Thinkpad: szerelem

Az a szeretni való a Thinkpadekben, hogy ha elromlanak, könnyen meg lehet szerelni őket.

Nagyon egyszerű.

Ha mondjuk észrevesszük, hogy elkezdett kilazulni az áramcsatlakozó bemenete, nézzük meg a leltári számát. Keressünk rá eBayen. Örüljünk, hogy csak négyeurós alkatrész, annak még jobban, hogy egy hét alatt meg is hozza a posta Londonból.

A szerelési kézikönyv szerint ez az alkatrész könnyen cserélhető, viszont ki kell venni az alaplapot hozzá, ehhez csak a memóriát, a merevlemezt, az akkut, a billentyűzetet, a csuklótámaszt, a wlan-kártyát, a hangszórót, a házmerevítőt, az antennákat és a képernyőt kell kiszerelni. Ne feledkezzünk meg az antennakábelek vezetési rajzáról és a csatlakozók irányáról. Készítsünk mindenről fényképet. Fontos, hogy ne használjunk olcsó csavarhúzót, az elnyírja a csavarok fejét.

Szedjük elő a korábbi szerelések keserű tapasztalatainak köszönhetően előrelátón beszerzett nem olcsó csavarhúzókészletünket.

Kérjük meg szeretteinket, hogy a következő egy órában a műtétre való tekintettel legyenek síri csendben.

Mosakodjunk be, földeljük magunkat.

Kezdjünk neki.

Örüljünk, hogy milyen sima volt kiszerelni a merevlemezt, az akkut, a memóriát, a billentyűzetet, a csuklótámaszt, a vázmerevítőt, a képernyőt, a hangszórót és a másik merevlemezt. Nézzük bizalmatlanul, enyhén rosszat sejtve a wlan-kártyát rögzítő csavar elnyírt fejét.

Próbáljuk kicsavarni. Erősebben. Még erősebben. Nézzük szomorúan az elnyírt csavarfejet. Igen, ez nem szabvány csavar. Ez valami puha fos. Töprengjünk el azon, hogy kerülhetett oda.

Nyilván utólag szerelték be. Ne szidjuk azt, aki beletette.

Az anyukáját se.

Maradjunk nyugodtak.

Mosolyogjunk.

Gondoljuk arra, hogy láttunk mi már ilyet.

Szedjük elő a korábbi szerelések keserű tapasztalatainak köszönhetően előrelátón beszerzett spéci csavarkihajtónkat.

Kezdjünk csavarni vele az elnyírt csavarfejet.

Idézzük eszünkbe a csavarkihajtó használati utasítását, ami nyugalomra buzdít.

Tíz perc múlva se kezdjünk káromkodni.

Tétovázzunk kicsit, mielőtt előszednék a fúrópisztolyt, jusson eszünkbe milyen volt, amikor pár éve szeretett dedikáló tabletünk zsanércseréjénél belefúrtunk a videokártyába.

Hessegessük el ezeket a kételyeket.

Vegyük elő a fúrópisztolyt.

Kezdjük keresgélni a tokmánykulcsot.

Vonjuk felelősségre családtagjainkat, hogy ők rakták el.

Jusson eszünkbe, hogy direkt mi raktuk el, hogy ne vesszen el.

Jusson eszünkbe, hogy hova.

Szedjük elő onnan.

Kérjünk elnézést.

Fohászkodjunk egyet, próbáljuk kifúrni a csavart a helyéről.

Amikor ez nem hoz eredményt, cseréljünk fúrószárat.

Fohászkodjunk egyet, próbáljuk kifúrni a csavart a helyéről.

Káromkodjunk.

Tűnődjünk el, mi lenne, ha befognák a kézi csavarkihajtót a fúrópisztolyba.

Hessegessük el kételyeinket.

Fogjuk be a csavarkihajtót a fúrópisztolyba.

Próbáljuk azzal kifúrni a csavart.

Amikor két másodperc alatt kijött, üvöltsünk diadalmasan.

Nyugtassuk meg a kötszerrel segítségünkre siető családtagjainkat, hogy semmi baj, nem fúrtunk bele a kezünkbe.

Kezdjük el kiszedni az alaplapot.

Mikor nem mozdul, álljunk ellen a kísértésnek, csakazértse kezdjük feszegetni.

Villanjon az agyunkba a pincében tartott kőtörő kalapács nyelének hívogató érintése.

Ne menjünk le a pincébe mégse.

Vegyük észre, hogy elfelejtettük kicsavarni a videokábel-csatlakózó külső csavarjait.

