„Új korszak a hazai vízgazdálkodásban! Kelemen Ágnes államtitkárral és Horváth Balázs helyettes államtitkárral közösen fogadtuk a Vízőrző Mozgalom népes delegációját. (..) A találkozón a Vízőrzők átadták problémamegoldási analízisüket és egy rendszeresen ülésező vízkészletvédelmi kerekasztal létrehozását javasolták, amire nyitottak vagyunk” – tájékoztatta követőit saját Facebook-oldalán kedd kora este Gajdos László élő környezetért felelős miniszter. Mindezt pár órával azelőtt, hogy július 29-én kora reggel ugyanezen a platformon rendkívüli készültséget rendelt el az aszály elleni védekezésben.

A találkozó helyszínén kiderült, hogy a valóban népes, közel 40 fős delegációban az idén február közepén zászlót bontó, alulról szerveződő civil hálózat tagjai mellett képviseltette magát a valamennyi érintett tudomány- és szakterület legújabb eredményeit integráló, hosszú ideje víz- és tájgazdálkodási paradigmaváltást sürgető Vízválasztó Mozgalom, valamint a pártpolitikusokat a víziközművek katasztrofális állapotával szembesítő, évek óta az államigazgatás és a kormányzat helyett dolgozó Víz Koalíció is.

Civilek a pályán

Gajdos feltehetően szándékosan csak a civil vízőrzőket említette meg saját Facebook-oldalán. Az április 12-i országgyűlési választások után megalakult Tisza-kormány első, Ópusztaszeren május 13-án tartott hivatalos ülése előtt ugyanis Magyar Péter miniszterelnök és Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter társaságában már találkozott a Homokhátság elsivatagosodását Kiskunmajsa-Marispusztán lokálisan megállító helyi önkéntesekkel. A jászkarajenői puszták úttörő vízmegtartási projektjét követő marispusztaiak gesztusértékű meglátogatása egyértelműen azt jelezte, hogy a Tisza hajlik a vízügyi paradigmaváltásra.

A Dabasi-turjánostól a zalai Nemesszentandrásig kis léptékű „háztáji” vízmegtartási és -visszatartási akcióikat szervező és kivitelező civilek szerint a tervezettnél közel egy órával hosszabb keddi találkozó jóval több volt népszerűséghajhászásnál.

A megbeszélés után kérdésünkre elmondták, hogy a találkozó tartalmát és hangulatát tekintve sokkal pozitívabb élményeket szereztek a vártnál. Megtudtuk, hogy ígéretet kaptak arra, hogy a körükből delegált 5-8 fős társaság tagja lesz a pár hetente összehívni kívánt szakmai kollégiumnak, valamint a negyedévente szélesebb körben megrendezendő szakmai fórumnak.

Az élő környezetért felelős tárca nyitottságát mutatja szerintük az is, hogy az eddig megvalósult és a tervezett projektek mellett a miniszter és kollégái javaslataikra, terveikre is kíváncsiak voltak, így a Vízőrző Mozgalom honlapján olvasható legújabb munkaanyagban részletezett, egyszerűen megvalósítható „természetszerű gát létesítmények, mérnökbiológiai partfal-stabilizációs eszközök, tókák és sekély medencék, lefolyáslassító természetes struktúrák” és „hódmenedzsment eszközök” mibenlétére és gyakorlati alkalmazására.

Ki miben tudós

Bár ezt a minisztériumban kedd délután fogadott vízőrző-delegáció tagjai közül senki sem hangsúlyozta, a Qubitnek pedig a hatékony sajtóelhárítás miatt Gajdos minisztertől nem volt módja megkérdezni, úgy tűnik, hogy a civilek bevonásának egyik ki nem mondott oka a Tisza-kormány krónikus szakemberhiánya.

Az egészséges ökológiai egyensúlyban tartható, a természeteshez hasonló önszabályozásra képes, tájszintű vízmegtartás megvalósításához szükséges tudományos ismereteket integráló Vízválasztó koncepció kidolgozói mellett Magyarországon a civil vízőrzők rendelkeznek gyakorlati tapasztalattal. Ők a 2022-es rekordaszály után Németh András vezetésével, kétkezi munkával, de tudományos alapossággal álltak neki megtartani a vizet a Szolnoktól délnyugatra fekvő pusztákon. És szerte az országban azok, akik példájukat követve központi segítség híján maguk járták ki a lakóhelyük földrajzilag jól lehatárolt vízgyűjtő területén illetékes vízügyi igazgatóságoknál, hogy a megfelelő agrárhatósági engedélyek birtokában, ha kis léptékben és lokálisan is, de megtarthassák a vizet.

Az biztos, hogy a 16 éven át regnáló Orbán-kormányok szómágiával turbósított ad hoc állami beavatkozásai helyett égető szükség van egy ágazatokon átívelő komplex paradigmaváltó stratégiára is, mert a kis léptékű „háztáji” vízmegtartási, illetve -visszatartási megoldások legfeljebb helyi szinten enyhítik a rohamosan súlyosbodó, egyre kiterjedtebb vízhiányt. Most a civilek újra szembesítették az új kormányzatot azzal, hogy az ideit leszámítva az elmúlt öt évben háromszor sújtotta az ország területének legalább 70 százalékát aszály, és, hogy a vízpótlásra átnevezett öntözés aligha állítja meg Magyarország kiszáradását.