Az MTA norvég listája a tudomány minőségének romlását próbálja megállítani, de vajon alkalmas-e erre?

Idén januártól a Magyar Tudományos Akadémia egy új mérőeszköz, pontosabban egy lajstrom használatát javasolja annak megítélésére, hogy az MTA doktora címre vagy netán akadémiai tagságra pályázó kutatók teljesítették-e a tudományos fokozatuk megszerzéséhez szükséges mennyiségű és minőségű publikációs kötelezettségüket.

Az akadémikusokból, MTA-doktorokból, illetve a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) és a Fiatal Kutatók Akadémiája tudósaiból erre a célra felállított bizottság tavaly október 16-án tette közzé idén januártól életbe lépő tételes javaslatait, amelyekkel egyhangúlag támogatta, hogy „a kétséges gyakorlatot folytató folyóiratokban megjelent cikkek azonosítására a Norvégiában használt nyilvántartás folyóirat-besorolását használják a jövőben. Pontosabban a listán »0« besorolású folyóiratokban megjelent cikkeket javasolja figyelmen kívül hagyni a különböző minősítésekben.” A javaslatok között az is szerepel, hogy „a megkérdőjelezhető publikációs gyakorlat miatt megjelölt folyóiratokban a megjelölést követően megjelent cikkek ne kapjanak »tudományos« besorolást, így jelenjenek meg az MTMT összefoglaló táblázatában, és ezek ne legyenek figyelembe véve sem az MTA doktora címnél, sem az akadémikusválasztásnál, sem az MTA pályázatainál, sem pedig a díjakra való jelöléseknél. Javasoljuk a hazai tudományos kutatásban és finanszírozásban érintett intézményeknek, hogy hasonlóképpen járjanak el.”

Arra Lente Gábor pécsi vegyészprofesszor idén január végén hívta fel a Qubit figyelmét, hogy az MTA bizottsága egy olyan listát választott zsinórmértéknek, amelyen maga az MTA is szerepel kiadóként, méghozzá a nem javasolt kiadók között, „0” besorolással. Ez az anomália egyébként az MTA által felállított bizottság figyelmét sem kerülte el, javaslataikban több ponton hangsúlyozták, hogy a norvég lista használatát csak a külföldi kiadású lapokra tartják indokoltnak, mint a javaslatban szerepel, „a magyar nyelvű és hazai kiadású publikációk és folyóiratok esetében a bizottság nem támogatta a norvég lista használatát, itt a jelenleg is az MTMT-ben elérhető besorolás használatát támogatják, amely az MTA tudományos osztályainak javaslatára épít.”

Csakhogy Lente szerint az MTA javaslatai nem kezelik azt a problémát, ami miatt a bizottsági vizsgálat egy évvel ezelőtt elindult. Mint a Qubitnek elmondta,

„az egész kérdés az open access miatt merült fel, mert megkérdőjelezhető gyakorlatot folytató folyóiratok csak ilyen működési modellel létezhetnek nagy tömegben. Ennek oka az, hogy ha a publikációs költségeket a szerző fizeti, akkor a kiadónak nem kell eladnia a terméket, vagyis a folyóiratot benne a cikkekkel, így nem anyagi érdeke a minőségbiztosítás. A szerzőknek sem az, mert az ő eredményességüket elsősorban a publikációk számával mérik. A dokumentum a végén azonban mégsem jut a nyílt hozzáférésű publikációk ügyében megnyugtató eredményre, például úgy, hogy nem kellene a tudományfinanszírozó szervezeteknek is erőltetniük ezt a publikációs formát. Természetesen a tudománynak is jó, ha a kutatási eredmények széles körben, nyilvánosan is elérhetők, de ha ennek az ára a megbízhatatlan folyóiratok áradata, akkor a teljes kép negatívba hajlik.”

Tudományos ragadozók