Csavarjuk ki ezeket a csavarokat.

Szedjük ki az alaplapot.

Szedjük ki a áramcsatlakozót.

Tegyük be az újat.

Csavarozzuk a helyére.

A kis sárga bizbaszt, ami kiesett onnan, tudjuk be annak, hogy a régi alkatrészről törött le.

Rakjuk össze a gépet.

Szereljük vissza az alaplapot, a hangszórót, a házmerevítőt, a hangszórót, a wlan-kártyát.

Kezdjünk pótcsavart keresni az elnyírt fejű helyére.

Túrjuk szét a szobánkat, a direkt ilyen célokra beszerzett Thinkpad-csavarkészlet nyomában.

Amikor az istennek se találjuk meg sehol, jusson eszünk a sok régi Thinkpadunk a pincében.

Menjünk le, hozzuk fel az egyiket, szedjük szét, ássunk benne egyre mélyebbre addig, amíg nem találunk benne egy megfelelő csavart.

Szereljük a helyére a wlan-kártyát, a csuklótámaszt, a billentyűzetet, az akkut, a merevlemezt és a memóriát.

Dugjuk be diadalmasan az áramcsatlakozót az új bemenetbe.

Nézzük döbbenten, hogy simán benyomódik a házba, mintha egyáltalán nem lenne rögzítve.

Azért se menjünk le a kőtörő kalapácsért.

Szedjük szét megint a laptopot.

Jusson eszünkbe a kis sárga bizbasz.

Keressük négykézláb a padlón.

Találjuk meg egy padlórésben.

Örüljünk.

Szaszeroljuk ki, hogy hova is kell, mi is a funkciója.

Szereljük újra össze a laptopot.

Próbáljuk másodszor is bedugni az áramcsatlakozót a bemenetbe.

Örüljünk, hogy milyen pompásan működik.

Dugdossuk párszor ki és be.

Örüljünk a sikerélménynek, élvezzük a pillanatot, ne valljuk be, hogy csak a gép bekapcsolásának stresszes pillanatát akarjuk halogatni.

Fohászkodjunk, kapcsoljuk be a gépet.

Nézzük megkövülten a néma, fekete, élettelen képernyőt.

Vegyük számba a lehetőségeket.

Ne gondoljunk arra, hogy biztos az alaplapot csesztük el.

Tartsunk szünetet.

Igyunk egy sört.

Közben nézzük meg az aprón, mennyi lenne egy ugyanilyen derék régi thinkpad.

Nyugtázzuk örömmel, hogy még mindig kevesebb, mint amennyibe a szerviz került volna.

Sörivás közben villanjon eszünkbe, hogy lehet, elfelejtettük lecsukni a képernyő csatlakozó szalagkábelét rögzítő kis lappancsot.

Ne szidjuk nagyon saját magunkat.

Hagyjuk ott a sört, menjünk vissza a szobába.

Szereljük ki a billentyűzetet, a csuklótámaszt és a házmerevítőt.

Nézzük mereven a le nem csukott kicsi lappancsot.

Ne szidjuk nagyon magunkat.

Csukjuk le a lappancsot.

Szereljük vissza a házmerevítőt, a csuklótámaszt, a billentyűzetet.

Csatlakoztassuk az áramkábelt.

Fohászkodjunk.

Nyomjuk meg a bekapcsológombot.

Nézzük párás szemekkel a kivilágosodó képernyőt.

Örüljünk.

Járkáljunk büszkén körbe a házban, dicsekedjünk, hogy milyen egyszerűen megszereltük hűséges gépünket, idézzük fel korábbi hasonló szereléseinket, dicsekedjünk azokkal is.

(Húsz éve vagyok Thinkpad-függő, elsősorban a régi remek billentyűzet, és a nekem igen kézreálló pöcökegér miatt. Első tinkpadem egy 600E volt, aztán 560Z, aztán X20, aztán egy X60, mellette egy X60T, most egy X220 – de van még a családban T420, X230, X220T - volt még T20, T23 és T42 - jellemzően ilyet veszek minden családtagomnak, és ilyet javaslok minden ismerősömnek, és használom, amíg lehet, közben a végsőkig szervizelem. Cseréltem már zsanért, alaplapot, dc-in jacket, invertert, hűtőt, egyszer még fénycsövet is az X60 lcd-jében. A legtovább, majdnem tíz évig egy X60-ast használtam, és használnék talán máig, ha el nem lopja pár évvel ezelőtt egy szívtelen tolvaj a Bécsbe tartó vonaton.)