Bár az Egyesült Államok a gazdasági, technológiai és tudományos szektorban is nagyhatalmi szerepet tölt be a globális színtéren, Kína erős versenytársnak bizonyult az elmúlt évtizedekben, és mostanra a kutatási támogatások tekintetében le is taszította a trónról az USA-t. Kína az AI-fejlesztésben, a chipgyártásban és az űrkutatásban már nemcsak lohol az USA nyomában, hanem időről időre meg is előzi olyan eredményekkel, mint például amikor az ország űrkutatóinak a világon elsőként sikerült a Hold túlsó feléről kőzetmintákat gyűjteniük. Ehhez hasonlóan meghatározó eset volt, amikor a DeepSeek nevű kínai nagy nyelvi modell 2025-ös megjelenésekor az amerikai chipgyártó vállalat, az Nvidia részvényei közel hatszáz milliárd dollárnyit zuhantak. A mindössze 6 millió dolláros költséggel kifejlesztett, rendkívül hatékonyan működő kínai modell felvetette a kérdést, hogy vajon a jövőben is szükség lesz-e az Nvidia grafikus chipjeire, de az esemény nemcsak a tőzsdét sokkolta, hanem az addig jelentős külföldi kihívó nélkül szárnyaló amerikai székhelyű cégekre, köztük az OpenAI-ra, a Google-re és a Metára is ráijesztett.

De vajon minek tudható be az 1,4 milliárd lakosú Kína történelmi léptékű sikere a tudományban és a technológiai fejlesztésekben? Több komponensű evolúció vezetett a mostani állapothoz, amit az utóbbi években, főként a második Trump-adminisztráció beiktatása óta az Egyesült Államok sem hagy szó nélkül. Ami a két ország közötti kapcsolatok történetét illeti, a Kínai Kommunista Párt vezetősége 1978-ban döntött úgy, hogy az ország teljes körű diplomáciai kapcsolatot létesít az az USA-val, és az újonnan megalkotott prioritási lista tetejére az ország minden szintű modernizációja került. Ennek megvalósításához hozzájárultak az 1970-es évek végén rohamtempóban bevezetett olyan külkereskedelmi törvények, mint a közös vállalkozásokról és a szabadalmakról szóló szabályozás, amik vonzó gazdasági környezetet voltak hivatottak kialakítani a külföldi tőkének.

Kína nagyban gondolkodik

A tudományos területen végrehajtandó reformok szükségességét indokolta az is, hogy 1978-ban a kínai kutatók kevesebb mint 120 tudományos cikket publikáltak nemzetközi folyóiratokba, ami az akkori globális mennyiség mindössze 0,2 százalékát jelentette. Ahhoz, hogy ezt a tendenciát megváltoztassák, a kínaiak dollármilliárdokat kezdtek el kutatás-fejlesztésbe (K+F) fektetni, amivel az ország 2024-re világelsővé vált, ráadásul a tervek szerint a kormány 2030-ig 7 százalékkal emelné az ország teljes K+F-ráfordítását, amibe beletartozik az állami és a magánszektor is. Idén szeptember végén, a 15. ötéves terv részeként mutatták be a 2026 és 2030 közötti időszakra szóló új tudományfinanszírozási menetrendet. Jin Ho-csün tudományos és technológiai miniszter szerint Kína teljes K+F ráfordítása 2025-ben meghaladta a 3920 milliárd jüant (582 milliárd dollár), ami az ország GDP-jének 2,8 százalékát jelentette. Ezzel a Kína által a kutatásra és fejlesztésre költött összeg először lépte túl a 38 országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországainak ráfordítási átlagát.

A történelmi léptékű befektetés Yanbo Wang, a Hongkongi Egyetem tudománypolitikai kutatója szerint az eddig vezető szerepben lévő nyugati országokban is radikális változásokat eredményez majd: „ha a Nyugat számára az 1980-as években a Japánnal való versengés olyan volt, mint egy vihar átvészelése, akkor Kína az elkövetkező években cunamit hoz majd”. Ennek az ambiciózus finanszírozási tervnek a kivitelezését segíti a kínai gazdaság központosított működése, ami lehetővé teszi a keretösszegek koncentrált felosztását – idézi a lap Csang Lint, a kínai Vuhani Egyetem tudománypolitikai kutatóját. Nem csoda, hogy a Kínai Tudományos és Technológiai Fejlesztési Akadémia 2025-ös Nemzeti Innovációs Indexe szerint az átfogó nemzeti innovációs képességet felmérő, hatvan országot számláló rangsorban Kínai a kilencedik helyet foglalja el.

