A felnőttek negyede nagyon magányosnak érzi magát, ami már az egészségükre is komoly veszélyt jelent

· 04.11. · tudomány

Világszerte a felnőttek több mint fele magányosnak érzi magát – derül ki a Meta-Gallup 2023 októberi felméréséből, amely közel 140 országban és területen vizsgálta a társadalmi kapcsolatok állapotát. A kutatás ezzel ráirányította a figyelmet arra, hogy mennyire tömeges jelenség a magányosság, amit tavaly az amerikai tisztifőorvos, Vivek Murthy „járványos szintűnek” nevezett az országban.

photo_camera Grafika: Qubit

Murthy szerint az egyedüllét jelentőségét sokáig alábecsülték, pedig az is egy közegészségügyi válság, ami nemcsak az egyén egészségének árt, hanem a társadalom állapotának is. A tisztifőorvos ajánlásában ezért áttekintette, hogy miért fontosak a társas kapcsolatok és azok minősége, miként függenek össze az egyén egészségi állapotával, és hat megoldási javaslattal is előállt megerősítésükre.

Az elmúlt években a szakemberek azt is elkezdték feltárni, amint a Nature azt április elején összefoglalta, hogy milyen egészségügyi kockázatokkal jár a magányosság és azok milyen biológiai mechanizmusokra vezethetők vissza. Bár a kép még közel sem állt össze teljesen, Nathan Spreng kognitív idegtudományi kutató a folyóiratnak elmondta, hogy a kutatási terület ugrásszerűen növekszik.

Mit jelent a magányosság és kiket érint?

Mielőtt a kutatók megérthetnék a magány egészségre gyakorolt hatásait, definiálni kell, hogy pontosan mit értenek alatta. Andrew Sommerlad, a University College London pszichiátere a Nature-nek azt mondta, hogy a magányosság nem egyenlő a társas elszigeteltséggel – bár „ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó”. Ehelyett a fogalom egy szubjektív érzetet takar, ami az egyén társas kapcsolataival szembeni elégedetlenségét fejezi ki.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a magányosságot olyan fájdalomként definiálja, amit akkor érzünk, amikor társas kapcsolataink nem elégítik ki az igényeinket. Ehhez képest a szociális izolációt egy olyan állapotként írja le, amikor kevés társas kapcsolatunk van – ami hozzájárulhat a magányosság érzésének kialakulásához. De miként alakul ezeknek az életkori megoszlása? A szervezet szerint mindkét jelenség tömeges az idősek körében, akiknek egyes országokban akár egyharmaduk is magányos lehet.

photo_camera Grafika: Qubit

A szakemberek sokáig úgy vélték, hogy a magányosság leginkább az idős generációt érinti, de a Meta-Gallup felmérése erre látszólag rácáfol – a 65 év felettiek mindössze 17 százaléka mondta magát általánosságban nagyon vagy viszonylag magányosnak, míg a 19–29 évesek 27 százaléka. Utóbbi korosztály az, ahol 57 százalékkal a legnagyobb a magukat (enyhén vagy nagyon) magányosnak tekintők száma, ami a 65 év felettiek körében jelentősen alacsonyabb, 42 százalék.

Louise Hawkley, a Chicagói Egyetem öregedéskutatója a Nature Reviews Disease Primers folyóiratban két éve megjelent véleménycikkében azt állítja, a magányosság előfordulásának gyakorisága egy kutatás szerint nem nőtt jelentősen az 57–65 évesek körében 2005 és 2015 között, egy másik vizsgálat pedig egyenesen azt találta, hogy csökkent az amerikai egyetemisták körében 1978-tól 2009-ig.

Hawkley szerint a várakozásokkal ellentétben a covidjárványnak viszonylag kis hatása volt arra, hogy mennyire elterjedt a „gyakori magányosságérzet”, miközben ha objektív szemszögből nézzük, jóval elterjedtebb volt ekkor az egymástól való elszigeteltség. A szakember állítását egy 2020-as kutatással támasztja alá, amely a járvány korai szakaszában vizsgálta amerikai felnőttek magányosságát, és nem talált növekedést annak gyakoriságában 2020 februárja és áprilisa között. Egy 2022-es metaanalízis ezzel szemben kis mértékű növekedést talált a covidjárvány miatt elrendelt lezárások és korlátozások hatására, ugyanakkor vezető szerzője szerint a „magányosságjárványról” szóló figyelmeztetések túlzónak bizonyulhattak.

Egyes szakemberek szerint a magányosság önmagát erősítheti, és idővel súlyosbodhat. „Majdnem olyan, mint egy önbeteljesítő jóslat” – mondta a Nature-nek Laetitia Mwilambwe-Tshilobo, a Princeton Egyetem kutatója. A neurobiológus hozzátette: „Ha úgy gondolod, hogy magányos vagy, negatívabban éled meg és értelmezed a társas viszonyaidat. Ez pedig azt okozhatja, hogy egyre jobban eltávolodsz [azoktól].”

Számtalan egészségre káros hatása lehet

A cikk innentől csak a Qubit+ előfizetőinek elérhető. Csatlakozz, és olvass tovább!

Ha már van előfizetésed, lépj be vele. Ha még nincs, válassz csomagjaink közül!