„Országos tragédia, ha azért születnek meg a gyerekek, mert pénzt kaptak értük a szülők”

„A CSOK egy olyan szemfedő, ahol a sok pénzzel egy kicsit arrafelé terelik a párokat, hogy csukják be a szemüket. Hogy ne rendszerben gondolkodjanak, ne arra gondoljanak, hogy fog itt élni a gyerek, hogyan fogják megoldani a problémákat, hanem gondoljanak az itt és mostra, köteleződjenek el, és onnantól kezdve nincs visszaút. Ez a családtámogatási rendszer nagy problémája, és ebben az elmúlt években semmi nem változott.”

Ezzel a gondolattal foglalta össze véleményét a Szülői Hang közösség képviseletében Miklós György a CEU Bibó István Szabadegyetem csütörtöki, Mire számíthat a CSOK-generáció? című vitáján arra a kérdésre, hogy miként ítélhetők meg az olyan családtámogatási eszközök, mint amilyen a 2015 óta létező Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) vagy a babaváró hitel. Miklós szerint országos tragédia, ha azért születnek meg a gyerekek, mert pénzt kaptak értük a szülők. A beszélgetésen rajta kívül Koronczai Beatrix pszichológus, Kramarics Szandra szociológus és Pető Andrea történész vett részt; a vitát Balassa Tamás, a Népszava újságírója moderálta.

Több ezer család felett gyűlnek a súlyos büntetőkamatok viharfelhői

Vészesen közeleg az első babaváró-szerződések határideje, az Orbán-kormány által 2019. július 1-én hatályba léptetett családtámogatási eszköz ugyanis öt évet szabott meg arra, hogy a maximum 10 millió forintnyi hitel felvételétől számítva az igénylő házaspárnak legalább egy gyermeke megszülessen ahhoz, hogy a kölcsön kamatmentessé váljon. A második gyerek születése után a tőketartozás 30 százalékát engedik el, míg a harmadik gyerek után ingyenpénzzé válik ez a tízmillió forint. Ideális esetben.

A Magyar Nemzeti Bank májusban közzétett Pénzügyi Stabilitási Jelentése szerint azonban a kérvényezők akár 20-30 százaléka is messze állhat az ideálistól: a teljes babaváróhitel-mennyiség, vagyis a 450 milliárd forintot is meghaladó összeggel kötött szerződések közel 20 százalékát kötötték 2019 júliusa és decembere között, és ezeknek a házaspároknak a jelentésben vizsgált időszak végéig, vagyis 2023 júniusáig nem született gyermeke. Ez közel 12 ezer szerződést jelent együttesen, 115 milliárd forintos szerződéskori hitelösszeggel.

Azt azonban senki nem tudja, mi történik a bedőlő babaváró hitelekkel vagy támogatott CSOK-hitelekkel, amelyekre nem teljesítés esetén súlyos feltételeket szabtak, miszerint vissza kell fizetniük a folyósított támogatást, késedelmi kamatokkal együtt. Szintén nem tudni, mi alapján és hogyan bírálják el a méltányossági kérelmeket – és ezen még az sem segít, hogy a szabályokat a kormány nemrég törvénybe iktatta.

A bedőlő hitelek mellett kérdés, mennyiben tekinthetők sikeresnek ezek a programok, ha a gyerekvállalási hajlandóság növelése volna a cél, ugyanis idén májusban mérték a valaha volt negyedik legalacsonyabb havi születésszámot Magyarországon, és a teljes termékenységi arányszám – ami azt mutatja meg, hogy egy nő átlagosan hány gyereket szül élete folyamán – az egy évvel korábbi 1,48-ról 1,36-ra esett vissza.

Kiszolgáltatottság, függőség, stressz

A beszélgetésen Kramarics, az ELTE Szociológia Doktori Iskolájának Társadalom- és szociálpolitika Programjában kutató doktorandusza (akinek kutatásairól a Qubit is írt korábban) elmondta, 63 interjút készített olyanokkal, akik felvették a babaváró hitelt vagy a CSOK-ot, vagy akik az életkoruk vagy más kritériumok miatt nem tudták igénybe venni a támogatást, illetve olyanokkal is, akiknek például válás miatt büntetőkamatot kell fizetniük. Azt mondta, az interjúkon gyakran elhangzott, hogy azért szeretnék felvenni a támogatást, mert valóban szeretnének gyereket, de a szomszédjuk vagy mások a környezetükben csak a pénz miatt kötöttek szerződést. A szociológus szerint ez arra világít rá, hogy ezek az eszközök nem a szegények és a gazdagok között, hanem a hasonló hátterűek között kezdtek el törésvonalat húzni és feszültséget generálni.