A kínai kormány időről időre hosszú távú teljesítési terveket fogalmaz meg. Az ötéves terv mellett ilyen a Made in China 2025 (MIC2025), ami az ország ipari stratégiájának korszerűsítését célozza az állami támogatások és a keretösszegek elosztásával és a magán-, illetve az állami szektor szereplőinek mozgósításával. A tervet először 2015-ben mutatták be: bár az ország eredményei néhány kijelölt szektorban elmaradtak a vártaktól, Kína a globális piacon a legfontosabb fejlesztési területek közé tartozó elektromos járművek (EV-k), elektromos berendezések, biogyógyszeripar, nagy teljesítményű orvostechnikai eszközök, hajók, illetve űrtechnikai berendezések gyártásában és fejlesztésében elérte kitűzött céljait. Szunomár Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Globális Tanulmányok Intézetének docense a Qubitnek elmondta, hogy ehhez a gyors és agilis fejlődési képességhez hozzájárul az is, hogy a kínai iparpolitika és berendezkedés kifejezetten nyitott az innovációkra, és jó pár egyetemen, illetve kutatóközpontban az állam kifejezetten támogatja is az ipari fejlődéshez szükséges tudományterületeken kutatókat és tanulókat.

Nehéz tudást importálni az USA-ból

Ráadásul, mint Szunomár elmondta, Kínában a tudományos közösség sok szempontból lényegesen megbecsültebb, mint például a magyar kutatók, ami azt is eredményezi, hogy lényegesen több kínai diák tanul tovább felsőoktatási intézményekben, mint 20-30 évvel ezelőtt. A 2025-ös adatok szerint a mindent eldöntő gaokaóra, az országos egyetemi felvételi vizsgára 13,35 millió középiskolás jelentkezett, míg a 2024-es adatok szerint a vizsgázók kevesebb mint 0,05 százaléka jutott be az ország két legnagyobb presztízsű intézményébe, a Csinghua és a Pekingi Egyetemekre. Az utóbbi intézmények pozícióját az úgynevezett 985-ös projekt alapozta meg. Az 1998-ban bejelentett kezdemményezés 39 egyetemnek nyújtott támogatást, amivel az intézmények világszínvonalú tudásközpontokká fejleszthették magukat. Később ebből a ligából vált ki az a kilenc egyetem, amik 2009-ben létrehozták a C9 Ligát, a kínai elit egyetemek legfelső rétegét.

A kínai tanulók nemcsak a kínai egyetemeket célozzák meg tanulmányaik folytatásához, hanem az Egyesült Államok felsőoktatási intézményeit is, ahol viszont az utóbbi években rohamosan csökkent az arányuk. A Trump-adminisztráció az elmúlt években fokozatosan szigorította a külföldi diákok és hallgatók vízumkérelmeinek ellenőrzését, időkorláthoz kötötte tanulmányaik befejezését, és korlátozta a képzések és az egyetemek közötti átiratkozást is. Ez alól az egyik legnagyobb presztízsű felsőoktatási intézmény, a Harvard sem kivétel: tavaly nyáron nagy port kavart, Trump rendelete, ami felfüggesztette az egyetemre jelentkező külföldi hallgatóknak szóló vízumok kiadását. Ezek az intézkedések összesen több százezer kínai hallgatót fosztottak meg az amerikai tartózkodás lehetőségétől. Az USA szigorításának hatására több amerikai felsőoktatási intézmény is felbontotta a kínai partneregyetemekkel kötött együttműködési szerződéseit, az indianai Purdue Egyetem pedig az ott tanulók és dolgozók beszámolói szerint automatikusan elutasította a Kínából és más országokból érkező hallgatók jelentkezéseit.

Bár az egyetem szóvivője idén év elején azt reagálta a vádakra, hogy nincs érvényben ilyen diszkriminatív szabályzat az intézményben, az amerikai Képviselőház Kínai Kommunista Párttal foglalkozó különbizottsága tavaly levélben követelte hat egyetemtől, hogy olyan kínai hallgatókról adjanak át információkat, akik állítólag nemzetbiztonsági veszélyt jelentenek. A bizottság a levélben azt írta, hogy az Egyesült Államok „egyetemeit, amelyeket régóta a kiválóság és az innováció globális mércéjeként tekintenek, egyre inkább arra használják fel, hogy külföldi ellenségeink illegálisan hozzáférjenek kritikus kutatásokhoz és fejlett technológiákhoz”. Nem meglepő tendencia, hogy a 2019-2020-as tanév óta fokozatosan csökken az USA egyetemein tanuló kínaiak száma: az elmúlt öt évben több mint százezer fővel kevesebb kínai diák és hallgató tanult amerikai felsőoktatási intézményekben, mint korábban.

Az uralja az AI-versenyt, akinek több chipje van

Ugyanakkor Szunomár szerint Kínának vannak ütőkártyái arra az esetre, ha a Trump-adminisztráció további szankciókat vezetne be akár az árukra kivetett vámok formájában, akár a humán erőforrás áramlásának szabályozásában. „Válaszintézkedést ők is tudnak tenni, amiben adott esetben szigorítják a már most is elég szigorú exportszabályok alá eső ritkaföldfémek kivitelét, de amennyiben ezekre a készletekre teljes egészében ráülnek és azok mozgását megtiltják, azt meg fogja érezni az Egyesült Államok is” – mondta a szakértő. Ez fordított esetben már meg is történt, az USA ugyanis 2022-ben átfogó tilalmat vezetett be a félvezető chipek Kínába történő exportjára. Ez a lépés a kínai kormányt az ágazat belső támogatására ösztönözte: a 2024-ben elindított, félvezetőipari vállalatok számára allokált finanszírozás összege várhatóan eléri az 50 milliárd dollárt.

Miután az USA 2022-ben szigorította a chipexport szabályait, 2025-ben az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának Ipari és Biztonsági Hivatala közölte, hogy nem tervez engedélyt adni a külföldi chipgyártók, például a dél-koreai Samsung kínai gyárakban végzett technológiai korszerűsítésére és kapacitásbővítésére. Ezeknek a cégeknek engedélyeket kell kérniük az USA-tól, ha a chipgyártáshoz szükséges amerikai gyártmányú berendezéseket és műszereket akarnak Kínába telepíteni. Ugyanakkor az USA agresszív szankciói nem feltétlenül jelentenek győzelmet a kiélezett gazdasági versenyben: Szunomár szerint „azt látjuk a kereskedelmi háború kapcsán is, hogy csak azért, mert mond valamit az Egyesült Államok, Kína még nem feltétlenül hajol meg a szándékai előtt, hanem felveszi a kesztyűt, és általában tud megfelelő súlyú szankcióval reagálni, ha kell”.

AI-ban mérik a sikert

Bár Kína az AI-modellek fejlesztésében is egyre előrébb tör a globális versenyben, a számítási kapacitást tekintve továbbra is az amerikai cégek viszik a prímet. Az USA a világ teljes AI-számítási kapacitásának mintegy háromnegyedét birtokolja, míg Kínának mindössze több mint 14 százalék a globális részesedése. Egy ország akkor tudja növelni számítási kapacitását, ha azt van mivel elvégeznie: minél több adatközpontot képes felhúzni és minél több fejlett chiphez fér hozzá, annál több műveletet hajtanak végre a szuperszámítógépei. Márpedig az Egyesült Államok több mint 5400 AI-adatközpontot telepített az utóbbi években, az Nvidia pedig a globális AI-számítási kapacitás több mint 60 százalékát adja. Ugyanakkor az AI-modelleket a valós felhasználásuk alapján rangsoroló OpenRouter elmúlt egy évben mért adatai szerint a feldolgozott tokenek száma alapján a felhasználói listát a kínai fejlesztésű modellek vezetik.

Ami a válaszlépéseket illeti, Kína október közepén bejelentette, hogy 40 technológia exportjának korlátozását vagy betiltását tervezi, amelyek között az AI, a chipek és a napenergia is szerepel. A Kereskedelmi Minisztérium és a Tudományos és Technológiai Minisztérium közösen megfogalmazott tervezete szerint a tiltólistára kerülő technológiák között 23 AI-technológia szerepel, köztük a fejlett nagy nyelvi modellek és az AI-ügynökök is. A minisztériumok magyarázata szerint tilos azoknak az AI-technológiáknak az exportja, amiket olyan információkon tanítottak be, amelyek külföldi használata nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. A kínai minisztériumok várhatóan korlátozzák a legfejlettebb, 2 ezer milliárd paraméteres, úgynevezett frontvonalbeli (frontier) modellek külföldi alkalmazását is: ebbe a kategóriába tartozik a világszinten is népszerű Moonshot Kimi K3 és az Alibaba Qwen 3.8-Max. Lian Jye Su, az Omdia technológiai kutató- és tanácsadó csoport vezetője az AP News-nek elmondta, hogy ez a kínai intézkedés reakció arra hogy a nyugati országok szuverenitásvédelemre hivatkozva szigorítják az AI-ra és robotikára vonatkozó szabályaikat.

Az időzítés azért érdekes, mert az illetékes kínai minisztériumok néhány héttel Donald Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök szeptember 24-i, washingtoni találkozása után helyezték kilátásba a szankciókat. A háromnapos államfői csúcstalálkozón azonban az AI-jal kapcsolatban nem született valódi, gyakorlatban is adaptálható döntés: „ha [Trump] egyszerűen csak azt mondta volna, hogy nézzék, létrehoztunk technikai munkacsoportokat, és megállapodtunk egy olyan keretrendszerben, amely előírja, hogy a DeepSeek, a Moonshot és az Alibaba képviselői üljenek le az Anthropic, az OpenAI és a Gemini képviselőivel, illetve műszaki szakértőkkel, és vállalják legalább az önfejlesztő mesterséges intelligencia fejlesztésének szüneteltetését, akkor olyan államférfinek tűnhetett volna, aki vezető szerepet vállal” – mondta Ro Khanna, a képviselőház Kínával foglalkozó különbizottságának demokrata tagja a Guardiannek. Ez azonban nem így történt: az USA és a Kína közötti AI-verseny szinte teljesen szabályozatlan módon folytatódik tovább, miközben a két ország rivalizálása miatt egyre kevesebb figyelem jut a technológia biztonsági feltételeinek megteremtésére.

Határ a csillagos ég?

Kína nemcsak a nagy nyelvi modellek népszerűségében éri utol az USA óriás techvállalatait, hanem az űrkutatásban is meglepő eredményekre képes. A Kínai Nemzeti Űrügynökség (CNSA) 2024-ben a világon elsőként gyűjtött kőzet- és talajmintákat a Hold túlsó oldaláról, és az évtized végéig több küldetésre is készül, hogy megalapozza az orosz űrügynökséggel, a Roszkoszmosszal közösen tervezett Nemzetközi Holdkutató Bázis létrehozását. Az ország idei ambiciózus tervei között szerepel a kínai űrállomás, a Mennyei Palota (Tienkung) bővítésének megkezdése is. A 2021-2022-ben összeszerelt, három modulból álló konstrukciót Kína a következő években hat modulra bővítené, ami Csien Hang, a Kínai Űrkutatási Tudományos és Technológiai Vállalat (CASC) kutatója szerint mindig is része volt az űrállomás bővítési terveinek.

Kína technológiai és tudományos nagyhatalommá válását az omnipotens és nagyjából állandó kormányzat, illetve a központosított stratégiával felépített ipar- és tudomány fejlesztés segítette elő – mondta Szunomár. Szerinte ez az egypárti politikai környezet előnyt jelent, mert a hatalomnak van ideje tervezni, illetve folyamatában végezni a tudományos és ipari modernizációt; hátránya viszont, hogy „nincs visszacsatolás, nincs olyan szereplő – például egy ellenzéki párt –, amely adott esetben kihívója lenne, vagy megkérdőjelezhetné a döntéseket. Az emberek nem nagyon tudnak véleményt formálni. Bár sokat puhult a rendszer az ötvenes évek óta, nincs demokrácia”.

Ugyanakkor a szakértő szerint a kínai állam az utóbbi évtizedekben tudatosan beemelte az államilag finanszírozottak körébe a magánvállalkozásokat, illetve a sikeres, az államtól függetlenül működő kutatóintézeteket is. Szunomár elmondta, hogy Kína belső kutatástámogatási és technológiafejlesztési átalakulása önmagában is meghatározó az ország globális versenyben kivívott fölényes szereplésében, azonban az USA-val, az Európai Unióval és a Japánnal folytatott gazdasági és technológiai rivalizálás várhatóan egyre inkább a protekcionista intézkedések meghozatalára sarkallhatja a nagyhatalmakat.