Önmagunk szabadságát megismerni, kivívni és megvalósítani csak szenvedély, és nem a közhelyhalmazokat köröztető észszerű diskurzusok által által vagyunk képesek – írja Tóth Olivér István filozófus Kemény Lili regényéről, a Nemről.
Geoffroy de Lagasnerie könyve vakmerő családellenes manifesztum: a szerző szerint a családi viszonyok szükségszerűen a boldogtalanság forrásai, és a boldogság kulcsát a baráti kapcsolatok jelentik – akár szexszel, akár anélkül.
Valódi szabadságra csak szabad államban van lehetőség. A szabad állam megteremtéséhez pedig szabad emberek kellenek, akik nem rejtett módon, hanem nyíltan gyakorolják a szabadság kultúráját.
Miközben egyre több időt töltünk azzal, hogy olyan tartalmakat fogyasztunk, amelyekre csak a következő, vonzóbb tartalom megjelenéséig figyelünk, elfelejtünk embernek lenni – írja Justin E. H. Smith legújabb, Az internet nem az, aminek hiszed című könyvében.
Az ember azt gondolná, hogy nincs magányosabb tevékenység a gondolkodásnál, pedig ismeretre csak a társadalom egésze képes szert tenni: ahogyan nem lehet egyedül focizni, úgy nem lehet egyedül tudni sem.
Christa Wolf keletnémet írónő 40 évvel ezelőtt, az állampárti szocializmus idején megjelent regénye egészen különleges kísérlet arra, hogy a hihetetlenségből erőt kovácsoljon, és elérje, hogy hallgassunk a jósnőre, aki látja a jövőt, de az átok miatt senki sem hisz neki.
Azt gondolnánk, hogy mi sem egyszerűbb, mint külső kritikát megfogalmazni azzal a társadalommal szemben, amelyben élünk, hiszen gondolataink – tetteinkkel szemben – szabadok. De vajon igazolható az ilyen kritika, és hozzá tud járulni a társadalmi gyakorlatok megváltoztatásához?
Ha Eckart Förster filozófiaprofesszornak igaza van, a jövőben csak attól a filozófiától várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy eredményeit érzékileg megtapasztalhatóvá tegye, és csak attól a művészettől várhatunk eredményeket, amelynek célkitűzése, hogy a megértést elősegítse. Érthető?
Susan Sontag szerint a fényképek önmagukban csak projekciós felületek, amelyeknek mi magunk adunk jelentést, Robert Adams viszont azt állítja, hogy a szép fénykép önmagában bír jelentéssel. Sontag szerint a fénykép morális értelemben inkább árt, mint használ, míg Adams amellett érvel, hogy a fénykép képes reményt nyújtani, és ezáltal pozitív morális jelentőségre tesz szert.
Ha a tudomány mércéjével mérik, a filozófia sikertelennek tűnik: egyetlen értékelhető eredményt sem tudott felmutatni az elmúlt 2500 évben. Daniel-Pascal Zorn provokatív műve szerint erre a dilemmára az a válasz, ha tagadjuk az előfeltevést, miszerint a filozófia tudomány lenne. Az írásban azonban a szerző sokszor éppen a maga által támasztott kritériumoknak nem felel meg.
Ha nem azt tekintjük személynek, aki intelligens, hanem azt, aki stabil hitek és értékválasztások mentén rendelkezik identitással, és azok mentén cselekszik, akkor hányan vagyunk személyek azok közül, akik ezeket a sorokat olvassák?
A magukat tandíjakból fenntartó felsőoktatási intézmények jó része áldozatául eshet a krízisnek, de a járványt és a vele járó gazdasági visszaesést túlélő egyetemeken is lesznek olyan változások, amelyek hosszú időre velünk maradnak.
Amikor a hívő azt mondja, hogy „hiszem a test feltámadását és az örök életet”, akkor ezt a vallásos hitet nem érvényteleníti az, ha egy fizikus elmagyarázza, hogy amit hisz, az lehetetlen – derül ki a neves brit filozófus, Tim Crane legújabb könyvéből, A hit jelentéséből.
A két Oscar-díjra is jelölt film, a Mű szerző nélkül kapott hideget-meleget a kritikusoktól, sőt még az a Gerhard Richter is elhatárolódott tőle, akinek az élete ihlette. Azt azonban, amit a film alkotó és alkotás viszonyáról állít, érdemes megvizsgálnunk, hiszen attól, hogy túl szép, még lehet igaz.
93 éves korában hunyt el a francia Spinoza-kutatás meghatározó alakja. Matheron központi tézise, hogy az államok Spinozánál ugyanolyan individuumok, mint a fák és emberek. Ebből azonban sok minden más is fakad.