Sok fiatal férfi azért radikalizálódik, mert úgy érzi, hogy nem kell senkinek

A politikatudomány két ismert alakja, Ronald Inglehart és Pippa Norris körülbelül 25 évvel ezelőtt írta meg először, hogy az a közkeletű elképzelés, miszerint a fejlett nyugati demokráciákban a háború utáni korszakban a nők konzervatívabbak voltak a férfiaknál, többé már nem felel meg a valóságnak. A két kutató több mint 60 ország adatait nézte meg, és azt találta, hogy az 1980-as évek elejétől az 1990-es évek közepéig a nők egyre inkább balra mozdultak el. Sőt, Ingleharték azt jósolták, hogy a nemek közötti politikai megosztottság tovább fokozódik, és a nők még inkább balra mozdulnak a jövőben.

Az utóbbi években ugyanakkor nemcsak a nők balratolódása, hanem a fiatal férfiak jobboldali radikalizálódása is az érdeklődés középpontjába került. Az Ipsos 2024-ben a nemzetközi nőnap alkalmából készített felmérést 31 országban, és ebből kiderült, hogy a késő 90-es, 2000-es években születettek 26 százaléka gondolja úgy, hogy az a férfi, aki otthon marad gondoskodni a gyerekeiről, kevésbé férfi – ez az arány jóval magasabb, mint az 50-es (11%) vagy az 70-es években született generáció (20%) esetében

De a generációkon belül is vannak véleménykülönbségek: azt, hogy a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelem diszkriminálja a férfiakat, a Z generációs férfiak 60 százaléka, míg a nőknek csak 40 százaléka gondolja így.

Bár a Qubit által megkérdezett szakértők szerint Magyarországon még nem készült kutatás arról, hogy vajon a fiatal magyar férfiak jobban radikalizálódnak-e, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, az Ipsos nőnapi kutatásából az látszik, hogy a magyarok a világátlaghoz képest kevésbé értenek egyet azzal, hogy „a feminizmus több kárt okoz, mint jót” (20%), vagy hogy „a férfiak vesztettek gazdasági, politikai vagy társadalmi hatalmukból a feminizmus miatt” (14%). Igaz, a férfiak a nőkhöz képest nálunk is nagyobb arányban értenek egyet azzal, hogy a feminizmusnak vannak negatív hatásai, de ez a tendencia globálisan is megfigyelhető.

A magyarok közel fele (42%) úgy gondolja, hogy napjainkban veszélyben van a hagyományos maszkulinitás, ami jóval magasabb, mint a világátlag (29%), és míg a világon a nők sokkal kevésbé fogadják el ezt az állítást, mint a férfiak (25 és 33 százalék), addig Magyarországon a nők és a férfiak is hasonló arányban gondolják (40 és 43 százalék), hogy veszély fenyegeti a hagyományos férfiasság eszményét.

Ugyanakkor míg a világon minden második ember (55%), köztük Magyarországon is (57%) hasonlóan utasítja el, hogy a nők ellen elkövetett erőszakot az áldozatok provokálnák ki, az állítással egyetértők aránya nálunk jelentősen alacsonyabb a világátlagnál: csupán minden tizedik magyar gondolja azt, hogy a nők ellen elkövetett erőszakról az áldozatok tehetnének.

Bár a világ nagy részén a női egyenjogúság sok szempontból megvalósult, a szexizmus nem szűnt meg létezni

Friss kutatási eredmények azt a népszerű vélekedést is megkérdőjelezik, hogy a fiatalok progresszívebbek lennének társadalmi kérdésekben; sokkal inkább úgy tűnik, hogy az apákhoz és nagyapákhoz képest a fiatal férfiak egyre kevésbé liberálisok, és egy egyre kevésbé egyenlőségelvűek. „Túl korai lenne a fiatal férfiakról biztosat mondani, mert nincs még elegendő nagymintás adat ahhoz, hogy a szélsőjobboldali irányultságukról pontos képet kapjunk, de csak azért, mert nincs elegendő randomizált és kontrollált adat, ez nem jelenti azt, hogy a témáról nincs mit mondani.” Ez az Atlantic június 25-i podcastjában hangzott el, amit Jerusalem Demsas, az Atlantic újságírója készített Alice Evansszel, a Stanford Egyetem társadalomkutatójával, aki a világot járva azt vizsgálja, hogy az egyes társadalmakban miért nagyobb a nemek közötti egyenlőség, mint más helyeken. Evans példának Lengyelországot és Dél-Koreát hozta fel: az előbbiben az abortusz teljes betiltását követelő szélsőjobbos Szabadság és Függetlenség Konföderáció párt az, amely különösen népszerű a fiatal férfiak körében, míg Dél-Koreában a #MeToo mozgalom váltott ki heves ellenreakciókat a fiatal férfiakból.