Segít a közösségi média a kisebbségek társadalmi elfogadottságában, vagy csak tovább növeli a különbségeket?

Az USA-ban az etnikai kisebbségekhez tartozó fiatalok jóval nagyobb arányban használják a közösségi médiát, mint a fehérek, és a jelenség egyes szakértők szerint kifejezetten aggasztó – nemcsak a cyberbullying miatt vagy a mentális jólét szempontjából, hanem azért is, mert így kevesebb alkalom jut a való világban végzett tevékenységekre, a valódi közösségekbe történő integrálódásra, a hagyományos szabadidős tevékenységekre, a kirándulásra vagy a sportra. És bár a közösségi média elvben demokratikus intézmény, ahol mindenki egyformán hallathatja a hangját, rendre kiderül, hogy a közösségi média használatában mutatkozó egyenlőtlenségek a való világban tapasztalható egyenlőtlenségeket tükrözik. Az iskolának itt is fontos szerepe lenne, de ahelyett, hogy segítené a gyerekek médiaműveltségének fejlesztését, az oktatási rendszer nem ritkán lenézi és tiltja a közösségi média használatát.

Mi a helyzet a Magyarországon élő roma gyerekek médiahasználati szokásaival? Miért kerül hátrányba az, akinek okostelefonja van ugyan, de csak korlátozott mobilelőfizetéssel bír, és a számítógépet, laptopot, tabletet nem engedheti meg magának? Hogyan viszonyulnak a digitális analfabéta szülők a gyerekek internetezési szokásaihoz, és mitől féltik őket? Hogyan facebookoznak és hogyan tiktokoznak a roma gyerekek? Biztos, hogy a médiahasználatban mutatkozó különbségek kizárólag a származáshoz, és nem egyéb sajátosságokhoz, például a jövedelmi viszonyokhoz köthetők?

Aki válaszol: Bogdán Mária médiakutató, a Holokauszt Tanulmányok Bécsi Wiesenthal Intézetének kutatója; Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont vezetője; Koltói Lilla szociálpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa; Németh Szilvia szociológus, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. ügyvezető igazgatója; és Rajnai Richárd médiakutató és médiatanár.