A magyar választók rendszerszintűnek és súlyosnak tartják az állami korrupciót

A magyar társadalom széles körei érzékelik az állami szintű korrupciót, és bár a legtöbb társadalmilag releváns kérdéshez hasonlóan itt is felfedezhetők a politikai táborok közötti törésvonalak – jelen esetben a kormánypárti szavazók a legtöbb korrupciót érintő kérdésben megengedőbbek az ellenzéki és a párt nélküli szavazóknál –, a legtöbb társadalmi csoportról elmondható, hogy rendszerszintűnek és súlyosnak érzi az állami szintű korrupció térnyerését. Ez derül ki abból az országos közvélemény-kutatásból, amelyet a 21 kutatóközpont végzett tavaly októberben a magyarországi korrupciós kapcsolatok érzékeléséről, és amelynek eredményei egy, magyar egyetemisták körében meghirdetett korrupciós esettanulmány-verseny résztvevői számára szolgálnak segédeszközként a versenyben való részvételhez. A kutatás eredményei összecsengenek a kutatóközpont korábbi, a magyar jogállamiságra vonatkozó felmérésével.

De vajon milyen konkrét eredményre jutott egy a kutatás részét képező, úgynevezett kérdőíves kísérlet? Kérdőíves kísérleteknek olyan módszereket neveznek az empirikus társadalomtudományokban, amelyekben a kutatók véletlenszerűen variálják a kérdőívek egyes elemeit – a pontos kérdésfeltevés módját, a válaszopciókat, a kérdések sorrendjét, a kérdések előtt elhelyezett képes vagy videóanyagokat –, és ebből a véletlenszerűségből kifolyólag a különböző kísérleti verziókra érkező válaszok közötti különbségeket egyértelműen a verziók közötti különbségekre lehet visszavezetni, és ezáltal ok-okozati kapcsolatról is lehet beszélni.

Jelen kérdőívben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyiben befolyásolja egy-egy adott ügy aktuálpolitikai keretezése a jól ismert korrupciós esetek, illetve a korrupcióval kapcsolatos hatalmi visszaélések megítélését. A kisérleti verziók közötti különbséget tehát az aktuálpolitikai keretezés jelentette. Konkrétabban: míg az egyik verzió általánosan írt le egy jól ismert esetet konkrét pártok, szereplők, sőt Magyarország megemlítése nélkül, a másik verzió név szerint és pártlogóval prezentálta az ismert ügy részleteit. A második verziók aktuálpolitikai tétjét emelte, hogy az ügyet illusztrálandó képet is csatoltak a kutatók a főszereplőkről. A központ kutatói két ilyen ügyet vizsgáltak: a Schadl–Völner-ügyet, illetve Polt Péter legfőbb ügyészként való ténykedését.

A kutatók a következő állításokat prezentálták a résztvevőknek: