A muszlim Averroës az iszlám világ felől nézve éppúgy képtelen volt megérteni a pogány Arisztotelészt, ahogy az argentin Jorge Luis Borges sem volt képes megérteni a keresztény világ felől nézve Averroëst. Mit nem lehet ezen érteni?
A fogós kérdés a derék 17. századi holland gabonakereskedőben, Willem van Blijenbergh-ben merült fel, és Spinoza, majd Schelling is megválaszolta, de csak komoly kompromisszumok árán sikerült nekik.
Takó Ferenc Max Weber Kína-tanulmányáról írt díjnyertes dolgozatában elegáns érveléssel mutatja be, hogy egy közel száz éve megfogalmazott tézis nem feltétlenül attól aktualitás, hogy a mai napig változatlan formában fogadjuk el, hanem attól, hogy épp az általa elindított tudományos kutatások helyezik érvényen kívül.
A Terror című minisorozat vegyes fogadtatásra talált a kritikusok között, pedig a lassú történetvezetés mögött alapvető filozófiai kérdésfeltevések húzódnak meg. Kihez maradjunk lojálisak a végletekig feszült helyzetekben: társadalmunkhoz, egyéni érdekeinkhez vagy a morális törvényhez?
Arisztotelész szerint az emberi értelem úgy viszonyul a legnyilvánvalóbb dolgokhoz, mint a denevér szemei a fényhez. De mit gondoltak erről a muszlim misztikusok, Aphrodisziaszi Alexandrosz és Aquinói Szent Tamás, és mit mond a modern biológia?
A film nem csak a producereket ejtette zavarba: a kritikusok vagy az Expedíció mély „metafizikai” üzenetét dicsérték, vagy az egészet egy gyönyörű kamunak titulálták. De mi az a filozófiai probléma, ami a film „metafizikai” „üzenetét” alkotja?
Az uralkodó nézetek szerint a pornó ugyanazért rossz, mint a halrudacska: mindkettő előállítása gazdasági kizsákmányolás eredménye, ezért fogyasztásuk etikátlan. A pornóval szemben ugyanakkor olyan morális ellenvetések is megfogalmazhatók, amelyek függetlenek a gazdasági kizsákmányolástól.
Sokan magától értetődőnek gondolják, hogy minden állat érez fájdalmat. De ha a homárt törvénnyel védjük a fájdalomtól, miért nem védjük a darazsat? És mi a helyzet a paradicsommal?