Hogyan lett a leglilább lila, a bíbor nem csak a kiválasztottaké?

2018-ban a Pantone az ultraibolyát, a leglilább lilát választotta az év színének – idézi föl az ArtnetNews. A cég indoklása szerint a lila az egyéniség szinonimája, és bizonyítékként a popkultúra ikonjait sorakoztatta fel, Prince és Jimi Hendrix zenéjét idézte a Purple Rain-től a Purple Haze-ig, nem beszélve a Deep Purple-ről.

A lila, vagy bíbor nem az a szín, amely a természetben nagy gyakorisággal fordulna elő, és már az ókori világban a különlegesség és kiválasztottság fogalmai kapcsolódtak hozzá. Az i. e. 15. századtól kezdve a Földközi-tenger keleti részén fekvő Szidon és Tírusz városainak lakói azonban kidolgozták, hogyan lehet bíbor színezéket előállítani, igaz, az eljárás munka- és erőforrásigényes, ennek következtében rendkívül drága volt.

A lila színezéket egy tengeri csiga (a Bolinus brandaris, a tüskés bíborcsiga) mirigyének összepréselésével állították elő, amely egyetlen cseppnyi – meglepő módon fokhagymaszagú – folyadékot termelt, egyfajta evolúciós védekező mechanizmus eredményeként. Napfény hatására pedig a nyálka színe zöldről kékre, végül sötétlilára változik. Tyriai lilának nevezték el Tírusz városa után.

Egyetlen uncia lila festék előállításához 250 ezer tengeri csigára volt szükség, így a bíbort, megfizethetetlen ára miatt csak a királyi családok és az elit engedhette meg magának. A bíbor begyűjtését és kereskedelmét először a görögök, majd a rómaiak, végül pedig a bizánciak ellenőrizték, a rómaiak még a szín felfedezését is mitologizálták Herkules kutyájának története révén, amely tengeri csigába harapott és megfestette a nyelvét.

A bizánciak emelték új szintre a lila szín használatát: a császári körön kívülieknek tilalmas volt, a törvényeket bíbor tintával írták alá, a királyi gyermekeket pedig úgy jellemezték, hogy bíborban születtek. A lila karrierje azonban megtört, amikor Konstantinápoly 1453-ban elesett az oszmán törökök kezére jutott.

Ötszáz év kellett ahhoz, hogy a lila szín diadalmasan visszatérhessen és hódítson. William Henry Perkin kémikus, miközben kinint próbált előállítani, véletlenül lila színezéket készített, a szintetikus – és végre nem tengeri csigák millióinak leölésétől függő – lila színt ennek eredményeként kezdhették el tömegek is hordani.