Igazi kommentcunami bontakozott ki múlt heti cikkünk nyomán az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) Facebook-oldalán. A kommentelők főként azt a kérdést latolgatják, hogy milyen módon működhet tovább a most még HUN-REN-nek hívott, a Magyar Tudományos Akadémiáról (MTA) leválasztott kutatóhálózat. A kormányzat koncepciója, vagy legalábbis az, amennyit eddig ismerünk belőle, azt vetíti előre, hogy újra az Akadémiával egyesítve, az ELTE-hez csatolt négy társadalomtudományi központtal egységben, új vezetéssel, „sajátos jogállású jogi személyként” képzelik el a hányattatott sorsú hálózat további működését.

A múlt héten a Tudományos és Technológiai Minisztériumból (TTM) Horváth Péter tudománypolitikai és innovációs államtitkár, Kubinyi Enikő tudománypolitikai helyettes államtitkár, valamint Váczy Zoltán jogi és igazgatási helyettes államtitkár egy fórumon vettek részt, amelyet az MTA Humán Tudományok Kutatóházában rendeztek, a négy elcsatolt kutatóközpont (Társadalomtudományi, Bölcsészettudományi, Közgazdaság- és Regionális Tudományi, Nyelvtudományi) munkatársainak részvételével.

Az eseményre a sajtó képviselőit nem hívták meg, de utána a minisztérium emberei elmondták, hogy a kutatóhálózat egységesítéséről és új működésmódjáról volt szó. Bemutatták a TTM terveit, amelyekre állításuk szerint döntően nagyon pozitív reakciókat kaptak. A bejelentés nyomán kibontakozott vita középpontjában az a kérdés áll, hogy melyik működési mód volna jobb: a transzparensebb, hatékonyabb és mérhetőbb modell, a költségvetési szerv, vagy a találkozón vázolt sajátos jogállás, ami sokakat az éppen eltörölt kekvákra, illetve a jelenlegi HUN-REN modellre emlékeztet.

Agóra az arénában

Az akadémiai, egyetemi szférából érkező hozzászólók közül többen arra hívják fel a figyelmet, hogy a HUN-REN nem kekva, azaz közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány volt, noha működése sok elemében hasonlított az Európai Bizottság által elmeszelt, az új kormány által villámgyorsan eltörölt alapítványokéhoz (a kekva-törvény és a HUN-REN kutatóhálózatot szabályozó törvény részletes összvetését épp az ADF végezte el 2024-ben).

Sokak szerint kifejezetten szerencsés volna, ha az új kutatóhálózat nem költségvetési szerv lenne, mert ez gyorsabb, rugalmasabb működést, egyszerűbb adminisztrációt jelentene: „a pénzügyi rugalmasság, ami most rendelkezésünkre áll (nincs költségvetési előirányzat, maradványképzési kötelezettség, nem kell mindenre külön engedélyekkel, keretszerződésekkel, pénzügyi-jogi vargabetűkkel szórakozni) sokkal egyszerűbb működést és tervezést enged. Az, hogy ebből a vezetőség ne lopjon, az szigorúbb szabályozással megvalósítható az államháztartási törvény nélkül is”.

Többen is megjegyzik, hogy jó, ha „nem kell hónapokat várni egy laptopra a saját pályázati pénzből”.

Eközben természetesen ugyanúgy a magyar költségvetés, tehát az adófizetők pénzéből működne a kutatói hálózat, mint eddig. Ennek a modellnek az ellenzői összegyűjtötték, hogy mely európai országokban működik nem költségvetési szervként a kutatói hálózat. A 30 országot felsoroló listán többek között ott van az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Belgium, Svédország, Finnország, Olaszország, Spanyolország, a környékünkről Ausztria, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia. Itt felmerülnek a vitában az egyetemek, az egyetemekhez tartozó kutatóhelyek is, illetve az is, hogy pontosan milyen államháztartási, vállalkozási, vagy egyéb jogszabályok vonatkoznak az egyes intézményekre.