Miért borult teljes sötétségbe az Ibériai-félsziget egy évvel ezelőtt?
Spanyolországban és Portugáliában is hosszú időre leálltak a villamosenergia-rendszerek 2025. április 28-án: bár az Európai Unió többi tagállamát nem érintették az áramkimaradások, az eset felülmúlta az addigi legnagyobbnak számító 2003-as olaszországi és svájci áramszünet volumenét is. Az incidens után az Európai Bizottság létrehozta a nemzetközi ENTSO-E szakértői testületet az eseményt kiváltó okok vizsgálatára, és egy átfogó elemzés elkészítésére. Bár tavaly áprilisban a spanyol hatóságok azt kommunikálták, hogy a hirtelen változó extrém hőmérséklet okozhatta a rendszerek összeomlását, és vita alakult ki a megújuló energiaforrások bevonásával kapcsolatban is, a frissen publikált elemzés szerint az eseménynek ennél jóval összetettebb okai voltak: ilyenek a feszültségszabályozás és a napelemek üzemeltetéséhez elengedhetetlen inverterek védelmi beállításainak hiányosságai is – írja Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője a Másfélfok oldalán megjelent elemzésében.
A 60 millió embert érintő áramszünet miatt több repülőjárat is kimaradt, leállt a tömegközlekedés, nem lehetett bankkártyával fizetni, sem készpénzt felvenni. Az olyan kiemelt fontosságú intézmények, mint a kórházak a spanyol egészségügyi minisztérium szerint a kiegészítő villamos rendszerekre támaszkodtak a leállás idején. Ráadásul nem csak a spanyolországi infrastruktúrákat viselte meg a történelmi mértékű áramkimaradás, hanem a portugál villamosenergia-ellátórendszereket is: a délnyugat-európai ország kizárólag Spanyolországon keresztül jut áramhoz, így a leállás után Portugália teljesen elszigetelődött az energiaforrásoktól. Az Ibériai-félsziget Franciaországon keresztül csatlakozik rá az európai elektromos-hálózatokra, így az áramszünet Franciaország Spanyolországgal határos déli részét is érintette.
Európai szinten összehangolt technológiákra lenne szükség
Az ENTSO-E szakértői szerint számos tényező közrejátszott az ellátási krízis létrejöttében: ezek a feszültség- és meddőteljesítmény-szabályozás (ez a villamos hálózatok hatékonyságának növelését segíti) hiányosságai, az oszcillációk, azaz kilengések és a feszültségszabályozási gyakorlatok közötti különbségek, a gyors teljesítménycsökkenések, illetve az egyenetlen stabilizációs képességek voltak. A jelentéshez az átviteli rendszerirányítók (TSO-k), a regionális koordinációs központok (RCC-k), az Európai Unió energiaszabályozói együttműködési ügynöksége (ACER) a nemzeti szabályozó hatóságok (NRA-k) képviselői és az esemény által nem érintett TSO-k szakértőiből álló munkacsoport az áramszünet időpontjában dokumentált információk alapján rekonstruálta a rendszerállapotokat, illetve az energetikai egységek láncreakciószerű leállását. A feszültségingadozás és az oszcillációs jelenségek után sok erőmű – különösen a napelemrendszerek – inverterei automatikusan leálltak, lekapcsolódtak a hálózatról, ami további lekapcsolásokhoz vezetett – írja Perger.
A testület ezek alapján azonosította az áramtermelők védelmi beállításinak és terveinek működését, illetve elemezte a helyreállítási szakasz lépéseit. Az esemény egyik súlyos kiváltó oka az volt, hogy az európai uniós rendszer üzemeltetési útmutatójában (SO GL) meghatározott 380–420 kilovoltos, harmonizált feszültségtartomány helyett a korábbi spanyol szabályok megengedték, hogy az áramszolgáltatók magasabb feszültségen működtessék a hálózatot. Így a generátorok 435-440 kV áramot is termelhettek, ami miatt a rendszerben túl kevés tartalék maradt, ráadásul a hálózatokat túl is terhelte az ilyen mértékű áram-előállítás. A másik komoly probléma a villamosenergia-rendszerben kialakuló oszcillációk nem megfelelő monitorozása volt: az elemzés egy olyan európai szinten összehangolt speciális technológiát javasol, amely gyorsabban képes jelezni az áramellátás problémáit.
Spanyolország hálózatát váratlanul érte a nagy mennyiségű zöldenergia
Ugyanakkor a hatóságok és a szakértők a krízishelyzet kialakulását nemcsak a hőmérséklet-ingadozásnak tudták be akkor, hanem a megújuló energiaforrások nagy mértékű alkalmazását is okolták. Spanyolország Európa egyik legtisztább energiamixű tagállama: a spanyol áramszolgáltató, a Red Eléctrica de España (REE) 2025. áprilisi adatai szerint az áramkimaradás előtt Spanyolország áramellátásának 59 százaléka napenergiából származott, és a 2024-es összes áramtermelés 56 százalékát megújuló forrásokból biztosította az ország. Jordi Sevilla, az REE volt elnöke az események után véleménycikkében arról írt, hogy a hirtelen termelődő túl nagy mennyiségű zöldenergia felkészületlenül érhette a nem megújuló energiaforrások menedzselésére optimalizált technológiákat. „A hálózat szükséges technológiai változtatásainak végrehajtása és az atomenergia szinkron tartalékként való fenntartása segítene megelőzni az ilyen áramkimaradások megismétlődését” – írta Sevilla.
„Nem tekinthetünk el attól, hogy az ingadozó teljesítményű megújulók (nap- és szélenergia) kívánatos és örömteli megjelenése és elterjedése korábban nem látott kérdéseket vet fel a rendszer fizikai működése tekintetében is. Az is érvelhető, hogy a terjedéssel kicsit előreszaladtak Spanyolországban, mivel a hálózat és a rendszer üzemeltetése sem műszaki, sem adminisztratív szempontból nem tartott lépést a megújuló fejlesztésekkel” – írja Perger. A szakértő szerint a spanyol áramellátás egy olyan átmeneti időszakban van, amikor „a központi, előre tervezetten termelő nagyerőműves rendszerről állunk át egy, legalábbis jelentős részben, decentralizált, sok kisméretű, gyakran volatilis (változékony) módon termelő erőművek által dominált rendszerre”.
Az elemzés szerint közös európai megközelítéseket kell kialakítani az áramszünetek egységes kezelésére, illetve a rendszerirányítóknak előre meg kell határozniuk a nagyfeszültségű hosszú távvezetékek (söntfojtó, tekercs) kezelési sémáit az alacsony terhelésű időszakokban, amikor üzembiztonságot is veszélyeztető feszültségemelkedést is produkálhatnak. Perger elemzése szerint a feszültségingadozások tompítására alkalmas és bevethető eszközök az ún. STATCOM-ok (statikus szinkronkompenzátorok), amik a hagyományos nagy tömegű berendezésekkel szemben „elektronikus úton vesznek részt a feszültségszabályozásban”.
A szakértő szerint „nem maradhat el, hogy átalakítsák a tanulságok mentén a lekapcsolási protokollokat, szükség van fejlettebb monitorozásra, adattovábbításra, szorosabb koordinációra, és a termelőegységeknek – nem csak a megújulóknak – képesnek kell lenniük arra, hogy a feszültségszabályozásban is részt vegyenek”.