Az elfeledett sci-fi, amiben Kína menti meg az Európa által sanyargatott Magyarországot

1999-et írunk (Krisztus születése után), amikor a világban uralkodó politikai feszültségek miatt kitör az első világháború, a casus bellit pedig éppen Magyarország problémája okozza: az, hogy Kínának túl európai, Európának viszont túl kínai, ezért minden frissen formálódó nemzetközi szövetségből kimarad.

Ekkor történik meg az, hogy Kína szakít az eddig bevett időszámítással, és arra szólítja fel a sárga fajú országokat, hogy csatlakozzanak az új korszakoláshoz, hogy ezzel is megkönnyítsék a nemzetközi együttműködést. Az egyezségből az európai országok kimaradnak, sőt kínai fenyegetést látnak benne, ezért külön szövetséget kötnek egy Hollandiában megrendezett konferencián, ahová az összes európai ország hivatalos – Magyarországot kivéve, pedig az országot nem is hívták meg a sárga fajúak szövetségébe. Nem mintha erre ne lett volna meg minden okuk: történelmileg eddigre az ország már nem számít tisztán ázsiainak, de a király, Wesselényi éppenséggel hun származású, ahogy az ország lakosságának nagy része is.

A képviselőtestület hun tagjai megszavazzák, hogy Magyarország kérelmezze a felvételét az ázsiai szövetségbe, amit Kínában végül meg is szavaznak. Miközben az országban polgárháború tör ki, az európai hatalmak egyre fenyegetőbben lépnek fel a magyarokkal szemben, akik viszont bíznak a kínaiak védelmében: az egyezség értelmében az unió minden megtámadott országát megilleti a császár oltalma.

Kínában ekkor már egymilliárdan élnek, és akkor még nem beszéltünk azokról a kolóniákról, amelyek Észak- és Dél-Amerikában jöttek létre. Az ország rendelkezik a világ legerősebb hadseregével, és annak ellenére, hogy Magyarország ötvenezer líre (azaz kínai mérföldre) fekszik az őshazától, a kínai flotta elindul, hogy megvédje a hunokat az európai fenyegetéssel szemben.

Új korszak

Ez a Biheguan Zhuren álnéven alkotó szerző 1908-ban megjelent regényének, az Új korszaknak az alaphelyzete. A könyvet javarészt már Kínában is elfelejtették: bár a harmincas évekig nyolc kiadást is megélt, mára azt sem lehet róla tudni, hogy valójában ki írta, idegen nyelvre pedig az eddigi ismertek szerint sosem fordították le, egészen a frissen megjelent magyar kiadásig. De mint az a kötet csütörtöki bemutatóján kiderült, tartogat még meglepetéseket a magyar témájú kínai sci-fi története: ahogy Apatóczky Ákos Bertalan, a Károli Gáspár Református Egyetem Kínai Tanszékének vezetője megjegyezte, épp a bemutatót megelőző beszélgetésen derült ki, hogy vietnámi fordítása éppenséggel van a regénynek. Ahogy az is világossá vált, hogy a némileg naivnak ható kalandos történet körül sokkal több a titok és az érdekesség, mint azt bárki hinné – kivéve persze a fordítót, Tokaji Zsolt sinológust, aki nekiállt kibogozni a szálakat.

A történetet akár annyival is el lehetne intézni, hogy tessék, Kínában már Verne Gyulát is hamisítják, de ez még csak a kezdet: vajon kinek és miért jutott eszébe éppen Magyarországot helyezni a történet középpontjába akkor, amikor még maga a sci-fi műfaja is újdonságnak számított Kínában? Egyáltalán: ki írta a könyvet, és miért? Tokaji Zsolt sinológus, a kötet fordítója ennek is utánajárt, és mint kiderült, az Új korszak (alcíme: A világ, amit Kína diktál) nemcsak egy szórakoztató Verne-utánzat, hanem érdekes kortörténeti dokumentum is, Tokaji kutatásai pedig valódi tudományos szenzációkkal kecsegtetnek. A kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány rövidített változata online is olvasható, míg a hosszabb verziója a könyvben kapott helyet, de a fordító a kötet bemutatóján el is mesélte, hogy mit érdemes tudni az antik kínai sci-firől – például, hogy mi köze ennek az egésznek Kossuth Lajoshoz.