Már csak négyet kell aludni, és kezdődik az AKÁCIÓ

Meglepő módon különösebb viták nélkül ment át az idei tanév egyik nagy újdonsága, a nyári szünet egy héttel való megrövidítése, pedig a nyári szünet emberemlékezet óta körülbelül június 15-től szeptember 1-ig tartott. Persze voltak a tanév rendjében kisebb-nagyobb változások korábban is, az őszi szünetet például csak 2000-től vezették be, de ahhoz képest, hogy csak az elmúlt 25 évben többször is neki próbáltak futni a nyári szünet lerövidítésének, mindannyiszor nagyobb lett a visszhangja, mint az idei tanév elején, amikor tényleg bevezették a változásokat.

Az oktatási kutatások alapján nem egyértelmű, hogy a gyerekek eredményességét mennyire befolyásolja a nyári szünet hossza, de az tény, hogy a szülőknek megnehezedett a dolguk a nyári szünet megszervezésével. És míg a jómódban született gyerekek akár egész nyáron nyaralhatnak, és szeptemberben lebarnulva, kipihenve, feltöltődve térhetnek vissza az iskolába, a szegény és hátrányos helyzetű gyerekekkel korántsem történik ennyi izgalom, sőt egyes kutatások szerint a nyári felejtések miatt ők sokkal nagyobb lemaradásban kezdik meg a tanévet, mint szerencsésebb társaik. Ezek a szempontok persze nem kerültek elő tavaly nyáron, amikor kiderült, hogy miképpen is fog kinézni a most záruló tanév rendje – igaz, a változásnak az is része, hogy cserébe az őszi, a téli és a tavaszi szünet hosszabb lett. Az egyedüli aggodalmaskodó hangok a pedagógus szakszervezetek képviselőitől jöttek, akik nem tartják alkalmasnak a hazai iskolák tantermeit arra, hogy a nyári forróságban tanítani lehessen bennük, de ennek komolyabb visszhangja ez alkalommal nem lett.

A nyári szünet már a 19. században is arról szólt, hogy pihenjen a gyerek

Az iskolai szünetek történetéről a legtöbbet az Egyesült Államokban írtak – olvasható Stephanie Chambers, Susie Smillie és Nicholas Watson a gyerekek iskolai szünetekhez való jogáról szóló 2023-ban megjelent tanulmányában –, és ennek nyomán terjedt el az az elképzelés, ami később aztán árnyalódott, hogy annak idején a tanév rendje az agrárnaptárakhoz kapcsolódott, mivel a gyerekeknek a farmokon folyó munkálatokban segíteniük kellett a szüleiknek. Ez részben igaz is volt a vidéki Amerikára, ahol akár több hónapos szüneteket is kiadtak a gyerekeknek, de a városokban ebben az időben még 11 vagy 12 hónapig voltak nyitva az iskolák. A modern iskolai tanév rendje ugyanakkor sokkal inkább a 19. századi amerikai iskolareform-mozgalmakból eredt, amik a városi és vidéki területek közötti egységesítésre törekedtek. Ez az egységesítés összefüggött a tankötelezettség szabályozásával, valamint azzal az általános vélekedéssel, hogy az iskola az amerikai gyerekek életének alapvető meghatározója. Több 19. és 20. század eleji amerikai pedagógus is úgy vélte, hogy a forróságban túl sokat tanulni árt az egészségnek, különösen a fiatalabb gyerekek esetében, akiknek az agya még fejlődésben van.