Minden bizonyíték arra utal, hogy Wass Albert meghamisította saját zsoldkönyvét, és nem létező kitüntetéseket adományozott magának

Wass Albert Magyarország népszerű írói közé tartozik, sőt bizonyos szempontból és bizonyos körökben Petőfi Sándor és Arany János után ő az egyik legnépszerűbb szerző. Nevét több mint száz településen őrzi valamilyen közterület, emellett több könyvtárat is elneveztek róla. Köztéri szobrainak száma meghaladja a 53-at, miközben Márai Sándornak két szoborral kell beérnie. Kultusza tehát meghatározó Magyarországon, annak dacára, hogy az életmű az irodalomtörténet professzionális művelői között finoman szólva sem arat osztatlan sikert.

Ez az írás nem kívánja a teljes Wass Albert életművet értékelni – ezt bőségesen megtették mások, illetve egy május 11-i YouTube-adásban magam is adalékokat szolgáltatok ehhez. Munkám egyetlen dologra vállalkozik: az író második világháborús katonai szolgálatával kapcsolatos legendák eloszlatására. Wass Albert ugyanis az erre vonatkozó adatokat tudatosan meghamisította, és ezen hamisítások egy részét még a vele kritikus szerzők is tényként kezelik. Tekintettel arra, hogy Wass része a nemzeti alaptantervnek, sőt különböző politikusoknak is hivatkozási alap, nem árt ha a magyar társadalom szembesül a tényekkel.

Wass Albert, az antifasiszta partizánvadász

Wass állítása szerint 1942-től a magyar királyi honvéd lovasságnál szolgált – valójában 1942 májusában a híradó fegyvernemhez kapott beosztást. Mindez azzal is összefüggött, hogy korábban ugyanennél a fegyvernemnél teljesített katonai szolgálatot a román hadseregben is.

Wasst állítása szerint már 1943-ban üldözte a Gestapo, és ezért kellett a „9. magyar királyi lovasezreddel” kivonulnia a frontra, ahonnan csak 1943 decemberében tért haza – valójában a Gestapóval ebben az időben nem is találkozhatott, és az általa megnevezett katonai egység nem is létezett. Az azonban igaz, hogy a VIII. hadesthez beosztott híradó zászlósként 1943. július 10. után a Szovjetunió középső részén, a Pripjaty-mocsarak mellett bevetett magyar megszálló alakulatokhoz vezényelték.

Wass saját bevallása szerint már 1943 nyarán partizánellenes vállalkozásokban vett részt; ezzel kapcsolatos élményeit a kolozsvári Ellenzék című lapban írta meg. 1943. augusztus 14-én megjelent, „Vállalkozáson” című írásában arról tudósított, hogy miként semmisített meg szakaszával egy partizánok uralta erdőbe beásott ellenséges géppuskafészket nyeles kézigránáttal, augusztus 28-án pedig „Magyarok oroszföldön” címmel egy egyhangú őszi esőben éjjel végrehajtott partizánellenes rajtaütést írt le. Hasonló hőstetteiről egy magánlevelében is beszámolt. 1943. október 5-én Kenese Erzsébetnek egy tábori levelezőlapon azt írta: „Megszorítottuk a partizánokat, igaz, hogy néha ők is minket. Becsaltak a mocsarakba és ezt az egyet nem kedvelem: az erdei mocsarat. Vagy legyen erdő, vagy legyen mocsár. De ha a kettő együtt van, már nem érzem otthon magamat benne.” A dátumok elgondolkodtatók, hiszen az újságcikkek átfutása ekkoriban legalább egy-két hét lehetett, a tábori posta sem volt egy hétnél gyorsabb, és amennyiben ezek a történetek igazak lennének, az annyit jelent, hogy Wassnak kiérkezése után szinte azonnal partizánellenes vállalkozásokat kellett volna vezetnie – miközben ilyesmire sem beosztása, sem fegyverneme nem predesztinálta.

Katonai kalandjait Oláh György, az ismert szélsőjobboldali újságíró a „Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a frontról” című, 1944. február 11-én megjelent újságcikkében is megörökítette. Ezek szerint egy többségében német csapatot egy ingoványos, mocsaras területen át kimentett a szovjetek átkaroló gyűrűjéből, annak ellenére, hogy saját parancsnoka a helyzetet már reménytelennek látta, és a megadás mellett döntött. Wass azonban egy kötelet kötve a derekára, két őzet követve fedezte fel a járható ösvényt, mintegy százharminc katonát mentve meg ezzel a halálból vagy a biztos hadifogságba eséstől. Oláh szerint a németek ezért a Vaskereszt I. osztályával tüntették ki. Ezt megelőzően megmentette a németek egyik belvízi uszályhajóját egy partizánmerénylettől, ezen felül egy teljes partizánegységet is felszámolt.