási engedélyek kiadását, a fúrások gazdasági megvalósíthatóságával és környezeti hatásaival kapcsolatos aggályai miatt.

Az értékes ásványkincsek Trump számára sem lehetnek közömbösek, láthattuk, hogy ez például az Ukrajnával folytatott tárgyalásai során is fontos kérdés volt. Ugyanakkor azt mondta: „Nem az ásványkincsei miatt van szükségünk Grönlandra, hanem a nemzetbiztonság miatt”, és azt is kijelentette, hogy „Grönlandot mindenfelé orosz és kínai hajók lepik el”.

Az Északi-sarkvidék feletti ellenőrzés és katonai befolyás valóban komoly stratégiai kérdés, és a területtel kapcsolatban éles verseny zajlik. Oroszország aktívan növeli katonai jelenlétét a tágabb régióban, az Egyesült Államok pedig fontos stratégiai katonai támaszpontot működtet Grönlandon: az amerikai hadsereg közel egy évszázada már jelentős katonai erővel van itt jelen, a dán kormány engedélyével. Grönland stratégiai és katonai jelentősége az Egyesült Államok számára elsősorban földrajzi elhelyezkedésében rejlik: az Északi-sarkkörön fekvő sziget kulcsfontosságú a ballisztikus rakéták korai figyelmeztető rendszerében (például a pituffiki űrbázison), mivel egy esetleges orosz támadás esetén az interkontinentális ballisztikus rakéták pályája jellemzően Grönland felett haladna az USA felé.

A TWZ (The War Zone) című, védelmi iparral és nemzetbiztonsággal foglalkozó lap tavalyi elemzése arra is emlékeztet, hogy ez a jelenlét még a szuperhatalmak közötti szembenállás előtti időkre vezethető vissza. A 2. világháború idején, amikor Dánia náci német megszállás alatt állt, megállapodás született Dánia Egyesült Államokba akkreditált nagykövetével arról, hogy az amerikai hadsereg szükség esetén megvédje a grönlandi dán településeket a németekkel szemben. A világháború után Dánia megpróbálta megszüntetni az amerikai katonai jelenlétet, de miután 1949-ben alapító tagként csatlakozott a NATO-hoz, lemondott erről a törekvéséről.

A hidegháborúnak vége, de ez a térség az Egyesült Államok, Kína és – az ukrajnai háború előtti időkig – Oroszország pozíciószerzése szempontjából változatlanul fontos, elsősorban a hajózási útvonalak, a nyersanyagforrások fölötti kontroll és a katonai logisztika okán. Az Egyesült Államok pedig egyre inkább attól tart, hogy Kína és Oroszország a köztük fennálló versengés ellenére együttműködhet egy sarkvidéki stratégia kialakításában, az USA kárára – miközben valójában már most is jelentős katonai együttműködés van Kína és Oroszország között, különösen a haditengerészeti területen. És, bár ez még bőven futurológia, nagy kérdés, hogy ha Grönland esetleg függetlenné válna Dániától, nem volna-e sokkal védtelenebb Kínával és Oroszországgal szemben.