A növény- és talajgyilkos konyhasónál minden jobb a csúszásmentesítésre

„...előkerülnek ilyenkor a síkosságmentesítés kényes kérdései is, aminek meg nagyon nem szokott örülni senki, aki a növényekhez ért. A téli sózás a talajéletnek, a talajszerkezetnek egyaránt gyilkosa, a nátrium-klorid visszafordíthatatlanul átalakítja (elszikesíti) a talajt, ezáltal az nem képes többet vizet felvenni vagy átereszteni, megöli a talajlakó baktériumokat, gombákat”

– olvasható Bardóczi Sándor keddi Facebook-bejegyzésében. Budapest főtájépítésze szerint a konyha-, másnéven kősónál minden jobb a síkosságmentesítésre: a zeolit néven ismert zúzott vulkanikus kőzet, a faforgács vagy a homok ugyanúgy alkalmas a feladatra, mint a magnézium- és káliumsók, valamint a nitrogént, foszfort és káliumot is tartalmazó (NPK) műtrágyák.

Már csak azért is, mert egy 16 éve életbe lépett kormányrendelet értelmében „belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti”. Magyarán „szabálysértést követ el az, aki útszóró sót használ a járdán, mert annak közvetlen kapcsolata van a favermekkel” – fogalmaz Bardóczi. A főtájépítész szerint a főváros cégei a kiemelt fasorok védelmében a sík közúti szakaszokon néhány éve, a parkokban pedig bő egy évtizede alternatív anyagot használnak síkosságmentesítésre a közutakon is. Ennek ellenére a mai napig használnak sót olyan helyeken, ahol nem lenne szabad.

Sóhalál

A Greendex szakportál útmutatója szerint a „nátrium-kloridból (NaCl) a kloridion a gyökéren keresztül szívódik fel, majd a levelekig érve perzselődést okoz”. A károsodott fák, cserjék jobb esetben csak késve hajtanak ki tavasszal, de nem ritkán teljesen kiégnek, elpusztulnak. A sózás másik biokémiai következménye, hogy a nátrium-kationok akadályozzák a növény kálium felvételét a talajból, ami a „betegségekre való fokozottabb érzékenységet okoz”. A toxikus hatáson túl a sóoldat miatt a növény vízfelvétele is nehézkesebb, mivel a talaj töményebbé válik. Mindemellett a só nem csak a növények vízháztartásában okoz károkat, hanem elpusztítja a kisebb vízi organizmusokat, és redukálja a víz körforgását a tavakban.

Az útsózás ráadásul közismerten rongálja az utak, hidak és gépkocsik felületét is. A nátrium-klorid ugyanis a kipufogógázokból származó nitrogén-oxidokkal reagálva olyan maró anyagot alkot, amely korrodálja a fémszerkezeteket az épített infrastruktúrában, valamint az autók alvázában. A konyhasós oldat továbbá kimarja a házi kedvencek, elsősorban a városi kutyák talpát és „eleszi” a bőr lábbeliket, továbbá a gumiból készült cipőtalpat is.

Zöld olvasztók

Európában különböző becslések szerint a téli útkarbantartás során évente 5-17,5 millió tonna útszóró sót használnak fel, ami jelentős környezeti terhelést jelent a talajokra, felszíni vizekre és az ökoszisztémákra egyaránt. Ahogy Észak-Amerikában, úgy kontinensünkön is emelkedik a tavak és folyók sószintje az elmúlt évtizedekben, ami hosszú távon veszélyeztetheti az ivóvízforrásokat és a vízi élővilágot is.

Léteznek azonban a nátrium-kloridnál sokkal ártalmatlanabb síkosságmentesítő anyagok. A vonatkozó szakirodalom szerint a kalcium-, illetve magnézium-kloridnál is kíméletesebb kálium-acetát például „ugyanolyan hatásfokkal dolgozik, mint a szórt só”, ám tagadhatatlanul drágábban. A műtrágyákhoz hasonló kálium-nitrát és ammónium-nitrát előnye, hogy ugyanúgy olvasztják a jeget, akárcsak a konyhasó, ám túlzott használatuk nitrátmérgezést okozhat a természetes vizekben.

Kiváló csúszásgátló anyag lehet a téglatörmelék nagyjából 5 milliméteres szemcseméretű őrleménye. Sötét színe gyűjti a hőt, és bár mérsékelten olvaszt, kellően puha, így sem az utat, sem az autókat nem károsítja. A síkosságmentesítésre az egyszerű homok, a faforgács, illetve a fahamu is tökéltesen alkalmas, az utóbbi ráadásul magas kálium tartalma miatt talajjavító hatással is bír. A Greendex a barkácsáruházakban is kapható útkálit ajánlja még. A kálium-, magnézium-klorid és csekély nátrium-klorid zeolitos keveréke állítólag -18 fokig hatásos. A zeolit néven ismert vulkanikus kőzetőrlemény egyébként önmagában is hatékony, ugyanis már kis mennyiségben adagolva is hatásosan, a konyhasóval összevethető mértékben csökkenti a fagyáspontot.

A városüzemeltetői gyakorlatban régóta használatos az a zöld sóként ismertté vált matéria, amely édesvízi mészkő és kalcium-klorid 20 százalékos keveréke. A másfél évtizeddel ezelőtti ismertetője szerint a valóban zöldes színű elegy hatóanyaga a kalcium-klorid, amely az egyik leghatékonyabb ismert olvasztószer, „oldódás közben intenzív hőt termel (ami akár elérheti a 60 Celsius-fokot is), ezért egyrészt felolvasztja a jeget, másrészt a saját tömegénél sokszorta több nedvességet köt meg. A hagyományos nátrium-kloridhoz képest nem tartalmaz nátriumiont, ezért a növények nátrium-kálium egyensúlyát nem borítja fel. Az édesvízi mészkő 1-5 milliméter közötti szemcsenagysággal a csúszós járdafelületek érdesítését fokozza kiválóan. A hideg idő elmúltával elmorzsolódik, lemosódik a csapadékvízzel együtt, vagy egyszerűen összesöpörhető. Egyáltalán nem ártalmas a fásszárú növényzetre, és hatékonyságára mi sem jobb bizonyíték, mint hogy négyszer, ötször kevesebb is elég belőle, mint a hagyományos sóból, így kevésbé terheli meg a környezetet.”