A Menendez fivérek története: mikor jogos az önvédelem?

Hogyan jut el két jómódú, fiatal fiú oda, hogy megölje saját szüleit? Ezt a folyamatot mutatja be a Netflix idén szeptemberben indított minisorozata, a Szörnyetegek: a Lyle és Erik Menendez-sztori és a történetet feldolgozó dokumentumfilm, A Menendez fivérek. A megtörtént eseményeken alapuló történet szerint a két fiú, a 21 éves Lyle és a 19 éves Erik Beverly Hills-i otthonukban megölték szüleiket, José és Mary Louise Menendezt. A tárgyalás során a védelem azzal érvelt, hogy a fiúk az évek során szexuális, érzelmi és fizikai abúzusnak voltak kitéve, míg a vád szerint a gyűlölet és a több millió dollár értékű ingatlan megszerzése motiválta őket. A Menendez fivéreket a második tárgyalás során, 1996-ban életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek.

Az ügy egyik legfontosabb jogi és morális kérdése, ami a tárgyalás során egyre összetettebbé válik, hogy önvédelem-e, ha egy súlyosan bántalmazó kapcsolatban az évek, akár évtizedek óta áldozatként élő személy bűncselekményt követ el az agresszor ellen, és ezzel ő maga válik elkövetővé.

Képzeljük el, hogy valaki kisgyerekkora óta él egy súlyosan bántalmazó, testileg és lelkileg is megnyomorító, esetleg szexuális abúzust is elkövető apával úgy, hogy közben az anya és a családtagok nem tudnak semmit tenni, az érintett gyerek sorozatos jelzései ellenére sem. Ez a tartósan fennálló helyzet olyan mértékben képes tönkretenni bárki pszichéjét, lelkét, hogy nem tud, nem mer elmenekülni a kapcsolatból, ráadásul gyerekként ez a lehetőség fel sem merül. Közben a rettegés és az elkövetővel szembeni gyűlölet csak növekszik az áldozatban. A „miért nem megy el?”, „miért nem jelenti fel?” típusú kérdések tulajdonképpen az áldozatot hibáztatják, és arról vallanak, hogy a kérdező a bántalmazó kapcsolatok dinamikájának legelemibb jellemzőivel sincs tisztában. A bántalmazás béklyója ugyanis fogva tartja az áldozatot, és a bántalmazott tudatállapotát és döntéseit nem lehet összehasonlítani egy egészséges környezetben élő ember reakcióival. Az áldozat ráadásul egy idő után már nem is hisz abban, hogy segítséget kaphat, hiszen eddig sem kapott; nem hiszi el, hogy elszökhet az elkövető elől, hiszen eddig sem volt menekvése.

Indokolt-e tehát egy ilyen helyzetben, ha az áldozat erőszakkal lép fel az elkövetővel szemben, hogy ártalmatlanná tegye? Meg kell-e várni egy valóban az életére törő támadást ahhoz, hogy az önvédelmet jogosnak lehessen tekinteni?

A jog válasza

A Menendez fivérekéhez hasonló ügyre Magyarországon is van példa: Simek Kitty története az elmúlt évtizedek egyik legvitatottabb bűnügyi esete, amiről az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanító Morvai Krisztina 2005-ben könyvet is írt). A lány 14 éves volt, amikor 2002. augusztus 30-án közvetlen közelről lelőtte mostohaapját. A gyilkosság mögött éveken át tartó bántalmazás és elnyomás húzódott, amelynek során Kitty és édesanyja folyamatos fizikai és lelki terrornak volt kitéve. A bíróságra az a rendkívül nehéz feladat hárult, hogy eldöntse: Kitty cselekedete önvédelemnek minősül-e, vagy jogtalan erőszaknak. A másodfokú bíróság bűnösnek találta a lányt, sőt súlyosbító körülményként értékelte, hogy tettét megfontolva követte el, valamint hogy a gyilkosság után bulizni indult, és a megbánás legkisebb jelét sem mutatta.

Mindez arra utal, hogy a 2000-es években a magyar bíróság (és a társadalom) még nem volt érzékeny a bűnösség megállapításakor arra, hogy az áldozatból lett elkövető milyen tartós pszichés állapotban lehetett az éveken át tartó bántalmazás következtében. Az akkor még létező jogvédő szervezet, a Habeas Corpus úgy vélekedett az ügyről, hogy „a bírói gyakorlatot uraló évszázados, megkövesedett dogmákba mélyen beleivódott a nők sanyargatásának, elnyomásának, állandó fizikai és szexuális terrorizálásának természetesként történő elfogadása, a nőgyűlölet”.

Az igazságszolgáltatásnak ugyanakkor része a köztársasági elnöki kegyelem is. Márki Dávid a Szegedi Egyetemen védett doktori értekezésében azt írja az ügyről, hogy „a jogerős ítélet meghozatalát követően az elítélt a Köztársasági elnökhöz kegyelmi kérvényt nyújtott be. A Köztársasági elnöki Hivatal közleménye alapján az ügyben a jogerős bírósági ítélet meghozatalát követően nyomatékos súlyú, új körülmények álltak elő, és a bíróság által már ismert és értékelt személyi és családi körülményekben is változások következtek be, tekintettel arra, hogy Simek Kitti májusban gyermeket szült. Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök erre tekintettel a büntetés végrehajtását kegyelemből felfüggesztette.” A megfogalmazás ezzel együtt dodonai jellegű: nem lehet tudni, hogy Mádl Ferenc milyen mértékben vette figyelembe magát a cselekményt és azt a tényt, hogy közben Kitti maga is anya lett.

Sok szempontból hasonló eset Kertész Ágnesé is, akit éveken keresztül bántalmazott a férje, míg végül a nő 2018-ban elkábította a férfit, és megkísérelt végezni vele. A bíróság, hasonlóan Simek Kitty ügyéhez, nem tekintette önvédelemnek az esetet, és 10 évet szabott ki Kertészre; a büntetést Áder János akkori köztársasági elnök kegyelemből 5 évre mérsékelte.