A 2010-es években még sokan tekintettek optimizmussal a közösségi médiára mint valamiféle digitális demokráciagépezetre. Azóta túlvagyunk jó néhány választáson, háborún, gazdasági és egészségügyi válságon, ahol a saját szemünkkel láthattuk a Facebook, a Twitter (újabban X), a TikTok vagy a Reddit polarizáló hatását, és számos botrányon is, ahol tényfeltárásokból vagy belső szivárogtatóktól tudhattuk meg, hogy igen, tényleg úgy csavargatják azokat a bizonyos algoritmusokat, hogy a szélsőséges, erős érzelmeket kiváltó tartalmakat jutalmazzák. A szabadságot és egyenlőséget biztosító online köztér koncepciója gyakorlatilag halott, és mára talán a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy mi az a buborék vagy visszhangkamra néven emlegetett tér, amiben online életünk egy részét éljük – a sokszínű valóságtól elszakadva, saját nézeteinket megerősítő hírfolyamokon lógva.

A vád tehát egyszerű: a közösségi média polarizál, vagyis megosztja a társadalmi csoportokat azáltal, hogy mindenkinek csak a neki tetsző tartalmakat ajánlja, ha pedig éppen nem, akkor az érzelmeire játszik. Lehessen nyomni a dühös emojit, uszító posztra idegből kommentelni, digitális térben pedig még az ellenfél démonizálása sem kerül nagy erőfeszítésbe. Az algoritmusok nemcsak megerősítik a már meglévő és jól kiismert nézeteinket, hanem könnyen a szélsőségek felé is terelhetnek.

De mit lehet kezdeni a tíz-tizenöt év alatt kialakult online gyűlölet- és rettegéskultúrával? A luddita választól eltekintve technológiai problémára leginkább technológiai megoldást lehet adni – és bár az merész feltételezés lenne, hogy a mesterséges intelligenciát (AI), pontosabban az arra épülő chatbotokat azért találták ki, hogy csökkentsék a Facebook és az X torzító hatását, néhány friss kutatás mégis felcsillantja a reményt, hogy az AI ellensúlyozhatja azt, amit a közösségi média az elmúlt másfél évtizedben a közbeszéddel művelt.

Mindegyik chatbot jobbra vagy balra húz, de legalább nem a szélsőségek felé terelnek