Sokkal nagyobb eséllyel kerül állami gondozásba egy szegény gyerek, ha még cigány is, de erről beszélni sem lehet

Még 2018-ban történt, hogy egy londoni ügyvédi iroda azzal a kéréssel fordult gyermekvédelemben jártas szakemberekhez, hogy segítsenek megakadályozni védencük, egy akkoriban húszas évei elején járó, háromgyerekes magyarországi roma nő kiadatását. Érvelésük szerint a gyerekek mindenek felett álló érdeke sérülne azzal, ha az anya Magyarországon már a reptérről előzetesbe kerülne, a gyerekek pedig mehetnének a szakellátásba – vagy ahogy a köznyelv ismeri, állami gondozásba. Az ügy szempontjából az most lényegtelen is, hogy az anya bűne elenyésző volt (a bántalmazó férjjel szembeni védekezés alatt történt az anyának tulajdonított támadás), annál érdekesebb, hogy az anya londoni pro bono ügyvédei arra építették a védelmet, hogy a magyar szakellátás annyira rossz, hogy hazatoloncolásuk esetében a gyerekek érdekei sérülnének. Bár kiadatás megtagadására nagyon ritkán kerül sor, a kevés lehetséges indokok egyike lehet a gyerekek legfőbb érdekének szempontja.

A feladat tehát adott volt: bemutatni a hazai szakellátás rendszerét, illetve feltárni a konkrét család esetében, hogy mi várna a gyerekekre, ha hazajönnek, van-e olyan családtag, aki normális körülményeket biztosítva be tudná fogadni a gyerekeket. A történet végül happy enddel zárult: a brit családsegítő szolgálat azt igazolta vissza, hogy az anya és új párja biztonságos és szeretetteli életet tudnak nyújtani a már kint élő gyerekeknek, ráadásul a hazai jelentés annyira ijesztő képet nyújtott a magyarországi szakellátás helyzetéről, hogy az anya nélkül más családtagokhoz való elhelyezés nem is jöhetett szóba, így a bírói ítélet végül erre hivatkozva megtagadta az anya kiadatását, a család pedig azóta is boldogan él Angliában.

Ugyanígy 2018-ban történt az is – háborgott is rajta Kovács Zoltán akkori kormányszóvivő, sőt kampányfogásként értékelte –, hogy a BBC egyik népszerű, Stacey Dooley nyomoz című műsora Otthonuktól elszakított cigány gyerekek címmel mutatta be a magyar szakellátás helyzetét, és azon belül is azt, hogy a gyermekvédelemben mennyire felülreprezentáltak a roma gyerekek.

És bár az utóbbi hetek kegyelmi botránya előtérbe helyezte a hazai gyermekvédelem diszfunkcióját – a Qubit is írt a gyermekvédelmi törvény körül kialakult vitáról –, arról kevesebb szó esik, hogy kik is ezek a gyerekek, és hogy miként végzik a szakellátásban egy hosszú, fájdalmas folyamat „végállomásaként”.

A gyerekeket leginkább a szegénység miatt emelik ki családjukból

2017-ben jött ki az az ombudsmani jelentés, amely megállapította, hogy a gyerekek 30 százaléka anyagi okokból kerül be a szakellátásba, ami törvénytelen, hiszen szegénység miatt nem lehet kiemelni gyereket a családjából. Kegye Adél ügyvéd, a Rosa Parks Alapítvány elnöke szerint még ennél is jóval magasabb lenne az arány, „ha azt vizsgálnák, hogy százból hány olyan család van, ahol a szegénység vezetett azokhoz a veszélyeztető tényezőkhöz, amik miatt már valóban jogszerű a kiemelés. Ez a 30 százalék azok az esteket takarja, ahol nincs olyan deviancia vagy más, különös veszélyeztető körülmény a családban, ami egyébként is kiemelésre adhatna okot.” Az ügyvéd külön hangsúlyozta, hogy „ezen felül arányaiban kevés azoknak az eseteknek a száma, ahol egyértelműen bántalmazás vagy családon belüli szexuális abúzus miatt kell a gyereket kiemelni a családból”.

Az államot nem érdekli, hogy a hatóságok betartják-e a gyermekvédelmi törvényt

Kegye 2017-ben, az Európai Roma Jogok Központjának (ERRC) képviseletében be is perelte a szociális ágazatért akkoriban felelő Emberi Erőforrás Minisztériumát (Emmi). „Két dolog megállapítását kértük. Az egyik az volt, hogy Nógrád megyében (a konkrét per erre a megyére fókuszált, de a megállapítások országosan is érvényesek – a szerk.) az anyagi helyzettel közvetlenül összefüggő okból emelnek ki gyerekeket a családjaikból – ezt mi közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek értékeltük, ami azt jelenti, hogy a kiemelésnek egyértelműen a szegénység az oka. A másik kereseti kérelmünk pedig az volt, hogy az anyagi okokból kiemelt gyerekek csoportján belül felülreprezentáltak a roma gyerekek, akiket így viszont közvetett hátrányos megkülönböztetés ér. A közvetett hátrányos megkülönböztetés itt azt jelenti, hogy nem egyértelmű, hogy a gyerekeket a roma származásuk miatt emelik-e ki, viszont a szegénységük miatt kiemelt gyerekek csoportján belül jóval nagyobb arányban éri hátrány egy védett tulajdonságú csoportot, ez esetben a romákat, mint ami a népességen/megyén belüli arányaik miatt ezt indokolttá tenné.”