Egy francia filozófus azt állítja, hogy aki gyereket vállal, nem lehet boldog

Geoffroy de Lagasnerie francia filozófus 3 – A kívülre törekvés (eredetiben 3 – Une aspiration au dehors) című, tavaly a Flammarion kiadónál megjelent könyvében azt állítja, hogy a gyerekvállalás társadalmi nyomás eredménye, és ennek elkerülhetetlen következménye, hogy aki enged a nyomásnak, és gyereket vállal, boldogtalan lesz. A tézis radikálisan szemben áll a hagyományos nézettel, amely szerint a gyerek iránti vágy egyetemes emberi igény, és a teljes élethez magától értetődő módon hozzátartozik a gyerekvállalás. De Lagasnerie szerint ez a hagyományos felfogás csupán egy ideológia, amely arra szolgál, hogy elidegenedett és kizsákmányoló viszonyainkat valahogy élhetővé tegyünk: a valódi boldogságot nem a családi, hanem a baráti viszonyok alkotják.

A könyv témája annak az életformának a leírása, amelyet Didier Eribon francia filozófus és szociológus, a szerző, Geoffroy de Lagasnerie és Édouard Louis francia író alakítottak ki. Mindhárman Párizsban élő értelmiségi meleg férfiak, akik úgy döntöttek, hogy olyan baráti életformában szeretnének élni, amely a közös jelenléten alapul és a közös időtöltés köré szerveződik: ha egyikük konferenciára utazik, a többiek igyekeznek elkísérni, és élményeiket folyamatosan megosztják egymással személyesen, akár leírás vagy fotó formájában. Minden nap egymásnak köszönnek először, és egymástól köszönnek el utoljára. Fontos kiemelni, hogy ez nem poliamor kapcsolat, azaz több ember egyidejű és kölcsönös szerelmi viszonya: bár Eribon de Lagasnerie élettársa, Louis-nak a baráti kapcsolaton kívüli partnere van. De Lagasnerie kifejezetten amellett érvel, hogy a barátság és a szexualitás egymástól függetlenek: valaki szexelhet a barátjával, szexelhet ismeretlennel is, és lehet barát szex nélkül is. Magyarán a kötet családellenes manifesztum, amely azt állítja, hogy a családi viszonyok szükségszerűen a boldogtalanság forrásai, a boldogság kulcsát pedig a baráti kapcsolatok jelentik (szexszel vagy anélkül).