A Tisza-kormány a kampányában ígéretekkel összhangban, már néhány nappal megalakulása után társadalmi egyeztetés nélkül jelentette be, hogy szigorítja a vendégmunkások magyarországi foglalkoztathatóságát. Miközben a külföldi munkavállalók jelenléte sok esetben jót tesz egy gazdaságnak – szükség lehet itthonról hiányzó szakemberekre, szaktudásra, kapcsolatokra –, az is érthető,hogy egy társadalom tart a változástól, és nincs felkészülve az alacsonyabb számban itt élő, tartózkodó vagy esetleg hosszabb távon letelepedő külföldire.

A vita Magyarországon korántsem pusztán elvi síkon zajlik. 2010 óta közel 400 ezer honfitársunk vándorolt ki Magyarországról. Ők feltehetőleg nagyrészt aktív korban lévő, az átlagnál ambiciózusabb munkavállalók, akiknek a munkaereje nagyon hiányzik az országból. Ezt valahogy pótolni kell. A Tisza programjából az derül ki, hogy a kormány inkább őket szeretné hazacsábítani, mint más országokból idevonzani munkavállalókat. Ez azonban nem olyan egyszerű, és az is kérdés, hogy addig is honnan lesz szociális gondozó az idősek otthonában, kik azok, akik működtetik majd az elmúlt években megépült gyárakat, és kik végzik a földeken a legkeményebb kétkezi munkát. Mint azt Kováts András migrációkutató a Qubit podcastjában nemrég elmondta, a külföldiek jelenléte a félelmekkel ellentétben nem szorítja le a magyarországi béreket, mert azok nem tudnak lejjebb menni. Azt azonban ő is hozzáteszi, hogy a külföldi munkavállalók mindig hajlandók többet dolgozni, és ebbena tekinteten valóban versenyeznek a magyarokkal.

Mit jelent hát a külföldi munkavállalók magyarországi jelenléte összességében? Hogyan érdemes hozzáállni a migráció által felvetett problémákhoz? Ezt kérdeztük meg három olyan szakembertől, aki hosszú évek óta dolgozik a munkaerőpiaci-migrációs területen, és segíti az ide érkező külföldiek elhelyezkedését és beilleszkedését a magyar munkaerőpiacra.

Hol van rájuk szükség?