A magukat tandíjakból fenntartó felsőoktatási intézmények jó része áldozatául eshet a krízisnek, de a járványt és a vele járó gazdasági visszaesést túlélő egyetemeken is lesznek olyan változások, amelyek hosszú időre velünk maradnak.
Amikor a hívő azt mondja, hogy „hiszem a test feltámadását és az örök életet”, akkor ezt a vallásos hitet nem érvényteleníti az, ha egy fizikus elmagyarázza, hogy amit hisz, az lehetetlen – derül ki a neves brit filozófus, Tim Crane legújabb könyvéből, A hit jelentéséből.
A két Oscar-díjra is jelölt film, a Mű szerző nélkül kapott hideget-meleget a kritikusoktól, sőt még az a Gerhard Richter is elhatárolódott tőle, akinek az élete ihlette. Azt azonban, amit a film alkotó és alkotás viszonyáról állít, érdemes megvizsgálnunk, hiszen attól, hogy túl szép, még lehet igaz.
93 éves korában hunyt el a francia Spinoza-kutatás meghatározó alakja. Matheron központi tézise, hogy az államok Spinozánál ugyanolyan individuumok, mint a fák és emberek. Ebből azonban sok minden más is fakad.
A görög gondolkodó természetes rabszolgaságról szóló elméletét mint a szerző filozófiailag irreleváns morális tévedését szokták beállítani, holott ma is érvényes belátásokkal szolgálhat az állampolgárság természetéről.
A muszlim Averroës az iszlám világ felől nézve éppúgy képtelen volt megérteni a pogány Arisztotelészt, ahogy az argentin Jorge Luis Borges sem volt képes megérteni a keresztény világ felől nézve Averroëst. Mit nem lehet ezen érteni?
A fogós kérdés a derék 17. századi holland gabonakereskedőben, Willem van Blijenbergh-ben merült fel, és Spinoza, majd Schelling is megválaszolta, de csak komoly kompromisszumok árán sikerült nekik.
Takó Ferenc Max Weber Kína-tanulmányáról írt díjnyertes dolgozatában elegáns érveléssel mutatja be, hogy egy közel száz éve megfogalmazott tézis nem feltétlenül attól aktualitás, hogy a mai napig változatlan formában fogadjuk el, hanem attól, hogy épp az általa elindított tudományos kutatások helyezik érvényen kívül.
A Terror című minisorozat vegyes fogadtatásra talált a kritikusok között, pedig a lassú történetvezetés mögött alapvető filozófiai kérdésfeltevések húzódnak meg. Kihez maradjunk lojálisak a végletekig feszült helyzetekben: társadalmunkhoz, egyéni érdekeinkhez vagy a morális törvényhez?
Arisztotelész szerint az emberi értelem úgy viszonyul a legnyilvánvalóbb dolgokhoz, mint a denevér szemei a fényhez. De mit gondoltak erről a muszlim misztikusok, Aphrodisziaszi Alexandrosz és Aquinói Szent Tamás, és mit mond a modern biológia?
A film nem csak a producereket ejtette zavarba: a kritikusok vagy az Expedíció mély „metafizikai” üzenetét dicsérték, vagy az egészet egy gyönyörű kamunak titulálták. De mi az a filozófiai probléma, ami a film „metafizikai” „üzenetét” alkotja?
Az uralkodó nézetek szerint a pornó ugyanazért rossz, mint a halrudacska: mindkettő előállítása gazdasági kizsákmányolás eredménye, ezért fogyasztásuk etikátlan. A pornóval szemben ugyanakkor olyan morális ellenvetések is megfogalmazhatók, amelyek függetlenek a gazdasági kizsákmányolástól.
Sokan magától értetődőnek gondolják, hogy minden állat érez fájdalmat. De ha a homárt törvénnyel védjük a fájdalomtól, miért nem védjük a darazsat? És mi a helyzet a paradicsommal?