Mi lenne, ha Vlagyimir Putyin nem lenne?
Az amerikai kormány és a Pentagon megbízásait teljesítő Rand a múlt héten több mint 50 oldalas forgatókönyvet tett közzé Oroszország és a NATO lehetséges konfliktusának jövőjéről, ami abból a feltételezésből indul ki, hogy Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke három hónapon belül meghal. A Rand hipotetikus forgatókönyve szerint a most 74 éves Putyin, aki a szovjet diktátor, Sztálin óta Oroszország és az egykori Szovjetunió leghosszabb ideje hivatalban lévő első számú vezetője, 2027 januárjában „természetes okból” meghal. Az így kialakuló hatalmi vákuumban a különböző elit csoportok között utódlási harc bontakozik ki, amit végül az ország legnagyobb titkosszolgálata nyer meg. Oroszország élére a Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB egyik tábornoka kerül. A Rand elemzői hangsúlyozzák, hogy amit körvonalaznak, „hipotetikus forgatókönyv”, nem pedig a jövőre vonatkozó előrejelzés, ezért az általuk leírtakat ennek megfelelően kell kezelni.
Forgatókönyvükben azt feltételezik, hogy 2027 áprilisában az új elnök úgy dönt, hogy Oroszország a szankciók részleges feloldásáért cserébe hajlandó tűzszünetet kötni Ukrajnával, de a fegyvernyugvásnál átfogóbb békeszerződésre vonatkozó tárgyalások júliusra megakadnak, mert a Kreml nem hajlandó eredeti céljait feladni. Moszkva továbbra is a megszállt területeken tartja csapatait, mert Ukrajnának ezeket a részeit sajátjának tekinti. 2028 januárjára az új orosz elnök megválik Putyin legközelebbi szövetségeseitől, és hozzá hű politikusokkal véteti magát körül. Mindeközben kénytelen szembesülni az ország egyre növekvő gazdasági és társadalmi válságával és az Ukrajnával vívott háború súlyos következményeivel. Mivel Putyin utódjának nincs széles társadalmi bázisa, támogatóinak köre meglehetősen szűk, a Rand forgatókönyve szerint egyre inkább a háborúpárti héják befolyása alá kerül, akik kemény NATO-ellenes intézkedéseket követelnek. És mivel az új elnök nem tud ellenállni a követeléseiknek, Moszkva már 2028-ban kiterjedt hibrid műveleteket indít a nyugati katonai blokk európai tagállamai ellen. A helyzetet tovább bonyolítja a Rand elemzőinek az a feltételezése, hogy az Egyesült Államok 2029-ben kénytelen lesz figyelmét és erőforrásainak egyre jelentősebb részét a mind súlyosabb válságba sodródó Dél-Amerika felé fordítani.
A Kreml kihasználja ezt a helyzetet, és 2030 tavaszán támadást indít Észtország ellen. Az ürügyet a katonai műveletek megindítására a balti államban élő oroszok állítólagos elnyomása szolgáltatná. Moszkva titkosszolgálatai segítségével, az Észtországban élő oroszok körében meglévő kapcsolatait felhasználva tüntetéseket szervez a határ menti városban, Narvában. A tüntetések zavargásokká fajulnak, amiket az észt hatóságok erőszakkal vernek le. Válaszul az új orosz elnök csapatokat küld az észtországi városba, arra hivatkozva, hogy meg kell védenie az ott élő orosz ajkú lakosságot. A Kreml terve azon a feltételezésen alapul, hogy az európai NATO-tagállamok idegenkednek a konfliktusoktól; nem hajlandók és nem is képesek arra, hogy nyílt háborúba keveredjenek Oroszországgal. Moszkva arra számít, hogy a nyugat-európai államok vezetői készek tudomásul venni Oroszország korlátozott behatolását egy NATO-tagállam területére azért, hogy elkerüljék a Moszkvával való konfliktus eszkalációját. Az új orosz elnök azt ugyan valószínűnek tartja, hogy a NATO a szövetség Alapokmányának 5. cikkére hivatkozva ellenlépéseket jelent be, de azok nem lesznek kellőképpen koherensek és minden tagállam által elfogadottak, ezért nem járnak a szervezet erőteljes fegyveres válaszával, ami igazolja majd, hogy ellentétek vannak a tagállamok között.
A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető.
Csatlakozz, és olvass tovább!
Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!