A kormányközeli Danube Institute előadásán kiderült: a mesterséges intelligencia az értékmentes, woke világ motorja

A Danube Institute-ot (DI) 2013-ban azzal a céllal hozták létre, hogy „folyamatosan változó világunkban képviselje és formálja a konzervatív és nemzeti értékeket és gondolkodást”, ennek megfelelően pedig (a teljesség igénye nélkül) általában olyan témákkal foglalkoznak, mint a mai amerikai konzervativizmus helyzete, a vallás szerepe a mai Európában vagy éppen a gender evolúciós pszichológiai megközelítése. Ebből a felsorolásból látszólag erősen kilógott a think tank kedd estére meghirdetett előadása, A mesterséges intelligencia a történelem fényében (teljes angol címén Divine Machines, Animal Machines, Evil Machines: AI in the Light of History), ami érdekes, de politikailag teljesen semleges témának tűnt. Mint később kiderült, ez az elvárás csak félig teljesült.

Konzervatív, nemzeti

A kevésbé semleges témákban a Danube Instutite általában a kormány álláspontjával egyező véleményen van, az Átlátszó tavalyi cikke szerint pedig az agytröszt az amerikai vendégkutatóin keresztül szeretné exportálni az orbánizmust az Egyesült Államokba. Ugyanebben a cikkben arra is felhívják a figyelmet, hogy maga a Danube Institute valójában a Batthyány Lajos Alapítvány (BLA) egy projektje, nem önállóan bejegyzett civil szervezet vagy gazdasági társaság. A BLA az elmúlt években több milliárd forintnyi állami támogatásban részesült, 2021-ben pedig kormányzati adományként megkapta a székhelyéül szolgáló Lónyay–Hatvany-villát is a Vár oldalában. Ebben a villában tartják a Danube Institute előadásait is, és az épület több fordulat után mostanra az lett, ami: a BLA honlapja szerint „villa a közfeladatok szolgálatában”.

„A korrupció emlékműve"

A villa már önmagában egy külön cikket érne – Kordos Szabolcs az Egy város titkaiban azt írja róla, hogy a története „tökéletes példamese arról, hogy egy háború miként teszi tönkre az értékeket, és zúz porrá mindent maga körül”.

Az épületet Lónyay Menyhért emeltette, de olyan fényűzőre sikeredett, hogy az még a párttársai szemét is szúrta (Kordos szavaival élve: „a villa már születésekor is a korrupció emlékműve volt”). Később tőle vette meg Hatvany Ferenc, a híres műgyűjtő, aki Cézanne, Delacroix, El Greco, Picasso és Renoir képeivel töltötte meg az épületet. A villát 1944-ben bombataláltat érte, Hatvany gyűjteményét szétlopták, a romokat pedig a háború után elbontották, és olyannyira megfeledkeztek róla, hogy még a telket is elfelejtették államosítani, így a Hatvany-család 1996-ban el is adhatta.

A mostani épületet hosszas műemlék- és örökségvédelmi huzavona után a BORD Építész Stúdió tervezte (a villa innovatív építészeti megoldásairól kiváló összefoglalót ad az Építészfórum cikke). Ezekből a megoldásokból a Csónak utca felől érkezve nem sok látszik: jobbról a várfal tömege, balról a villa hátsó fala határolja az utcát, innen nyílik a villában üzemelő étterem, illetve a Danube Institute rendezvényterének bejárata is.

Akármilyen impozáns is legyen a villa többi része, a rendezvényterem a szürke márványburkolatával még akkor sem hatott a korrupció emlékművének, ha a falakat aranyozott barokk keretbe foglalt olajfestmények díszítették – az egyetlen terület, ahol megcsapott az indokolatlan luxus szele, a piszoárokra szerelt vécétető volt. De ez mellékszál.

Eszmetörténet a villában

Az est két előadója David Martin Jones politológus, a Danube Institute kutatási igazgatója és David Lloyd Dusenbury filozófus-eszmetörténész, az intézet szenior vendégkutatója volt. Az estet mérsékelt, de jobbára tweedzakós érdeklődés kísérte, a nagyjából harminc székre és néhány kanapéra tízegynéhány érdeklődő gyűlt össze, hogy képet kapjanak a mesterséges intelligencia (AI) történetéről.

Dusenbury ezt a tervek szerint nagyjából 25 perces előadásában nagyjából végig is pörgette, igaz, csak nagy vonalakban, amit maga is bevallott – az automaták, gépek és androidok történetéről komplett könyveket lehetne írni, így csak egy rövid, leginkább kultúrtörténeti áttekintést kaptunk Homérosztól Faustig arról, hogy a gondolkodás mikor hogyan viszonyult a mesterséges intelligenciához. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kezdeti optimizmus szinte természetesen fordult át a félelembe: Homérosz olyan ügyes automatákról ír, amelyeket teremtőjük, Héphaisztosz intelligenciával ruházott fel, de ezek működését az isten pontosan ismerte, és így inkább a segítségére lehettek volna az embernek, mint hogy veszélyt jelentsenek rá.