Mi történt azokkal a roma tizenévesekkel, akiknek 2013 óta már nem kötelező iskolába járniuk?
2011-ben a második Orbán-kormány 2013. januári hatállyal tizennyolcról tizenhat évre csökkentette a kötelező iskolalátogatási korhatárt. Ettől a nemzetközi gyakorlatban példátlan lépéstől azt remélték – vagy legalábbis azt hirdették – hogy az iskolában nehezen boldoguló vagy nehezen kezelhető kamaszok „a munkaerőpiacra lépnek”, esetleges további tanulmányaikat pedig legfeljebb az iskolarendszeren kívüli tanfolyamokon folytatják. Senkinek nem lehetett kétséges, hogy ez az intézkedés aránytalanul fogja érinteni (sújtani vagy kísérteni) a gyakran rossz minőségű, szegregált iskolákban vagy külön osztályokban tanuló és a tanuláshoz otthonról is kevés segítséget kapó roma fiatalokat.
Látlelet
Hogyan változott az oktatási és munkaerő-piaci aktivitás a 17 éves roma és nem roma fiatalok körében – abban az évjáratban, amelynek minden tagja iskolaköteles volt 2011-ben, de egyikük sem volt az 2013-tól kezdve? Ennek megválaszolásához három adatforrást használunk: a 2011-es és 2022-es teljes körű népszámlálásokat, valamint a 2016-os egymilliós mikrocenzust. A 2011 és 2016 közötti változásokat korábban részletesen elemeztük, most ehhez fűzünk hozzá 2022-es, eddig nem publikált adatokat a lenti táblázatban.
Előljáróban ki kell térnünk egy fontos technikai részletre. A két legutóbbi népszámlálás között a magukat romának mondók száma egyharmadával csökkent, és nem véletlenszerűen: az iskolázottabbak, a többségi környezetben élők és dolgozók nagyobb arányban váltak ki ebből a populációból. A magukat romának vallók aktivitási összetétele pusztán ennek a szerkezeti változásnak a következtében is kedvezőtlenebb lehetett 2022-ben, mint korábban. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy alternatív etnikai indikátorként a 2022-ben megfigyelt egyének 2011-es hovatartozását is figyelembe vesszük, azon a 6,7 milliós népességen belül, amelynek tagjait mindkét cenzusban megfigyelhettük. A táblázat utolsó oszlopában azok a 17 évesek minősülnek romának, akik 2022-ben annak mondták magukat, vagy akiket 2011-ben, hatévesen a szüleik romának mondtak. (Az eredmények érdemben nem különböznek, ha az etnikai hovatartozást csak a 2022-es vagy csak a 2011-es válasz alapján definiáljuk.)
Mint látható, a reformot követő közel tíz évben a nem roma népességben is visszaesett (13 százalékponttal) a nappali tagozaton tanulók aránya, amit kevesebb mint felerészben ellensúlyozott a 17. életévükben már végzettek és a nem nappali képzésben részesülők aránynövekedése. A végzettek és a bármilyen formában tanulók együttes száma 2022-ig 8 százalékponttal csökkent. A dolgozók és a munkanélküliek száma elenyésző volt és maradt, a nem dolgozó és nem tanuló 17 éveseké viszont 7 százalékponttal nőtt.
Ezek a megfigyelések összhangban állnak a korhatárcsökkentés hatásait szigorú módszertannal és más adatokkal vizsgáló kutatások eredményeivel, amelyekben azonban nem állt rendelkezésre az etnikai hovatartozásra vonatkozó információ (lásd itt és itt). Márpedig a romákra vonatkozó adatok kétségbeejtő képet festenek, akár az abszolút számokat, akár a többséghez viszonyított értékeket tekintjük.
A romáknál a nappali tagozatos diákok aránya a reform előtti közel 80 százalékról 2016-ra 57 százalékra, majd 2022-re 53 százalékra csökkent. A középfokon már végzetteké 6 százalékponttal nőtt, köszönhetően annak, hogy a szakiskolák egy részében a képzési időt négy évről három évre csökkentették, illetve a négyéves képzésből három év után is ki lehet lépni, a végzettséget igazoló oklevél, de a korábbinál nyilvánvalóan szerényebb tudás birtokában.
A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető.
Csatlakozz, és olvass tovább!
Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!