1960 júniusában a magyar hírszerzés jelentős akció keretében, Kádár János tudtával rabolta haza Ausztriából Molnár Istvánt, aki megúszta nyolcéves börtönbüntetéssel, és még a rendszerváltást is megélte. Pótolhatatlan veszteség, hogy a szövevényes kémsztori egyetlen filmest vagy történészt sem ihletett meg, amíg életben voltak az események tanúi.
Az élesedő proletárdiktatúrában 1950 után egyre inkább csak olyanok vállalkoztak kémkedési feladatokra, akik a társadalom alsóbb rétegeibe tartoztak, nem voltak képesek felmérni a kockázatot, vagy csak úgy érezték, hogy nincsen vesztenivalójuk. Ők adták a halálra ítélt és kivégzett kémek túlnyomó többségét – közéjük tartozott Hornyák János is.
Horthy Miklós leveleiben és visszaemlékezéseiben mindent megtett annak érdekében, hogy saját magát a becsület tiszta kezű lovagjaként mutassa be, aki életében soha sem hazudott. Amikor azonban saját vélt érdekeiről volt szó, korántsem ragaszkodott ennyire szorosan az általa hirdetett erkölcsi alapelvekhez.
A darwinizmust és a finnugor eredetet tagadó Bakay Kornél csak egy azok közül, akik szorgos robotosai azoknak a párhuzamos valóságoknak, amelyeket tudományos mezbe öltöztetve próbál értékesíteni a kormányzati propagandahálózat. Nincsen nagy gond addig, amíg ezek a párhuzamos valóságok a ponyvairodalom és a bulvár szintjén maradnak. Az az ország azonban, amely tudományos életét szélhámosok és sarlatánok munkáira építi, hosszú távon garantált nemzeti tragédiát készít elő.
Trianon ma nem neurózis, még akkor sem, ha a Nagy-Magyarország-matricák, a „mindent vissza” kesergések egyértelműen neurotikus válaszoknak tekinthetők. Trianon ma a nyílt és főleg rejtett beolvasztási kényszert alkalmazó nemzetállami politika miatt létező kérdés. Erre kell félreérthetetlen módon választ adni.
Ahogy védnöke, Zsukov marsall, úgy a pesti oldalt ostromló Afonyin tábornok is nehezen uralkodott indulatain. Csak míg Zsukov végül eltette a fegyvert, Afonyin agyonlőtte őrnagyát – ami egy apró foltot sem ejtett a karrierjén. Egyre több kerül elő a második világháború korábban titokként kezelt dokumentumai közül Ororszországban.
Kevesen ismerik a nevét, pedig a német megszállás alatt az akadémiai doktori címmel rendelkező Geschke irányította az összes magyarországi letartóztatási akciót, és szerepet játszott ifj. Horthy Miklós elrablásában is.