Szenzációs bakonyi felfedezés írhatja át mindazt, amit eddig az európai dinoszauruszokról gondoltunk

Magyarországon felfedezett dinoszaurusz-fosszília igazolhatja, hogy Európában is éltek a Jurassic Parknak köszönhetően ikonikussá vált Triceratopshoz hasonló tülkös dinoszauruszok. A Bakonyban, Veszprémtől háromnegyed órányi autóútra található iharkúti lelőhelyről előkerült új, az Ajkaceratops kozmai fajhoz tartozó koponyalelet jelentősen átformálja, hogy miként gondolunk a kréta időszaki európai szigetvilág dinoszauruszaira.

„Ezért nagyon fontos ásni” – mondta a Qubitnek Ősi Attila egyetemi tanár, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének vezetője, és a leletet vizsgáló nemzetközi kutatócsoport egyik tagja a Nature folyóiratban szerdán bemutatott felfedezésről. Az állat koponyájának nagyobb részét megőrző lelet elemzése igazolja, hogy a magyar kutató és kollégái által 2010-ben leírt faj valóban a tülkös dinoszauruszok (Ceratopsia) közé tartozik, és más, erdélyi fosszíliák vizsgálatával együtt fényt derít az európai tülkös dinoszauruszok eddig rejtve maradt változatosságára.

Iharkút környéke a késő krétában nagyon másként festett, mint manapság. A terület egy néhány millió évig létező szárazulat volt, ami a Tethys-tenger északi partvidékén terült el. A nagyjából másfél méter hosszú Ajkaceratops kozmai ebben a folyókkal, időszakos tavakkal és dús növényzettel borított szubtrópusi környezetben élt, ahol erős és éles csőrével vágta el az általa elfogyasztandó növények szárait. Észak-amerikai rokonával ellentétben az iharkúti dinoszaurusznak sem tülke, sem jelentősebb gallérja nem volt, ugyanakkor az új kutatás koponyájának jellegei miatt egyértelműen a ceratopsiák közé sorolja be.

„Ahogy megláttam a leletről készült képeket, azonnal rájöttem, hogy ez egészen más, mint bármi amit eddig láttunk” – nyilatkozta a Qubitnek a kutatásban résztvevő Susannah Maidment brit paleontológus, a londoni Természettudományi Múzeum senior kutatója. „Korábban nem igazán értettük, hogy miért nincsenek Európában tülkös dinoszauruszok. A késő krétában jelen vannak Ázsiában és Észak-Amerikában, de Európában nem, ami furcsának tűnt, mert ezek a földterületek nagyjából 160 millió évvel ezelőttig összeköttetésben álltak egymással. Az új kutatásunk azt mutatja, hogy a tülkös dinoszauruszok végig jelen voltak Európában, csak nem ismertük fel őket” – írta.

Ázsiából jutottak Európába

A dinoszauruszok a triász végén, 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. Egyik evolúciós águk a hüllőmedencéjű dinoszauruszok (Saurischia) felé vezetett, amiből a Tyrannosaurus rex és más ikonikus húsevő dinoszauruszokat és a madarakat felölelő Theropoda csoport, valamint a Diplodocushoz hasonló gigászi növényevőket magában foglaló Sauropoda csoport alakult ki. A másik ág a madármedencéjű dinoszauruszok (Ornithischia) felé vezetett, amik közé olyan fajok tartoznak, mint a sisakszerű koponyatetővel bíró Pachycephalosaurus, a páncélos Anklyosaurus, a hátán lemezeket hordozó Stegosaurus, a hüvelykujj-tüskékkel rendelkező Iguanodon, és a tülkéről, valamint gallérjáról felismerhető Triceratops.

A tülkös dinoszauruszok története a késő jurában, Ázsiában kezdődik. Egyik legkorábbi ismert képviselőjük, a Yinlong downsi Északnyugat-Kínából került elő, majd a csoport később Észak-Amerikában bukkan fel, ahol a közvetlenül a kréta végi kihalás előtt élt Triceratops volt a legismertebb képviselőjük. Európai jelenlétüket eddig azonban perdöntően egyetlen fosszília sem igazolta, mivel az Ősi és kollégái által 2010-ben vezető szakértők bevonásával ceratopsiaként leírt Ajkaceratops kozmai rendszertani helyét az elmúlt 15 évben több elemzés is vitatta.

2017 körül aztán a magyar őslénykutatók egy új leletre bukkantak Iharkúton, ami ugyanabból a kréta időszaki villámárvíz által létrehozott csonttartalmú rétegből került elő, mint a faj leírásához használt leletek. A kőzetben rejtőző új fosszília jelentőségére csak a későbbi preparálás és vizsgálatok során derült fény. Ekkor világossá vált, hogy egy olyan különleges koponyalelettel van dolguk, ami csőre alapján az Ajkaceratops egy másik, valószínűleg kifejlett egyedéhez tartozhatott. Ez a példány Ősi szerint 25-30 centiméteres koponyájával és 1,5-1,8 méteres testhosszával némileg nagyobb lehetett, mint az az egyed, ami alapján a fajt eredetileg leírták.

Kettőből egy dinoszaurusz

Az új lelet a koponya elülső részének kétharmadát őrzi meg, köztük a felső állkapocs elemeket és fogakat is. Ősi elsődleges célja a lelet vizsgálatával a faj rendszertani helyének igazolása mellett annak tisztázása volt, hogy az Ajkaceratops azonos-e a 2012-ben eredetileg különálló, a madármedencéjűeken belüli Ornithopodákhoz tartozó fajként leírt Mochlodon vorosi dinoszaurusszal. Ennek megválaszolásában az Ajkaceratops koponyában megőrződött fogak játszottak kulcsszerepet. Ezek ugyanis, mint kiderült, megegyeznek a Mochlodon vorosi fogaival, vagyis valójában nem két fajról, hanem ugyanahhoz a tülkös dinoszaurusz fajhoz – az Ajkaceratops kozmai-hoz – tartozó egyedekről van szó.

„Attila néhány évvel ezelőtt, egy londoni látogatása során mesélt nekem erről a leletről. Láthatóan fejtörést okozott neki a lelet, mivel olyan jellegzetességek keverékét mutatta, amik egyaránt jellemzőek voltak a ceratopsiákra és az [Ornithopodák alá tartozó] iguanodontia dinoszauruszokra” – írta kérdésünkre Maidment, aki az Ajkaceratops evolúciós rokonsági kapcsolatainak feltárását vezette. A kutatás során komputertomográfiával (CT) háromdimenziós rekonstrukciót készítettek az Ajkaceratops kozmai koponyájáról és összehasonlították annak anatómiai bélyegeit más fajokéval, köztük korábban Erdélyben feltárt madármedencéjű dinoszauruszokkal.

A kutatócsoportból Maidment és Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem professzora által elvégzett filogenetikai vizsgálat igazolta, hogy az Ajkaceratops kozmai egyértelműen a tülkös dinoszauruszok közé tartozik. Ezt Ősi szerint többek közt egy négy centiméteres, a szemüreg és az orrnyílás között található koponyanyílás támasztja alá, ami nagyon jellegzetes jellemzője egyes tülkös dinoszauruszoknak. Az evolúciós rokonsági vizsgálat arra is fényt derített, hogy a korábban Zalmoxes shqiperorumként ismert erdélyi madármedencéjű dinoszaurusz is a tülkös dinoszauruszok közé tartozik, ami így a Ferenceratops shqiperorum nevet kapta.

„Az Ajkaceratops kétségtelenül a Triceratops egy rokona volt” – írta kérdésünkre Maidment, és így úgy tűnik, hogy a tülkös dinoszauruszok Európán keresztül juthattak el Észak-Amerikába, ahogy azt korábban feltételezték. Az igazán meglepő azonban az volt, hogy olyan dinoszauruszok, amiket korábban az Ornithopoda alá tartozó iguanodontian csoportba soroltak be, valójában szintén tülkös dinoszauruszok lehettek. „Ez azt jelenti, hogy nagyjából száz éven át rossz helyre soroltuk ezeket a dinoszauruszokat a dinoszauruszok családfáján. Olyan ez, mintha kiderülne, hogy egy állat, amiről azt hitted, hogy nyúl, valójában egy antilop” – írta.

Mégsem lehetett annyira atipikus az európai dinoszauruszfauna

Ebből az a kép rajzolódik ki, hogy a tülkös dinoszauruszok nemcsak, hogy jelen voltak a késő kréta kori európai szigeteken, hanem egyenesen gyakoriak lehettek. Ezek a tülökkel vagy számottevő gallérral nem rendelkező állatok Ősi szerint primitív, a csoport többi részétől korán elvált ceratopsiák voltak, amik az európai szigetvilágba érkezve jelentős diverzifikációnak indultak. Bár a tülkös dinoszauruszok jellemzően négy lábon jártak, az Ajkaceratops és a Ferenceratops a magyar őslénykutató szerint a meglévő leletek alapján valószínűleg néha két, néha négy lábon mozoghatott.

A paleontológusok régóta úgy gondolják, hogy az Ázsia és Észak-Amerika nagy szárazföldi területeitől élesen különböző, késő kréta kori Európa a szigetes jellege miatt különleges dinoszaurusz-faunát rejtett. „A szigetek ma biodiverzitási gócpontoknak számítanak, de az elszigeteltségük miatt gyakran sajátos növény és állatvilágot hordoznak. Azt feltételezték, hogy a késő kréta kori európai szigetek is hasonlóak voltak. A munkánk ezt megkérdőjelezi, mert arra utal, hogy az európai szigetvilág növényevői valójában meglehetősen tipikusak lehettek, a korabeli ázsiai és észak-amerikai faunához hasonlóak” – írta Maidment.

Így a késő krétában a Föld északi féltekéjének szárazföldi ökoszisztémái hasonlóbbak lehettek, mint korábban feltételezték – amit a kutatók a tülkös dinoszauruszok és az ornithopodák közé tartozó iguanodontia dinoszauruszok együttes európai jelenétére alapoznak. Ősi szerint az egyelőre még nyitott kérdés, hogy utóbbiak előfordultak-e Közép- és Kelet-Európában is, de vannak arra utaló jelek, hogy ezeken a területeken is jelen lehettek.

Ősi szerint az új lelet csattanós választ ad arra kérdésre, hogy miért érdemes 26 év után is ásatásokat folytatni az iharkúti lelőhelyen. „Van még valami új? Hát igen” – mondta. Az iharkúti feltárások az őslénykutató szerint nem lettek volna lehetségesek a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH), az ELTE, a Magyar Természettudományi Múzeum, valamint a dinoszaurusz kutatások iránt elkötelezett magánemberek adományai nélkül.

A töredékes leletanyag miatt, mondta Ősi, néha éveket vagy évtizedeket kell várni arra, hogy nyitva maradt tudományos kérdések tisztázhatók legyenek, miközben a dinoszauruszokról és élőhelyükről alkotott képünket teljesebbé tevő felfedezések meglepő eredményekre vezethetnek és a korábbi vélekedéseik újragondolására késztetik a kutatókat.